Day: 2018.05.30.
KTF 10 km – Nagy Kriszta, beszámoló
Már tavaly is a Trail verziókra akartam menni a túrázós, együtt nevetős után, aztán sehogy se sikerült. Pedig olyan szerethető mindegyik DonRazzino rendezés, és sajátossága a végtelen, féktelen jókedv és ezzel arányos sütiiiii. A kerek, a rózsaszín, a habos, a babos, a papíros, rácsos, ragadós, omlós…még, még… Minden tiszteletem a készítőké, rendezőké. Végtelen, kifogyhatatlan a mennyiség, mindegyik finom, csábító, és megérdemeljük. Olyan jó szívvel készülnek, még annál is finomabbá ettől válnak. Voltam a Tajgán a hosszabbon, az is flash volt, tudtam, hogy ez is az lesz. DE olyan nincs, hogy két kört menjek ugyanazon a pályán, mint akinek beakadt a lemez. Szép a tétényi fennsík, épp elég egyszer, max megtolom picit, hogy értelme is legyen. Kérdezem Gabit mehetek-e, persze menjek csak. A fő kérdés: már a 10 km után is jár süti? Igen jár. Akkor elég lesz.
😀 Szívemből szólt.😀 erről ennyit.😀 gyűlnek a futók, a szokásos pár tt-s emberen kívül senkit se ismerek. De azért az feltűnik, hogy a 20-as srácoknál komoly mag jelent meg. Egész rendesen bemelegítek, szükség van rá, a szokásos csípőfájdalom köszöni megvan. A 20-asok hopp eldobbantanak, menjünk már, menjünk mi is!! Keresem a helyem, jajj hova is, minek menjek előre, de ha nem, nagyon beszorulhatok, egyezzünk ki valahol az első harmadával. Hopp, mi is elindulunk, Csanyát meglátva automatikusan integetek. Van aki szerint, mint II.Erzsébet, szerintem szimplán esetlenül.
Az útvonalat ismerem, az elején kis tekergés a fák alatt, kaptató az adótoronyhoz, majd le és fel a fennsíkra. Előzgetek, feltartanak, na mégis előre kellett volna menni? Nyomom, mint süket a csengőt, nesze neked könnyű 10 km terepen. Mielőtt megölném magam az 1.km-en feltűnik előttem a Galanics Mariann. Közeledik, figyelem hogy megy, nagyon okosan, de azért nyomja neki. A felfelén közelítem, tapadok, lehet be is tudnám érni, de minek, mit kezdek a maradék 9 km-ben, ha itt ellövök mindent? Tyűű, de szokatlan érzés, milyen hosszúnak is tűnhet 10 apró km. Meg mit képzelek én magamról? Láttam többször, hogy miket fut Mariann a Bükkben, köszönő viszonyba se érek ahhoz. Akkor mi a fenét keresünk egymás közelében? A lefelén elhagy, huss könnyedén elszökell a gazella, testes testecském utána bugrál, cseppet sem könnyedén csapódom be. Jó messzi kerül, de még látom. Na most ésszel dolgozgatom le a hátrányt, lépésről lépésre. Közben azon filózom, hogy te Jézusmária hiába csak 10 km, ez így borzasztó hosszú lesz. Tündi valami olyat mondana, hogy nem kényelmes. Hát nem, eeez aztán nem. Az irányító, és Marcsi is mondja: 3. vagy! Ne bazzz! Komoly?! Akkor tapadjunk… micsoda nyulam van. A fennsíkon nyomjuk neki, nem könnyedén, inkább erősen, de nem üveghangon. Mindjárt jön a frissítő (3,9km), kell az nekem? Áh hagyjuk, csak kibírok 10 km-t, hiába van meleg. Mariann kiszökken inni, most tényleg??? Tényleg.
😀 Az út csodaszép, szikla- és szikes gyep, erősen védett terület. Jellegzetes gyepvirágok, és cserjés, bokros a single track. Ha kis előnyt nyersz, már nem is látnak. Kicsit hallgatom a lépteim, és az ütemet, jön mögöttem? De hátra nem nézek, nyomom neki. Ha jön is, nem lehet akkora sebességkülönbség, hogy könnyen menjen. Tekergünk, utolérek több 20-ast, előzékenyek, elhúzódnak, és ez minden egyes alkalommal így zajlik. Az ösvényke hol jobbra, hol balra bevág, a lehető legjobb jelölési mód itt a kis táblák. Kölökkutya üzemmódban élvezem, hogy bevágódom a bokrok mellett, azt képzelem, hogy lendületesen. Kanyargunk fenn, lassan vissza a víztorony felé, uuh várom már, pirít a nap. A fák enyhet adó árnyéka segít, meg az a tudat is, hogy közeledünk. Várom a Mariannt, mikor tép el mellettem, de az is lehet, hogy a frissítőnél elengedte a dolgot. Sorban előzöm az embereket, elképesztően fura, de hát a két mezőny összeért. Hopp, itt az irányító, akkor már csak a széles murván, majd egy kis vargabetűvel az erdőbe. Ott még megfog 3 lépésre az emelkedő, várnak ott valakit nagyon, én gördülök tovább. Hangulatos kis tekergés a dombi oldalában, a Tajga végén is volt hasonló, meg a Mecsekre gondolok. Megdöbbentő hirtelenséggel az aszfalton találom magam, ahol még lazzzán lehet egyet sprintelni, hogy a végén Anita csipogjon. A Csipin fogasként lógnak rajta a kis faérmek, kapok én is a nyakamba. Utánam nem sokkal jön a Mariann.😀 Pancsolok egy kicsit, rám fér, és szolidan örülök, hogy csak egy kört mentem. Ki sem bírtam volna így kettőt szerintem. Örülés van, kicsit esetlen téblábolás, még mindig alig van ismerős, max az érkező túrázók között. UB-s, UTH-s pólók. A villámlábú 20-asok és a 10-esek érkeznek, na mikor lesz eredmény, itt van 3 fakocka. Nemsoká, azt már tényleg megvárjuk, de lelkifurka, Karcsi nagyon fáradt.
😀 Felsőtárkányi futón csak egy papírka volt, de nem is azért megyünk. Tényleg én vagyok ott?! Másoknak is fura, mert vagy azt kérdezik, jéé és te ki vagy, vagy azt, hogy jéé tényleg a Mariann előtt értél be, és egyébként ki vagy?:D Hiába szabadkozom, hogy csak azért, mert megállt inni. Azért nagyon más, neki egy erősebb edzés, én meg kifutottam magam. Az 1. helyezett pedig nagyon más liga, gyors, mint a Gepárd. Sajnos a süti halmok ott maradtak, enni se tudtam igazán, de következőleg majd erre is kitalálunk valamit. Gyertek, és nézzétek meg magatok is a sütis asztalt! Érdemes.
😉Hétvégi eredmények, május 26-27.
Ha azt gondoltuk, hogy az UB-val és az UTHletudtuk a májust, akkor nagyot tévedtünk, mert ezen a hétvégén is szuper versenyek várták a Gizionokat
Tápiómenti Maraton – Veress Béla, 3:34:48, 1. hely
“Bár az időm azért nem túl jó hozzá, de az utolsó harmadban végigelőztem a mezőny nagy részét akik addigra már “elfogytak”. Erre a versenyre a szintek, dombok sokasága jellemző. A táv több mint fele tele van dombokkal. Ha azt nézem, hogy 1 héttel ezelőtt a Keszthelyi Maratonon 3:33-at futottam (ami nem annyira szintes) akkor úgy érzem, ez jobban sikerült. Sokkal melegebb is volt mint Keszthelyen (27-28C).
Kicsit fáradtnak éreztem magam izomzatilag az első 6-8 km-ben. Aztán szép lassan “bemelegedtem”. Egyáltalán nem sétáltam és a dombokat is megfutottam. A verseny végén semmiféle fáradtság,kimerültség ,sérülés nem volt. Abszolut jól éreztem magam a végén.”
Honvéd Kupa, tájfutó verseny, 11 és 3 km – Koren Miklós
Szolnok Félmaraton – Juhász Erika, 1:57:30, kategória 1. hely
Kenese Polar Félmaraton – Juhász Erika, 2:00:08, 11. hely, kategória 2. hely
Zsófiékkal rajt előtt
Meeeleeeeg volt:-)
KTF 10 km – Nagy Kriszta, 55:07, 2. hely
Bővebb beszámoló ITT
Vivawest felmaraton – Malkus Rita, 2:20
Női Futógála, 10 km – Zentai Andi, 46:54
Eredeti terveim szerint a mai 23. Aldi női futógálán a 10 km-es távot a heti edzésterven felül, kocogva szerettem volna teljesíteni a 21 Nő az Egészségügyért szervezet színeiben. Gabi azonban azt írta, hogy fussam meg rendesen és bár nem készültünk rá és pihentető sem volt a hetem, olyan 46-48p között (egyéni csúccsal) teljesíteni tudom szerinte.Az elejét megint elfutottam, utána meg csak küzdöttem. Szidtam Gabit (hogy miért kellett ilyen feladatot adni, nem bírok én 50p alatt 10 km-et futni), szidtam magamat, megfogadtam hogy több futóversenyen nem indulok, nem nekem való ez.46:54 lett 
😊
baratrunning.com 