KTF 10 km – Nagy Kriszta, beszámoló

Posted on

KTF 10, 2.hely 55:07
A sütifutam.
Már tavaly is a Trail verziókra akartam menni a túrázós, együtt nevetős után, aztán sehogy se sikerült. Pedig olyan szerethető mindegyik DonRazzino rendezés, és sajátossága a végtelen, féktelen jókedv és ezzel arányos sütiiiii. A kerek, a rózsaszín, a habos, a babos, a papíros, rácsos, ragadós, omlós…még, még… Minden tiszteletem a készítőké, rendezőké. Végtelen, kifogyhatatlan a mennyiség, mindegyik finom, csábító, és megérdemeljük. Olyan jó szívvel készülnek, még annál is finomabbá ettől válnak. Voltam a Tajgán a hosszabbon, az is flash volt, tudtam, hogy ez is az lesz. DE olyan nincs, hogy két kört menjek ugyanazon a pályán, mint akinek beakadt a lemez. Szép a tétényi fennsík, épp elég egyszer, max megtolom picit, hogy értelme is legyen. Kérdezem Gabit mehetek-e, persze menjek csak. A fő kérdés: már a 10 km után is jár süti? Igen jár. Akkor elég lesz.😀 Szívemből szólt.
Közvetlen előtte kicsit besűrűsödött az élet of korsz. Menjek hajnalban Tatára autóval, Karcsiért, hogy tudjon pihenni. Ami csak azért para, mert kb zsír “új” a jogsim. Végül felkeltem, közben már mással ledumálták, de az alvásomnak már lőttek. Újratervezés, tali Budaörsön, addig is el kell vezetni. Reszkessetek, ha babakék Focus közelít!:D Láb remeg, szemüveg az orron fittyen, némi bénázás, de odaértem. Phűűű, a nehezén túlvagyok!:D már csak futni kell. Még kevesen a Curling Clubnál jobbára csak szervezők. Rohamléptekkel épül a bázis. Tök rutinosnak hiszem magam, kivételesen kezemben a személyim, ami most nem kell.😀 erről ennyit.😀 gyűlnek a futók, a szokásos pár tt-s emberen kívül senkit se ismerek. De azért az feltűnik, hogy a 20-as srácoknál komoly mag jelent meg. Egész rendesen bemelegítek, szükség van rá, a szokásos csípőfájdalom köszöni megvan. A 20-asok hopp eldobbantanak, menjünk már, menjünk mi is!! Keresem a helyem, jajj hova is, minek menjek előre, de ha nem, nagyon beszorulhatok, egyezzünk ki valahol az első harmadával. Hopp, mi is elindulunk, Csanyát meglátva automatikusan integetek. Van aki szerint, mint II.Erzsébet, szerintem szimplán esetlenül.
Az útvonalat ismerem, az elején kis tekergés a fák alatt, kaptató az adótoronyhoz, majd le és fel a fennsíkra. Előzgetek, feltartanak, na mégis előre kellett volna menni? Nyomom, mint süket a csengőt, nesze neked könnyű 10 km terepen. Mielőtt megölném magam az 1.km-en feltűnik előttem a Galanics Mariann. Közeledik, figyelem hogy megy, nagyon okosan, de azért nyomja neki. A felfelén közelítem, tapadok, lehet be is tudnám érni, de minek, mit kezdek a maradék 9 km-ben, ha itt ellövök mindent? Tyűű, de szokatlan érzés, milyen hosszúnak is tűnhet 10 apró km. Meg mit képzelek én magamról? Láttam többször, hogy miket fut Mariann a Bükkben, köszönő viszonyba se érek ahhoz. Akkor mi a fenét keresünk egymás közelében? A lefelén elhagy, huss könnyedén elszökell a gazella, testes testecském utána bugrál, cseppet sem könnyedén csapódom be. Jó messzi kerül, de még látom. Na most ésszel dolgozgatom le a hátrányt, lépésről lépésre. Közben azon filózom, hogy te Jézusmária hiába csak 10 km, ez így borzasztó hosszú lesz. Tündi valami olyat mondana, hogy nem kényelmes. Hát nem, eeez aztán nem. Az irányító, és Marcsi is mondja: 3. vagy! Ne bazzz! Komoly?! Akkor tapadjunk… micsoda nyulam van. A fennsíkon nyomjuk neki, nem könnyedén, inkább erősen, de nem üveghangon. Mindjárt jön a frissítő (3,9km), kell az nekem? Áh hagyjuk, csak kibírok 10 km-t, hiába van meleg. Mariann kiszökken inni, most tényleg??? Tényleg.

2. vagyok, és nyomom tovább. A napocska kicsit erősebben simogat, inkább gyengédségre vágynék.😀 Az út csodaszép, szikla- és szikes gyep, erősen védett terület. Jellegzetes gyepvirágok, és cserjés, bokros a single track. Ha kis előnyt nyersz, már nem is látnak. Kicsit hallgatom a lépteim, és az ütemet, jön mögöttem? De hátra nem nézek, nyomom neki. Ha jön is, nem lehet akkora sebességkülönbség, hogy könnyen menjen. Tekergünk, utolérek több 20-ast, előzékenyek, elhúzódnak, és ez minden egyes alkalommal így zajlik. Az ösvényke hol jobbra, hol balra bevág, a lehető legjobb jelölési mód itt a kis táblák. Kölökkutya üzemmódban élvezem, hogy bevágódom a bokrok mellett, azt képzelem, hogy lendületesen. Kanyargunk fenn, lassan vissza a víztorony felé, uuh várom már, pirít a nap. A fák enyhet adó árnyéka segít, meg az a tudat is, hogy közeledünk. Várom a Mariannt, mikor tép el mellettem, de az is lehet, hogy a frissítőnél elengedte a dolgot. Sorban előzöm az embereket, elképesztően fura, de hát a két mezőny összeért. Hopp, itt az irányító, akkor már csak a széles murván, majd egy kis vargabetűvel az erdőbe. Ott még megfog 3 lépésre az emelkedő, várnak ott valakit nagyon, én gördülök tovább. Hangulatos kis tekergés a dombi oldalában, a Tajga végén is volt hasonló, meg a Mecsekre gondolok. Megdöbbentő hirtelenséggel az aszfalton találom magam, ahol még lazzzán lehet egyet sprintelni, hogy a végén Anita csipogjon. A Csipin fogasként lógnak rajta a kis faérmek, kapok én is a nyakamba. Utánam nem sokkal jön a Mariann.
Eltelik jópár perc mire enni, és inni tudok. Itt a kóla, kívánom, de meginni se tudom, a sütik meg… csábítóak, de aaahh… Karcsi is bandázik mellettem, kedves ismerősök a szervezők, ébren tartják a Kinizsi után. Meg túl gyorsan beértem, el se aludt. Akkor gyorsan spuri haza aludni, de OMG eredményhirdetés!:D Megvárjuk, ha már véletlenül még érint is. Addig persze ehetnék, de nem esik jól. A sütik ott várnak halmokban, csábítóak, nyammi, nyammi, de megenni… Ha én ezt a klubban elmesélem…😀 Pancsolok egy kicsit, rám fér, és szolidan örülök, hogy csak egy kört mentem. Ki sem bírtam volna így kettőt szerintem. Örülés van, kicsit esetlen téblábolás, még mindig alig van ismerős, max az érkező túrázók között. UB-s, UTH-s pólók. A villámlábú 20-asok és a 10-esek érkeznek, na mikor lesz eredmény, itt van 3 fakocka. Nemsoká, azt már tényleg megvárjuk, de lelkifurka, Karcsi nagyon fáradt.

KTF 10 dobogó
A tűző napon gyorsan megy az eredményhirdetés, istenem, de fura, akkor két faérmem lesz?! Szép színes, festett, ez is tetszik, nemcsak az égetéses díszítés. Még sosem kaptam érmet pluszban.😀 Felsőtárkányi futón csak egy papírka volt, de nem is azért megyünk. Tényleg én vagyok ott?! Másoknak is fura, mert vagy azt kérdezik, jéé és te ki vagy, vagy azt, hogy jéé tényleg a Mariann előtt értél be, és egyébként ki vagy?:D Hiába szabadkozom, hogy csak azért, mert megállt inni. Azért nagyon más, neki egy erősebb edzés, én meg kifutottam magam. Az 1. helyezett pedig nagyon más liga, gyors, mint a Gepárd. Sajnos a süti halmok ott maradtak, enni se tudtam igazán, de következőleg majd erre is kitalálunk valamit. Gyertek, és nézzétek meg magatok is a sütis asztalt! Érdemes.😉
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s