UTT 111 – Horváthné Juhász Erika

Posted on

A leghosszabb UTAM 🏃‍♀️👌
Márciusban a BSZM után kerestem valami kihívást,regisztráltam a Korintosz.hu-ra de mikor jött az értesítő a fizetésről úgy éreztem nekem nem ér ennyit,messze van,szállás….Tovább kerestem így lett az UTT, Kinga Kinga Tóth felajánlotta ha kell kísér. Szaván fogtam, megbeszéltük, regisztráltam, utaltam. Mivel a BSZM után 2 héttel maratont futottam Pozsonyban, következő héten Vivicitta, majd újabb maraton Füreden majd újabb fm Üllő és vége volt áprilisnak és a május sem volt sokkal egyszerűbb Debreceni fm, EU-s futás, Tisza-parti fm, Szentendre Trail 54km egy hétvégén majd a következőnek Szolnoki fm, másnap Polár Kenese fm és már június, ami Szeged maratonnal indult, K&H-val folytatódott 17-én, Auriga erdei futóverseny 30-án, Szabadság napi Trail és a júniusnak is vége lett. Ezekre a versenyekre még saját elhatározásból neveztem, mert valamiért fontos mind, egyesével nem tudtam választani, éreztem nem sokáig mehet így 47 évesen ráadásul kemény munka melett. Nagyon megvoltam elégedve a BSZM edzéstervével amit Gabi készít (BSI e-edzés) így gondoltam egy merészet megkerestem április végén, hogy segítene-e rendet rakni körülöttem és normál mederbe terelni a futós életemet, mielőtt baj lesz. Hosszú konzultáció után igent mondott, amit tett követett, bevallom nem vagyok hozzá szokva, hogy megmondják mikor mit csináljak, de harcok után úgy érzem összecsiszolódtunk. Sosem keresek kibúvót, kifogást, megcsinálom amit kér, mese nincs.
A Szentendre Trail után azt mondta, ha ez megvolt meglesz az UTT is, ha nem csinálunk valami nagy hibát, és természetesen próbált lebeszélni az eszeveszett versenyzésről mert túledzett voltam és pihenni kellene. Csak úgy engedett el, ha nem versenyként futom meg, csak mint hétvégi hosszút, de megértette, befizettem, én pedig, hogy nem mehet így sokáig. Az utolsó hetekben sikerült lecsökkenteni a km-eket és rendesen csak edzeni.

Majd eljött a várva várt nap, nem izgultam, tudtam felkészültem, mehetünk. Kinga is megérkezett a nyaralásból.
Pénteken du megérkeztünk Kovács Zitával a tóhoz, mondtam vidám du-t akartam eltölteni, ettünk,ittunk, leért Kinga is, majd este még a kért 20 perc futás, majd a fűben nyújtás is megvolt.

Reggel 5-kor magamtól ébredtem kv, zabkása, vitaminok, öltözés és induljunk.
Megérkeztünk, Gabiék vártak, ölelések, sok jó tanács, megkérte Kingát mire figyeljen velem kapcsolatosan és utamra engedett. Puszi a férjemnek is és beálltam a rajtba.
Utolsó 2 percben a szpiker kérdezte, hogy ugye mindenki élesztette a csipjét… hát nem, mi van, hol, mi, hogyan mondták, ott hátul ohhh tolódás leghátra csippp és indultunk. Fél óra futás után Kinga utol ért biciklivel, megkérdeztem, hogy szerinte hogy állok mire ő mondja 3/3-ból a 3.ban, ahhh ez szíven ütött, de majd elválik a 111-nél. Szokásom,hogy megjegyzek embereket hátulról pl. tetkós lábú fiú, táskás pasi, kalapos hosszú csávó… .ami fontos a továbbiakban.

10-km-ekre szedtem a szakaszokat,megvolt 10-20-30-40-maraton majd mondtam Kingának, hogy tudja-e már csak 13.5 km és visszafordulunk, meglesz a fele.
Gabi jött a nagyobb frissítő-váltó pontokra, ami nagy erőt adott, tudtam, ha gondom van hívhatjuk, jegeltek, kv-t szereztek és biztattak.
Sapka nélkül indultam reggel, folyamatosan néztem melegszik-e a fejem, mikor kérjek sapkát, mivel nem szeretem, igyekeztem tolni a használatát. Mikor már muszáj volt felraktam, jeget alá, a melltartómba jégakkut, csuklószoritó alá is és gyerünk.

A fordítónál mondtam Kingának egyen meleg ételt (leves,krumplis tészta) majd jön, én nem kérek, megyek tovább. Szerettem volna nagy WC -zni ezért is kértem kv-t, mert attól mindig sikerül, hát most nem egészen vasárnap reggeli kv-ig. A pisilés sem volt az igazi, a vesém nem igazán dolgozott, nem izzadtam különösebben, inni rengeteget ittam,  és a susnyásban 3x jártam, az is csak inkább inger volt.
A frissítőkön falat vajas kenyér rá sós paradicsom, sajt, néha barackbefőtt, olívabogyó, sok-sok cola, amit versenyen kívül nem szoktam, de ilyenkor megőrülök érte. A férjem küldött utánam rostos narancslét, na az húúú nagyon jól esett, utána kértem is, de magamtól nem jutott volna eszembe.

Ha jól emlékszem 60 km után már fájtak elöl a combjaim, mint egy trail után másnap. Visszafelé mintha odébb tolták volna a frissítőket (mindig az volt a következő cél) sehogysem akartak a pusztában látszani. Mikor megláttam a messziben üdvrivalgás, cola és szinte már nem nagyon ment semmi szilárd, gél, 4 óránként az összerakott vitaminjaim szigorúan Kinga belém tolta, figyelte ne görnyedjek, de hál’ istennek nem kellett rám szólni, csak 1x. Zenéltünk, énekeltem, táncoltam is, sokan megmosolyogtak, mások köszönték a zenét.

Van egy rossz vagy jó szokásom kinek mi, hogy aki melett elmegyek és sétál próbálom hívni, na most ez olyan jól sikerült, hogy egy olyan futót sikerült összeszednem, aki 53 km-nél fel akarta adni, hívtam jött, nem adta fel, kézenfogva értünk célba. Azt mondta “te lettél az én futóanyum, nagyon felnézek rád, ha nem vagy, feladom”.
Út közben még két ilyen srácot szedtem össze, az egyik nagyon ramaty állapotban volt, csámpásan sétált ő csapatban futott, hívtam jött, majd egy másik, aki párban, ő is velünk tartott, így lettünk egy négyes csapat és Kinga sok km-en át. A csámpázóst elhúztuk a váltásához, a párost futót várták a frissítőn, ahol én nem álltam le hosszasan, így elhagytam, de mint mondta az úton, azóta is sétálna, elhagytam a “szlovákom” is (szlovák friss apuka volt 3 hónapos pici babával, akik a frissitőnél várták mielőtt fürdetés lett volna.) Egyszercsak hallom utolértelek Erikaaaaa, megvagy, jól megfuttattál. Azért futott 6km-t ezerrel, hogy beérjen és együtt menjünk tovább.
Közben megvolt a 80 km, ami azért fontos, mert ott sétáltam bele először kb 200m-t, majd még párszor, de az jobban fájt, mint kocogni.

Tudtam, hogy Abádszalókon vár a lányom, barátja, barátnőm, ez vitt megint előre, újabb cél a 88.km-hez. Láttam, hogy integetnek, elém futnak, puszi nekik, kis frissítés, mondtam menjenek a célba, a férjemnek is, hogy most már ő is menjen, várjon a célban mindenki!❤️

90km,egyre jobban fáj minden de már CSAK 1 félmaraton.

100 km-nél megálltunk egy fotóra, egy kiránduló pártól megkérdeztem mennyi az idő ,majd mikor megtudták egyedül mentem egy 100-ast ujjongtak, amúgy kedvesek voltak a kívülállók, szurkoltak, kiabáltak.


Még du 5-kor is égetett a nap, nem akart enyhülni az idő sehogysem, árnyék sehol.
Egyre nehezebben teltek nemhogy a km-ek a 100 m-ek is. De mentünk a szlovákommal, mondtam neki, hogy 8-9 között volt az álmom, 9-ig be kell érnünk, azt mondta necces, de meglesz ígéri, én is segítettem, most ő jön, ha sétáltunk g,yorsan rájöttünk jobban fáj, inkább gyerünk, mit ne mondjak nem volt őszinte a mosolyom már.

Kinga bejelentette már egy jegyű, ami hiányzik, újabb erő, gyerünk,105,106,107,4 utolsó frissítés, nem álltunk meg lesz már, innen szinte minden métert számoltam, osztottam-szoroztam, hogy 9-ig beérjünk. Az utolsó 1000-1500 métert sprintben futottunk meg, hogy ki ne fussunk az időből ééés CÉL!!!
Megvan, most érzem ultra lettem igazán, ezt szeretném ha a testem, énem is így akarja!!!!!🙏🏼🙏🏼

A kanyarban vártak Gabiék, bentebb a család, lányom akasztotta a nyakamba az érmet.❤️
Fotó, videó, sírás. Onnantól feladta a lábam a szolgálatot, kicsit maradtunk, majd odaállt a férjem a kocsival a célhoz, beraktak és ohhhh, de fájt a lábam, hasizmom, zuhany, lábam fel a falra, bekentem, próbáltam aludni, ami elég jól ment, 7 után ébredtem és nem fájt jobban, mint a BSZM egy-egy reggelén. Azt mondják szerencsés vagyok!!!

117 egyéni induló volt,ebből 22 nő (elég rossz arány)
93-an értünk célba végül.😞
41.lettem összesítve és 10. mint nő.
Minden várakozásom felül múlta, mert az elején nagyon sokan ott hagytak, akiket sorra visszaelőztem, mint a tetkós lábú,táskás……és elkeserített, mikor az utolsó harmadban voltam, és mondhatni az elsőbe kerültem.
Útközben azt mondtam Kingának, ha a 70-ben benne leszek hálás leszek a sorsnak. Álmomban sem gondoltam,hogy az 50-ben is.
Nagyon köszönöm Kingának a biciklis kiséretet, férjemnek az autós kisérést (ahová eljutott ) Gabinak a felkészitésért, hogy eljött két gizionnal és végig kísérték az Utamat, vártak a célban a családdal, barátnőmmel együtt!
Nagy köszönet mindenkinek, aki a felkészülés alatt biztatott, akik a verseny előtt-alatt-után szurkoltak, gratuláltak!❤️❤️🙏🏼🙏🏼

 

Erika Juhász fényképe.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s