Földi Zsuzsi – Téli Börzsöny

Posted on

Legelőször is bevallom, amikor megláttam a tracket azon kezdtem gondolkodni, hogy ezt hogyan kéne visszacsinálni, ezt lehet hogy én nem is akarom, ez sok, meg nehéz, meg fájni fog… 😀 Aztán mivel egyrészt nem volt pofám visszamondani, másrészt meg alapozunk, vagy mi, jöjjön, aminek jönnie kell, beépül, és úgyis túlélem, max szintidőn kívül bevánszorgok majd valahogy.

Hétfőn a szervezők plusz egy kötelező felszerelést adtak meg: csúszásgátló/szög/bárakármi, ami segít nem kitörni a nyakunkat, bokánkat. Terveztem már egy ideje egy rendes macska beszerzését, így egyértelmű volt, hogy most ennek itt az ideje, meg is rendeltem.

A verseny: majdnem 30 km, 1300m +, a pálya: hó, jég, sár, kő, mifaszom, ezek váltakozva és keveredve. A hólánc nagyon kellett, a kamásli extra gizionpowert tolt ❤ (néztem eleget, amikor másztam felfelé 😀 )

Szintidő 6 óra, számoltam, osztottam, szoroztam: ha száraz, akkor lehetne akár 4:15 körül is, így 4:30 körül nagyon-nagyon boldog leszek, egyébként meg 5 órán belül négykézláb is be kéne húzni, Tomi és Gabi előtt nem állok meg, ha az egészet végig túrázom 😀

Ne várjatok tőlem jelzéseket, meg ilyen tető, olyan rét, nem ismerem a Börzsönyt (sem, max Királyrét, Nagy-Hideghegy…), mentem amerre szalag volt, illetve az órám amerre irányított (ja, és megint a rajt előtt 2 perccel jöttem rá, hogy csak akartam az órára tenni a tracket, de elfelejtettem 😀 Megoldottam, felkerült rá, jól jött).


Ahol tudtam futottam, az emelkedők nagy részét gyalogoltam, olyan tempósan, ahogy csak tudtam, és ez végre egy olyan verseny volt, hogy nem álltam meg alibi-kajálásra, orrfújásra, hogy pihenhessek :D. Ez szerintem fejlődés, határozottan. Többször is nagyon szép kilátás volt útközben, egyszer megálltam fotózni is.


Lejtőkön a jéghez/sárhoz képest toltam ahogy tudtam, előztem is. Első frissítőponton Erős Gábor csippantott, itt bevallom, kicsit hosszan büféztem, mint kellett volna, de a gumicukrok beszippantottak, meg a milka csoki…
Aztán megint futottam-gyalogoltam, egyik lejtőnél seggre estem a sárban, röhögtem, felfele volt, hogy legszívesebben négykézláb mentem volna (valami sziklás, tényleg mászós rész volt, de baromira fázós a kezem, és féltem, hogy átázik a kesztyűm, és megint lefagynak az ujjaim 😀 ), aztán megint lefele, az egész jól ment, volt egy frissítőpont is, itt nem szarakodtam sokat, csak gyors kulacstöltés volt, majd jött az utolsó emelkedő, ennek a 3 km-e szar volt, próbáltam belekocogni, de a combjaim kiröhögtek. Szárazon még lehet, hogy ment volna, de hóban nem sikerült. Aztán végre megint lejtő, ez egész jól ment, előztem, a lábaim simán bírták.
Beértem, 4:39, végül is 5 órán belül lett.

Köszi Tomi a lehetőséget, nagyon élveztem az egészet, és köszi Gabi, hogy mehettem 🙂

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s