FélBSZM – Földi Zsuzsa beszámoló

Posted on március 23, 2020

A 4 napos Balaton kerülő verseny 2 napos betétszáma: szombaton Badacsonyból el kell futni Balatonfüredig, másnap pedig Füredtől Siófokig. 43,6 és 51,3 km.

Gabival megbeszéltük, hogy a BSzM FélBalaton az idei főversenyeimre pont jó edzés lesz – négy nap lehet, hogy sok lenne, de ez a két nap klassz lesz  (spoiler: az lett)

Jöhetne a klasszik beszámoló, hogy mikor foglaltuk el a szállást, átmozgató futás, mit reggeliztem, milyen pulzussal kellett futnom, szakaszokra lebontva hogy mikor mi történt, de nem ez a fontos.
Nagyon vártam ezt a hétvégét, jól ment az alapozás, nagyon egyben éreztem magam – erős vagyok, kicsit gyorsultam is, találkozunk sok Gizionnal, szuper két nap lesz, éreztem 
Füredre pénteken lementünk Gáborral, a frissítés a lehető legegyszerűbbre vettem, <i:am> energy+mineral drink, 20 percenként váltogatva vízzel. Óránként kapom majd a teli kulacsokat, ezzel sem kell foglalkozni, csak a futással.
Szombat reggel Badacsony – amíg Gábor fut, pacsi Tomival, találkozom a Gizionokkal és (futó)párjaikkal – Zita és Hajni, Zsófi és Máté, Gabi, Eszter, Balu, Józsi, Timi 

Futás Füredig – a napról az maradt meg bennem leginkább, hogy minden kerek, minden úgy jó, ahogy van, és nagyon rendben is van minden. A szél is, a hullámvasút, a Balaton, a túlpart (valahol ott van Berény, ott szoktam futni nyáron, át Máriára, vagy Keszthelyre, mikor merre), a szuszogós emelkedők, a pulzusra figyelés, óránként Gáborral tali – kezembe nyomja a teli kulacsot, elveszi az üreset, jaj de nagyon jó ez így! Csak futni kell, és én nagyon szeretek futni, ez egy tökéletes nap!

Füreden Gábor a befutás után kezembe nyomja a söröm, a turmixom, hajrá recovery, Gizionokkal a Hatlépcsősben húsleves és velős pirítós (kinek mi), úristen de finom
Este Tomi lemasszíroz, vacsorázunk Gáborral, másnapi frissítés megbeszélése (tök jó volt így, holnap legyen ugyanígy), nekem semmi dolgom, G már tudja hogy mikor hova kell mennie, én csak fussak, nincs más dolgom.
Vasárnap reggel hideg van, maradjon a széldzseki, csontig hatol a szél. De süt a nap, és megint futhatok, jól esik, pulzus nem megy föl, tuti az elem az övben…(nem). Nem baj, akkor érzésre, azért dolgozzunk, de ne haljunk bele, majd a végén, addig is el kell jutni. Ha nem pofába kapom a szelet, annyira nem fázom, de nem baj, ez pont így van rendben, jobb láb, bal láb, ismétel – majd elesik. Két térd, meg a tenyerek – tenyér fáj, de nem sebes, térd kicsit sziszegős, egy óra múlva – jé, már véres is . Nem fáj, futni meg jó  10 km – Gáborral tali, jó látni.
Belemászom egy kis gödörbe – de sok van még, fáradt vagyok, szegényzsuzsi – aztán hamar kihúzom magam belőle: edzés, csak fuss szépen, fogsz te ennél sokkal többet futni még az évben, élvezd . És élvezem. És jé, nincs szél, észre se vettem, hogy már nem (nagyon) fúj, meleg van, ott a Balcsi, és továbbra is: mennyire jó ez az egész így, ahogy van.
20 km, 30 km, 40 km – Gábor adja a kulacsot, jók ezek az óránkénti találkozók nagyon, és jó, hogy nem kell beszélni: csak nyomjad, hajrá, köszi, menj csak, majd tali 
Frissítőpont, tábla – 9,5 km már csak. Akkor nyomjuk meg, és jaj de jó, mennyire szuper, hogy nem fáj semmi, hogy jól esik kicsit gyorsabban futni. Tavaly itt nagyon fájt, most meg vigyorgok. Hálás vagyok, hogy nem fáj, hogy könnyű, hogy jól esik. És itt várt tavaly Zsófi, együtt futottunk innen, mennyire jó volt, és mennyire fájt. Gyorsítok, holnap úgysem kell futni, futok végig a parton, a célkapu előtt Gábor, Zsófiék, Gabiék, de jó volt ez is ma! Tomival is pacsi, Gábornak ölelés, puszi, köszönöm.
Érem, fotó, búcsúzás Gabitól és Gizionoktól, sietni kell haza.
Éjjel álmomban még futok, kár hogy vége, jövőre is ott a helyem, ez már (megint) biztos!

Ja, és a száraz tények: 95 km 9:21:21, női 6. hely, és bár nem díjazták külön, de kategória(W40) 3. hely