Járvány
Tulajdonképpen iszonyú szerencsések vagyunk, hogy a mi életünkben ilyen komoly járvány még sosem tombolt.
Mi vagyunk az a generáció (OK, a magam nevében beszélek, a ’70-esek), akiknek nem “jutott” háború, éhínség, járvány. Az, hogy egészségesek vagyunk, van mit enni, és a légiriadó sem harsog a fejünk felett egy kegyelmi állapot, és az elmúlt 70 évet megelőzően ez korántsem volt természetes. Innen nézve azért lehet azt mondani, hogy ennyi belefér. Ugyanakkor megélni a hétköznapokban, ez nyilván nem könnyű. Mi az elveszett versenyeinket siratjuk, de Európa nagyobb részén rengetegen veszítették el a nagymamájukat, nagypapájukat. Ugye, nekünk milyen jó. Hát, minden csak viszonyítás kérdése.
Ami engem illet, ugyancsak rezeg a léc, a BSI nincs jó helyzetben, és bár dolgozunk ezerrel, és optimisták vagyunk, mindenki ötletel a túlélésért, azért ezek mégiscsak félmegoldások, versenyeket megtartani nem lehet. De mindent túlélünk, ez csak egy átmeneti állapot, még akkor is ha most még nem látjuk a végét. Pár év múlva valószínűleg csak egy rossz emlék lesz ez a periódus.
A Gizionok nagyon derekasan állják a sarat, a legtöbben nem vesztették el a motivációjukat, ugyanolyan lelkesen edzenek tovább, mindenki nagyon derűlátó, és már tervezzük a jövő évi közös versenyt, ahová együtt utazunk majd. Run&Cult. Megvolt eddig Ravenna, Cannes, Porto és Firenze. Most épp Sevillával kacérkodunk, majd meglátjuk mi lesz belőle.
A “Higgy Istenben és tartsd szárazon a puskaport!” mintájára, a Gizionok jelszava: Készülünk tovább a célversenyre, és majd rugalmasan alkalmazkodunk.
Vissza egy picit a BSI-s munkámhoz: továbbra is mennek az edzésterv kiküldések, és most a hagyományos kültéri futótervek mellett, a feliratkozók futópados és beltéri kerékpáros edzésterveket is kapnak, van választék:-)
Mindenkinek egészséget, és kellemes kilométereket kívánok, mindjárt túl leszünk ezen!
Hajrá,
Gizion főnéni
