Eredeti terv szerint áprilisban hazamentem volna általános iskolai osztálytalálkozóra, és ha már otthon vagyok, ne vesztegessük el az időt 😉 kinéztem egy versenyt is, a Trail Zone Gaját. Mivel ez 3 héttel a célversenyem a London maraton előtt lett volna, így a 20 km-es távot ajánlotta Gabi.  Aztán persze közbeszólt a járvány, és a versenyt elhalasztotték május legvégére. Mivel tudtam, hogy akkor nem leszek Magyarországon, megkérdeztem, hogy az augusztusi Szépalma UTZ-re áttehetem-e a nevezést. A szervezők előtt le a kalappal, nagyon gyorsan válaszoltak, nagyon rugalmasak voltak, így hatalmas örömmel és izgalommal vártam a futást.

Nem kispályáztam, életem első terepversenyén rögtön 30 km-re neveztem, 1027 m szinttel
Reggel család nélkul érkeztem, parkolás után szépen elindultam átvenni a rajtcsomagot, amikor legnagyobb meglepetésemre Belus Tomi jött velem szembe. Először azt hittem rosszul látok szemüveg nélkül, nem voltam felkészülve más Gizionra, mert nem láttam a szurkolós listában 😀

Mivel borús időt jósoltak esővel, így a napszemüveget a csomagomban hagytam, ami később hibának bizonyult. Nagyon jó szervezés volt, simán ment a rajtszám átvétele, a csomag leadása is. Bemelegítettem, és vártam a rajtot. igyekeztem nem gyorsan kezdeni, mert nem volt tapasztalatom, a célom a beérkezés volt. Alig két km után az előttünk futó lány kiabálására lettünk figyelmesek, próbált figyelmeztetni, hogy vigyázzunk darazsak, amikor is egy már meg is csípett. Csípés után iszonyatosan fájt a lábam, és bár reggel más allergia miatt vettem be antihisztamint, bennem volt a félsz, hogy mi lesz, mert a méhcsípésre allergiás vagyok. A kompressziós zokni tartotta a lábam, és bár végig fájt térdig, azt mantráztam, hogy nem fáj, és szépen lehet menni 🙂

Hátizsákban vittem magammal a teljes távon szükséges frissítést, mert minél kevesebb időt akartam erre fordítani a pontokon, így csak isot töltöttem újra. Az útvonal jelölése tökéletes volt, nem lehetett eltévedni, minden tök jól ment amíg visszafelé újra el nem értük a tornyot. Onnan lefele menet sikerült benézni az utat .

Végig örömfutás volt, még ha szenvedős részekkel is volt megtűzdelve, ahol kapaszkodni kellett felfele, és ugyanott lefele sem tudtam futni a meredek köves rész miatt

Teljesen beleszerettem a terepfutásba, és azt hiszem nem ez volt az utolsó verseny sem. Mostantól igyekszem havonta min. kétszer kimenni terepre a hosszú futásokra. Beérkezés után érem, gyors fényképezkedés Tomival, aztán nyújtás, frissítés – totál meglepett, hogy volt vegán meleg tészta opciójuk is, így én is tudtam enni 😀

Nagyon pozitív élménnyel zárult így a verseny, elhatároztam, hogy jövőre újra indulok; nagyon tetszett a szervezés, a táj 🙂

Szívből ajánlom mindenkinek a Trail Zone versenyeket 🙂