Szőlőskör 50 km – Evetovics Milán, beszámoló
A verseny előtti héten jó futásaim voltak, így jó érzésekkel mentem neki a versenynek.
Szombaton korai kelés (4-kor), relatív kevés alvás ~5 óra. Hamar eljön a rajt, előtte Hankával átbeszéltük a frissítést. Előzetesen szerettem volna egy 5 perces átlagtempót hozni (4:10-es 50 kilit). Nem vittem túlzásba, de folyamatos frissítést terveztem. Az előre tervezett frissítést végig betartottam.
Alapvetően nagyon élveztem a pályát és a versenyt, viszont úgy 20 kili után kezdtem rádöbbenni, hogy ez nem egy kis dimbes-dombos verseny, és hogy a 760 m szint az azért elég sok lesz az 50 kilire. Felfelé óvatosan tempóztam, a meredek részeken sétáltam, lefele próbáltam lazán és nem nagyon engedni. Pécsely után már tudtam, hogy vissza felé azért a 32 kili után is lesznek benne combos mászások. Ennek ellenére nem csüggedtem, hisz részben ezért is jöttem, hogy gyakoroljam ezt a szakaszt. A nap közben begyújtotta a kályhát és az árnyékos részek is fogytak Dörgicse után. Szerencsére ott volt egy frissítő, ahol kaptam jeget, amit be tudtam tenni a karomhoz és kellemesen hűtött. Rossz volt látni, ahogy megyek lefelé és megint lefelé meredeken, mert arra gondoltam, hogy ezt mind meg kell mászni visszafelé. Aztán igazából visszafelé nem is volt annyira szörnyű, mint elsőre gondoltam, egész hamar visszaértem Dörgicsére és onnan már csak 1 nagyobb mászás volt hátra.
38 kiliig tudtam tartani az 5 perces átlagot. Eddigre azért a combjaim kezdtek beállni a sok fel majd le futástól. Az utolsó nagy mászás előtt már bele-bele sétáltam, a nem annyira meredek emelkedőn is. Aztán Vászolyon 41,5-nél vártak Hankáék, megkaptam az utolsó adag frissítésemet és kaptam egy nagy jégdarabot a frissítőasztalról, amivel mindenhol átkenegettem magam, hogy felfrissüljek egy kicsit.
3:36 lett a maratonom 6 percre az előre tervezett 5 perces átlagtól. Tudtam, hogy innen már nagy mászások nem lesznek, csak “be kell gurulni a célba”. Az utolsó nagy hegyről (Kakas domb) való leereszkedés már igencsak betett a combfeszítőknek. Csak a combjaim voltak beállva elég rendesen és a futómozgásom ettől eléggé rendezetlenné vált, ezen a kaja sem segített. Próbáltam bele-bele sétálni, hátha javul valamit, de mivel nem igazán jött rendbe, így maradtam az egyenletes tempózásnál. Szerencsére elég hamar leküzdöttem az utolsó 3 kilit is. 4:23-mal értem a célba.
Ha az 5 perces tempóért jöttem volna, akkor nyilván csalódott lennék, de ez csak olyan másodlagos célnak fogalmaztam meg. Elsődlegesen egy jó futás és a Pécsely-Akali szakasz gyakorlása volt a cél, valamint hogy a versenyrutinom is jobban visszajöjjön, hogy tudjam mit hogyan kell kezelni, hogy jobban felismerjem majd a testem jelzéseit. Ezeket mind teljesítettem (szerintem), az elejét talán kicsit elfutottam, de így legalább tudom milyen tempót fogok tudni felvállalni azon a szakaszon, és tudom, hogy mennyit/hogy szabad futnom ezen a szakaszon. Ezek mellett, meg mindezzel a szerencsétlenkedéssel, és a végén a belassulással is 3 percet javítottam az eddigi 50 kilométeren (4:26-ról), egy ilyen pályán, ilyen melegben.
baratrunning.com 