Tavaszi Spartacus Kupa – Kocsis Gabriella, beszámoló

Posted on

Nem is tudom, hogy hogy kezdjek hozzá. A Főninek hetente írt kis szösszeneteket leszámítva még nem írtam beszámolót futásról. Tájfutóéknál nem szokás, pedig egy-egy futam után hosszú diskurzusokat és élménybeszámolókat tudunk tartani, hogy ki hol mit csinált, rontott, vagy éppen előzött meg másokat. De Főni azt mondta, hogy hiánypótló lenne, és a hiányt pótolni kell. 😉

Szóval tájfutóverseny, Tavaszi Spari Kupa, három nap Pákozd Ingókő környékén. Szeretem ezt a versenyt, az egyik legnagyobb egyesület (Tabáni Spartacus, terepfutókat is rendeznek) szokta rendezni, profi módon. És azért is szeretem, mert az elmúlt pár évben majdnem mindig dobogón voltam.

Akinek nem volt még szerencséje tájfutáshoz, egy kis gyorstalpaló: erdőben-terepen futunk mi is, viszont sokszor utat max csak keresztezünk, és a nyílt kezdő kategória kivételével szalagozni sem szalagozzák a pályát. 😊 Helyette van egy tájfutó térképünk, jelölve rajta a rajt, cél, és a futamról futamra változó számú pont (ami lehet gödörben, árokban, sziklánál, jellegfán, gyakorlatilag bárhol), amiket meghatározott sorrendben, de szabadon választott útvonalon érintünk. A cél az, hogy mindezt a leggyorsabban tegyük a kategóriánkban. Ja és egy tájolónk (= speckó iránytű) is van, ami segít megfelelően igazítani a térképet. 

Szóval három nap, összetett eredmény a végén. Szombaton lelkesen indultam neki, élményfutás volt, idén az első nagyobb verseny. Egészen szépen ment is, apró pontatlanságokkal majdnem a végéig, ahol azért becsúszott egy hiba. Hibázni úgy tudsz, hogy benézed a térképet, vagy éppen csak kicsit elforgatva állítod be, és már rögtön mellé is csúsztál a pontnak. Hát én mellé mentem egy ösvényen, így veszítettem legalább 2-3 percet. Ennek ellenére harmadik lettem, ez eddig pipa. A mögöttem lévő két versenyzőhöz képest is volt 2,5-3 perc előnyöm, bizakodásra adva okot a következő napokra.

Vasárnap még szebb időre ébredtünk, gyönyörű napsütés, szép és technikás terep. Még figyelősebb volt, mint a szombati. A terep jelentős része rét és ligetes volt kisebb-nagyobb hegyek oldalában, kis bozótfoltokkal, sziklákkal, néhány erdős résszel. Az ilyen terepen nagyon figyelni kell, mert ha véletlenül elnézel egy bozótfoltot, vagy bokrot, könnyen el tud veszni az ember egy időre, hogy pontosan hol is van. Egészen szépen ment, amíg az egyik pontnál, ahol egy ellenféllel nagyjából egyszerre haladtunk, ahelyett, hogy teljesen a saját fejem után mentem volna, hagytam magam kicsit elvinni egy másik kis erdősávba. Minimum 2-3 perc megint ugrott, nem örültem. Hogy lesz így dobogó? És akkor még nem tudtam, hogy néhány ponttal később sikerül elvesznem. Vagy a tájolóra és/vagy a térképre nem figyeltem rendesen, de konkrétan 90 fokkal mellé mentem. Ilyenkor jön a “csak találjak egy pontot, ahol biztosan tudom, hogy hol vagyok”. Jó pár perc eltelt, mire egy teljes kört téve, majdnem az előző ponthoz visszatérve helyre raktam magam. Ezután már hiába ment megint jól, sajnos az első napi előnyöm elolvadt, és vissza is estem összetettben a hatodik helyre, bár szerencsére kevesebb mint 2,5 perc volt csak a harmadikhoz képest. Ez még behozható, főleg mivel a harmadik nap volt a leghosszabb (Gizion-mértékben rövid kis 5,5 km légvonalban, lefutva 6,7), és hát mindenkinek ugyanaz a pálya, ugyanannyi hibalehetőséggel. 

Másnap reggel megsimogattam a Gabi által mentális százasnak hívott valami mindkét oldalát, és elszántan nekivágtam a pályának. Jól is ment újra, mindössze egy útvonalválasztást ítéltem utólag rossznak két pont között. A kicsit nagyobbat kerülve tisztáson helyett én átmásztam két rövid, de bozótos és mély árokkal keresztezett erdőn. De hiába ment a többi rendben, a rossz útvonalválasztás éppen elég volt ahhoz, hogy a harmadikat már nem értem utol, két perc hátrány maradt, így végül a negyedik helyen zártam a hétvégét. Bosszantott a vasárnap, de ez van. Nem tétverseny, és sokkal többet adott a gyönyörű idő, a sok ismerős ember újra, és az, hogy hétfőn a barátnőim is kijöttek drukkolni. 😊

Főni szerint kegyetlen ez a sport, mert a rövid távok miatt egy kis hiba is helyezésekbe kerül, ami kegyetlen dolog. Valóban el tud szállni a dobogó egy hiba miatt, de máskor lehet, hogy pont mások ilyen egyetlen hibája (és a te hibátlan futásod) segít hozzá. Szóval én inkább izgalmasnak mondanám, ezért (is) szeretem. 😊

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s