UB egyéni – Németh Szilvi, beszámoló

Posted on

Ultrabalaton egyéni – Németh Szilvi

Oh, ez olyan nehéz mindig, mármint a beszámoló írás 🙂 legalább is nekem.

Tavaly októberben a jól sikerült UB után megbeszéltük Főnivel, hogy 2022 célversenye az egyéni indulás legyen, na, akkor egy kicsit remegett a gyomrom, hogy hűha, akkor elérkezett az idő és ”meg kell szülnöm azt a gyereket”…

Elkezdődött a felkészülés, ment minden a maga útján, sok futás, sok gyógytorna, – a mai napig nem értem, miért hívjuk gyógytornának, amit Katáék tartanak 🙂 – nagyon sok henger és talán azt mondhatom, hogy minden rendben alakult. Aztán január végén megtalált bennünket is a Covid és én szerencsésen tünet nélkül átvészeltem és azt gondoltam nagyképűen, hogy mindent folytatok ott ahol abbahagytam, na ezen a testem jót röhögött de végül kötélnek állt és nagyjából sikerült visszanyernem a formám és még olyan hetek is voltak amiket nagyon élveztem és kimondottam jól mentek a futások. Főni márciusban jelezte, hogy kellene egy 100-as edzés, ami vagy az Omszki ultra OB, sok Gizionnal együtt vagy magányosan szívathatom magam valahol… Maradtam az Omszkinál, ahol megfutottam életem első 100 kilométerét egyben. Nagyon nagy hiányérzet maradt bennem és még több kérdőjel, sajnos ez az edzéseimre is rávetült és nem éreztem tökéletesnek őket az UB előtti hetekben, amit lehetett azt elrontottam, legfőképpen türelmetlen voltam. Nyünnyögtem is sokat, de megígértem, hogy összerakom magam mentálisan, mert fizikálisan rendben voltam és elvégeztem azt a munkát, amit kellett.

A terv a következő volt, a családom fog végig velem jönni 🙂 Bernus kerékpárral kísér végig, és Gabi-Viki autóval, velük kb. 15 kilométerenként találkozunk és feltöltik a készletet, és ha kell bármi egyéb, akkor intézik, valamint, ha Bernus elfárad, akkor cserélnek Vikivel 🙂

Gabi – Én – Viki – Bernus

Már csütörtök délután megérkeztünk Füredre a szállásunkra, elhelyezkedtünk, bevásároltunk, megvacsoráztunk, hengereztem és vártuk Bernust, hogy Ő is csatlakozzon hozzánk, mert Ő még aznap délután tanított. Gyorsan átbeszéltünk mindent és irány az ágy, mert péntek hajnalban ébredni kell. Az éjszaka viszonylag nyugodt volt, még aludni is tudtam. Reggel gyors kaja, csekkoltuk az időjárást, bepakoltunk mindent és irány a versenyközpont. Itt találkoztunk a többiekkel először Halász Lacival, majd megjött Józsi, aztán Zsóka, Főni és Zsu, majd Hanka és Milán végül Ági is megtalált bennünket J. Megölelgettük egymást, készült egy Gizionos csapat fotó, majd egy gyors WC, megölelgettem a családom és beálltam a rajtzónába. A terv az volt, hogy 15 kilométerenként 300-400 méter gyorsgyaloglás, hogy az ízületeim regenerálódjanak egy kicsit, majd így elmenni 100-ig és utána a lassulás és a fáradtság miatt változik végig az arány. Az elején Zsuzsival mentem és így Főnivel és Zsókával is sokat találkoztam. Már az elején nagyon meleg volt, ezért az első találkozásnál kértem egy trikót és megkértem Gabit, hogy vegyenek jeget, addig Zsókáéktól kaptam J. Nem is volt semmi gond. A frissítési terv az volt, hogy az első 4 órában 50 percenként jön egy gél – én a squeezy paradicsomosára esküszöm lm, gm és fm – és közben izo – squeezy basic és narancsos fele-fele bekeverve, nem édes és még szombaton is simán meg tudtam inni- és víz. Először Révfülöp után éreztem, hogy egy picit háborog a gyomrom, kértem Immodiumot, majd a Badacsonyörsön, a Varga Pincénél egy gyors toi-toi, és kértem még egy immodiumot, volt még párszor, hogy úgy éreztem, hogy gond lesz, de elmúlt egy idő után, és semmi baj nem volt a gyomrommal, rendben befogatta a frissítést. Ment a futás, hűtöttem magam, az emelkedőkön gyalogoltunk Zsuzsival, a térdeim rendben voltak, a kedvem jó volt, a fókusz megvolt. Keszthelynél elkövettem azt a hibát, hogy kértem zöldséglevest, gondoltam a sós lé csak jó lehet, na, nem volt jó… Két korty után kiöntöttem, és utána kb. egy órán keresztül, büfögtem tőle, nem volt kellemes onnantól kezdve maradt a saját szilárd frissítés főtt rizs, ropi, sima kifli…

Keszthely után egy pici holtpont jött, ekkor talált rám Bori és a lendületével és energiájával kizökkentett ebből az állapotból. 100 km-nél ránéztem az órámra és akkor elhangzott az a mondat, hogy „mindenki bekaphatja 30 percet javítottam az Omszki 100-hoz képest” és azt hiszem itt helyre rázódott minden. Gyűltek a kilométerek a családom úgy frissített, hogy nekem csak a futással kellett foglalkoznom. A koffeint már délután elkezdtem adagolni, kávé, kóla és pockett coffe formájában, éjjel volt egy fáradtság hullám, de akkor vagy zenét kaptam vagy folyamatosan beszéltek hozzám amikor azt kértem J. Aztán Zamárdi után lemerült az órám, igen tudom nagyon okos voltam… de ez sem tudott kiborítani, megkaptam a töltőtkábelt és egy powerbankot és mentem tovább, igaz így két részletben van meg a köröm.

Balatonkenesén kaptam a bal térdemre Salonpas tapaszt, mert fájt a felső része ezért átváltottam gyorsgyaloglásba, és mivel láttam, hogy megy 8-9 perc közötti idővel, nem is pánikoltam miatta, hanem haladtam tovább, jó volt a tempó nem fájt semmi, fejben még mindig teljesen egyben. A frissítésben visszaálltunk még hajnalban a gél-izo-víz-kóla kombóra. Egyszer csak megállt velem szemben egy autó és Józsi szállt ki belőle. Már vártam ezt a pillanatot, mondtam is neki 🙂 és megemlítettem, hogy fáj a bal térdem, de ő csak annyit mondott, hogy „ilyen ez kislány, menj tovább” 🙂 Csopakon Gabi megkérdezte, hogy ugye tudom, hogy mindjárt itt a vége ekkor egy könnycsepp előjött, és inkább haladtam tovább. Csopak után már voltak olyan szakaszok ahol a futás is ment újra fájdalom nélkül. Balatonfüredre beérve Bernus elkezdett kiabálni, hogy helló Füred, elég furcsán néztek ránk a turisták J. Az utolsó ponton megkaptam a Gizionos pólóm és elindultunk a cél felé, az Annagorához felérve teljes volt már a katarzis, megcsináltam úgy, ahogy a Főni kérte, élménnyel tele, teljes fókusszal.

És az utolsó csippantás 28:39:59, ezt az eredményt még álmaimban sem reméltem 🙂

Befutottam a célszalagért és igen elsírtam magam – na jó, zokogtam…

Nagyon köszönöm a családomnak, hogy ezt átélhettem és, hogy ezt velük együtt élhettem meg, ez örökre megmarad nekünk, a legcsodálatosabb kísérők voltak, és nekem, tényleg csak futnom kellett. ♥

Nagyon köszönöm Főni, hogy felkészítettél erre, és hogy akkor is hiszel bennem, amikor én már úgy érzem, hogy nekem nem fog sikerülni. ♥

Köszönöm Újváry-Rajnay Katának a Gyógytornászda vezetőjének, hogy felkészít és vigyázz rám, valamint Nyitrai Balázs masszőrnek, hogy folyamatosan összerakja a testemet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s