Etyek KLND és Gete trail 5.0 – Göndöcs Eszter, beszámoló

Posted on május 20, 2022

Special Duathlon avagy Etyek KLND és Gete trail 5.0 egy napon, kétszer a dobogón

Már az első verseny közben beugrott egy-egy mondat, hogy hú, ez de jó lesz majd a beszámolóba. Aztán persze, most, hogy nekiültem megírni, már semmire sem emlékszem, csak arra, hogy mindkét verseny alatt mennyire jól éreztem magam.

Akár itt le is lehetne zárni, hisz ez az egésznek a lényege, végre meglett.

Szombat reggel bepakolás az autóba, utolsó ellenőrzés, sisak, óra, telefon, monti és akkor feltűnt egy repedés a hátsó gumin. Gyors összeomlás, aztán gyorsabb megoldó fázisba kapcsolás. Nincs mese, gumicserével indítjuk a versenyt, majd a rajtban megoldjuk. Van két pár külsőm, mindegyik az autóban landolt, Giro-s szervizkocsivá avanzsáltam az autóm.

Etyeken voltak megjegyzések a rajt előtt, amik nem csökkentették az idegességemet, ’Szereléssel kezdesz?’ vagy ’Mountain bike-kal gravel versenyen?’ de elengedtem, tudtam, hogy kellenek azok a mentális 100 forintok.

Elrajtoltunk gyönyörű napsütésben szóval dög melegben, nagy szélllel, elején éreztem, hogy iszonyat nagy a hátszél, lesz még ennek böjtje.

De élveztem, hogy lehetett nagyon haladni, elég soká akart szétszakadni a mezőny, tartottam a többiektől, mert a rajtban figyelmeztettek, hogy a hosszú távon voltak ütközések, balesetek, figyeljünk egymásra. Na, ez nekem azért növelte a parámat, nem szoktam sok emberrel együtt tekerni. Ami még rossz volt a tömeg miatt, hogy iszonyat port vert fel mindenkinek a bicaja, nyeltük rendesen, száradt ki a torkom, semmit nem segített az ivás, ráadásul nem mindig mertem a kulacsot kivenni, nehogy bukjak miatta. Aztán valahogy lazult a mezőny, az megnyugtatott, élveztem, amikor a lejtőn le tudtam hagyni másokat, nagyon stabilan ment a bicajom, eszméletlenül élveztem a homokos szakaszokat, végre már tetszett, hogy viszi el a bicajt a homok, dobja ki a hátulját, de haladok jól a homokban. Tetszettek a mászások is, jól fogtak a gumik, haladtam szépen, egyedül a szembeszéllel küzdöttem, főleg aszfalton, ott éreztem a monti hátrányát. Folyamatosan mentek az előzgetések, minden előzésem totál örömként éltem meg, amikor meg visszaelőztek, akkor csak konstatáltam és rákapcsoltam. Szóval egy tök jó játék alakult ki, figyelgettem, hogy a gravel-ekkel mennyire tudnak menni terepen. Az biztos, hogy nekem biztonságot adott a monti stabilitása, mégha aszfalton lassú is voltam vele. Teltek a km-ek, az órák kevésbé, így nagyon kerek volt minden. Aztán az utolsó 10 km-en belül még megelőztem a későbbi 1. és 2. helyezett lányt, aztán egyszercsak mindketten visszaelőztek és nem tudtam újra befogni őket, úgy tűnt elfogytam, nem volt erőm, érdekes volt, hogy azt éreztem, hogy nagyon elhúztak tőlem, de az időeredmény alapján kevesebb mint 3 percen belül voltam az 1. helyezettől. Utólag az semmi, akkor, ott az utolsó kb. 6 km-en végtelen hosszúnak tűnt.

Beértem, sör, sült kolbi kombóval örömködtem, nem gondoltam, hogy helyezésem lesz, így amikor meghallottam a nevem, nagyon megörültem. Végig azt éreztem, hogy odatettem magam, de annál az utolsó előzésnél elengedtem, nem volt több erőm és csak annak örültem, hogy magamhoz képest végigtoltam becsülettel, úgy éreztem, hogy kitekertem magam és erre meghallani a nevem a speaker-től, nagyon nagy boldogság volt, onnantól csak vigyorogtam.

Aztán a legnagyobb dicséretet véletlenül zsebeltem be, amikor ismerősökkel beszélgettünk és egyikük azt mondta egy másik bicajosnak, hogy látod, montival lett dobogós a gravel-ösök között. Ez totál kerekké tette nálam a napot, főleg a reggeli bekérdezés után (’Mountain bike-kal gravel versenyen?’)

De aztán vissza a valóságba, indulni kellett az esti terepfutó versenyre, Dorogra.

Nagyon kiváncsi voltam, hogy hogy fogom bírni, főként azért, mert annyi volt a feladat, hogy felfutni a Getére és aztán lefutni, mindezt sötétben, amit mondjuk én imádok, de inkább attól tartottam, hogy majd felfelé csak gyalogolni tudok, futni nem a fáradtságtól. Különben sem vagyok túl erős az emelkedőkön, de ez most jól esett. Nagy élmény volt, hogy ment a futás felfelé, totál élveztem, volt erőm hozzá, érdekes volt a pálya, volt egy jó kis alagút, amin át kellett futni, nagyon tetszett a hangulata. Lefelé már nem tudtam annyira gyors lenni, mint ahogy képzeltem, egyrészt a korlátozott látás visszafogott, bennem volt a félsz, hogy UTH előtt nem eshetek el a lejtőn, másrészt kezdtem érezni, hogy hosszú volt mégis ez a nap, sok-sok óra a tűző napon a szembeszélben a bicajon, aztán felfutés a Getére, lefelé koncentrálni a kövekre, gyökerekre, fáradtam egyre jobban. Aztán jött sötétben az alagút, ismét nagyon tetszett, meg maga a pálya is, annyira jó hangulata volt. Élveztem, hogy a két verseny mennyire ellentétes volt napon belül, nappal a sok bicajos között mentem porban, napsütésben, itt meg a nyugodt, csendes erdőben, volt, hogy percekig nem volt körülöttem futó, csak a sötét, a béke, és futhatok le a hegyről. Nagyon érdekes volt a nap dinamikája, a világos a sok emberrel és a sötét sokszor magányosan. Aztán a rövid városi szakaszon jött a biztatás, hogy toljam neki, nincs sok hátra és amikor a speaker elkiáltotta magát, hogy érkezik a női 3. helyezett, hát, az leírhatatlan érzés volt, hogy ismét sikerül dobogóra állnom, mostmár akkor napon belül másodszor. Főleg azért voltam boldog, mert itt is sikerült kifutnom magam, talán a lejtőt elóvatoskodtam, de végig az UTH lebegett a szemem előtt, hogy nem hibázhatok, nem eshetek el. Sikerült, beéertem, mindkétszer, bicajjal és futva is esés nélkül, harmadikként, nagyon boldogan.

Itt is csak a vigyorgás maradt. Nagyon kedves szervezőkkel, gyönyörű erdei útvonallal, finom meleg levessel a célban és miközben vártuk az eredményhirdetést befutott a hosszú táv elsője is.

Nagyon köszönöm Gabinak (Gizionok) a felkészítést, ilyen csoda napot átélni nélküle nem sikerült volna.

Mind a KLND, mind a Gete Trail szervezőinek a profin megszervezett versenyeket, minden nagyon kerek volt.

Tökéletes napot sikerült így összehozni, amiért nagyon hálás vagyok. Még több ilyet, talán ez az, amit kívánhatok magamnak.

Hivatalos időm terepbicaj: 03:46:47 a 73.81 km-en

Hivatalos időm terepfutás: 1:23:41 a 13 km-en