Kőkapu Trail, félmaraton – Palásti Péter, beszámoló
Kicsit hazai pálya nekem a Zemplén, mint újhelyi gyereknek. Ezért is szerettem volna ezt szépen lehozni, meg az előzmények is arra mutattak, hogy jó lesz ez, ha el nem szúrom 🙂
Kicsit kényelmesen érkeztünk Paksai Ildivel és Gyurcsán Gabival és olyan messze sikerült parkolni, hogy a rajtszám átvétel egyben bemelegítés is volt.
A körülmények minden szempontból ideálisak voltak, 12 fok, viszonylag száraz dózerút, helyenként frissen esett levéllel fedve, hogy a terepfutás is valamiféle értelmet nyerjen.
Rajt után két-három szolid emelkedős kili, a mezőny itt már szétszóródott, én a közvetlen élbolyt kb. még itt láttam. Bulitka Laci nem az én kategóriám, és volt még néhány erős futó, akit innen-onnan már ismertem.
Négytől tízig azért már kicsit komolyabb emelkedők jöttek, de mind klasszul futható és erővel ezeket győztem is.
Ja, a pulzus. Azt csuklón mértem, érzésre nem volt az olyan magas, mint a számok mutatják, 170 fölé pedig kizárt, hogy ment volna. Az nálam élettel összeegyezhetetlen. Egyébként ebben a szakaszban vissza is jött 150 környékére, igyekeztem is figyelni rá, hogy lejjebb ne nagyon essen az e szakasz végén következő lejtőkön.
Időben és térben ekkor tűnt fel Kecskés Sanyi előttem olyan 70 m távolságban. Az volt a terv fejben, hogy tapadok rá, amíg csak lehet, és majd ahogy adja… vagyis el fogom kapni:-) És ennek az emelkedőn kell megtörténnie, mert ott éreztem magam legerősebbnek. Mentem, zárkóztam, csaltam a távolságot, de az egyik frissítőponton kénytelen voltam vizet kérni, így meglépett megint vagy 50 m-re. De a frissítés nem volt haszontalan, és egy kilin belül megelőztem, pont egy olyan részen, ahol nemcsak emelkedett, kanyargott is az út. Ezt igyekeztem kihasználni, ahogy anno egyszer Németh Csaba mondta, el kell tűnni a szeme elől, ami nemcsak valódi, de még nagyobb lélektani előny. Úgy örültem, mert összejött. Utólag visszanézve ez kb egy két perces fór volt, éppen elég a maradék hat-hét kilire.
Úgy 18 környékén megijedtem, mert beszúrt a jobb oldalam, de csak egy kis víz kellett és máris jobban lettem. Innen már csak be kellett gurulni a célba. Elégedettség volt bennem, mert sikerült mindent kiadni, ami bennem volt és meglett az összetett 7. hely és a szenior 1. Noha kicsit szokni kell ezt a kategóriát, hogy a francba telt el ennyi idő?!
baratrunning.com 