Pécs-Harkány – Ablonczy Eta, beszámoló

Posted on március 18, 2023

Beszámolót? ÉN? Pécs-Harkányról?

Ahhoz, hogy ennek valami értelme, értéke legyen nagyon vissza kell mennem az időben. Egészen a kezdetekig, amikoris nagy lendületben lévén először beszéltem Gabival az Ironman-terveimről. Azóta is az a terv. Csakhogy a felkészülés csak akkor működik, ha rendszeresség van, ha nincs fájdalom, nincs betegség, nincs sérülés. Nekem ez a futás dolog egy óriási hullámvasút…van, amikor iszonyatosan lendületben vagyok, száguldok mint a vasúti kocsi lejtőn lefelé… Aztán történik valami, és vánszorgós-, nyögvenyelős felkapaszkodás következik. Nem tudom Főni számolja-e hányszor kezdtük újra kb 5 km-től építeni a félmaratont… a tempót, a mindent.

Most újra ott vagyunk, (mert nem vagyok benne soha egyedül) hogy a félmaratont lefutom. Hol így hol úgy, de tudom, hogy bírom.  Igazából is most Pécs-Harkány nem egy célverseny volt, csak egy hosszú edzés…. NEM RÖHÖG! NEKEM HOSSZÚ! MÉG!

Pécs- Harkány

Az én kis edzőfutásom. Pécsre jártam egyetemre, imádom város! Harkány amilyen pici olyan kis kedves, nyüzsgő település! Ami meg közte van…. Azt most ismertem meg: )

Némi előzmény: Tavaly szeptemberben, immár sokadjára kezdtem szinte megint 0-ról a futást. 7 km-t is nyögve-nyelősen tudtam csak lekocogni (pedig előtte volt már 2 órán belüli fm-om), és én újra le akartam futni azt a 21-t! novemberben Siófokon sikerült is, egy elfogadható jó tempót mennem, 2.04 lett) : ) De miért ne lehetne az a 2.04 inkább kevesebb mint 2.00?  Szóval elhatároztuk, hogy ez a terv Vivicittára. Ez a Pécs-Harkány pedig adta magát egy jó kis élménynek, edzésnek, nosztalgiának, romantikus hétvégének, bulinak.

NNA. tehát Pécs: szombaton leérkeztünk Zolimmal kis egyetemvárosunkba, ahol nem sok minden változott azon kívül, hogy szinte egy kocsma sincs már meg a régi „törzshelyeinkből”. Nade mindegyis, mert haverok azért vannak, szállás, vendéglátás 5 csillagos.

Vasárnap reggel (9 : ) ) készülődöm már, reggeli pocakban, fuvar is akadt a csarnokig ahol a rajtközpont volt. Itt találkozom a budaörsi Török Benjamin Foresttel, a Prisznyák Gabival, a pécsi decásokkal, a veszprémi decásokkal, szóval beszélgetés, ez-az , aztán elválunk. Nyilván ők más tempót mennek. Ők tempót mennek, én csak távot szeretnék. Megállás nélkül. Séta nélkül. Arról csak a helyszínen kaptam belsős infót, hogy a frissítés kevés lesz valószínű. //némi szerencse folytán volt nálam plusz víz… (az utolsó pillanatban lemerült a hallókészülék-elemem, így  a vonatlekésést kockáztatva hazarohantunk még utolsó pillanatban elemért , és azzal a lendülettel kaptam fel a futósmellényemet is). // szóval nem gondoltam, készültem túl a dolgot, de ott voltam.

Beálltam leghátra. Talán utolsóként hagytam el a rajtvonalat. Így nem lassítok senkit, így van kit utolérni. Az első 5 km szépen alattomosan emelkedik, de lehet haladni. A városban szurkolnak az emberek, itt még integetés, mosolygás van… aztán jön egy pici lejtő, majd 8-nál újra jön 700 m erős felfelé, és hopp ott egy váltópont! (tea volt a frissítés) Ha ez megvan akkor kb. 19, 5 km-ig szintben marad a táj.

A 14. km-nél rá is untam arra hogy csak a saját hülye gondolataimat hallgatom, és sétálás közben megkerestem a zene-fülesemet. Nektek ez egyszerű, mert csak beteszed a pici bigyót aztán hadd szóljon, nekem viszont először ki kell vennem a nagy bumszli készüléket a fülemből, el kell tenni rendesen, hogy ne sérüljön meg, majd jöhet a kis zenefüles, meg a spotify : ) Ezzel elvoltam egy 500 méteren keresztül, kikerestem a Gabi-Mixet és ez át is lendített a holtpontomon… Lényegében eseménytelen lenne maga a verseny, ha nem csak a fél sáv lenne lezárva. Így egy kicsit UB-s hangulata lesz a dolognak. Ahol váltópont van, ott besűrűsödnek az autók és a futók, aztán újra hígul, és újra tömörödik. Ez 3x ismétlődik. 3x lehet egyénileg kiszállni kényelmesen, mert onnan a buszok bevisznek a célba. (rajtszám =ingyenes harkányi fürdőbelépő) De aki nem adja fel 19,5 előtt, az meg kösse fel a gatyát, mert ott jön egy 1 km -es szakasz dombra fel.

NA itt kell a gatya! én felnéztem, és úgy döntöttem, hogy én lány vagyok szoknyával, úgyhogy lehet gyalogolni az elején… aztán mikor az a maradék emberke, akiket még Pécsen előzgettem vala volt, elkezdtek mind mind elémkerülni, akkor azért előjött valami abból, hogy nem szeretnék én lenni az utolsó.  Aztán valahol 21 kilinél járva előkerült egy csajszi, aki váltóbottal futott, friss volt a mozgása, és pont jól jött ki ritmusra a lépése… elkezdtem felvenni a ritmusát… aztán persze el is tűnt, (mert hiába a lépésritmus egyforma, ha lépéshosszom fele akkora : ))   

De ez a lendület már bevitt engem is.  Még előztem párat. Jött nyilván szemben olyan is aki már a fürdőt is megunta és ment haza, de abban a pillanatban a ”hajrá”-ra csak egy mosollyal feleltem, aztán ott is volt a célkapu. Hosszúnak tűnt közben, pedig nem az. Nem voltam, nem vagyok elégedett mert volt séta, volt holtpont, és simán végig lehetett volna ezt tolni gyorsabban egyenletesebben is. De akkor, és ott ez ilyen lett. A célfotó pont olyan lett, mint maga a futás. Elfogadható… Most már tudom, hogy készüljek rá. Pécset szeretem, Harkány szép. a célfotó béna, tehát mindenképp vissza kell még mennem.  
Remélem nem egyedül, hanem csoportképre megyünk : )