beszámoló
Privát UTH Szentendre-Trail – Ficzere Juli
Még 500 m, a piacnál meglátom a gyaloghidat, ami már bevezet a Főtérre. Hirtelen elkap a sírhatnék, az egész nap küzdése és a felkészülési időszakban megélt nehézségek, örömök után teljesült a várva várt siker. A Főtéren az emberek békésen vacsoráznak, fagyiznak. A hivatalos versenykor szokásos tapsok és biztatások most nincsenek, de elkapott pillantásokból azért látom a csodálkozásokatJ Tempósan megyek, persze a mozgásomon már látszik, nem most indultamJ Végül átrobogok a virtuális célvonalon. Ati már ott vár mosolyog, én pedig újra elsírom magam, átöleljük egymást, boldog vagyok.
Már a téli alapozás előtt tudtam, ezt a verseny még nem tudom elengedni. Meg kell tudnom mennyit fejlődtem az elmúlt két évben. Így nem volt kérdés, hogy versenyen kívül is megfutom, ha úgy alakul.
Ahogy közeledett a vasárnap egyre többször vettem észre, hogy az UTH jár a fejemben. Terveztem a frissítést, vagy éppen bejártam fejben az útvonalat. Pénteken már szabi, sikerült is jót aludni, pihenni. Szombaton miután összeraktam a felszerelést, és összeállt a frissítés még elolvastam néhány korábbi beszámolót, többek között Belus Fruzsiét. Az időjárásjelentés napok óta riogatott az esővel, de szerencsére erre nem feszültem rá, így 100 Ft-tal tudtam a rajtban állni, ami elég intimre sikerült. Szentendre még aludt, csak néhány étterem készült a nyitásra. Teltek a percek és Atival mind a ketten éreztük kell valami, amire el lehet indulni. Ekkor ránézett az órájára és kimondta még 5 perc, indulj fél10-kor.
Kő-hegyig eseménytelenül telt az idő, figyeltem a pulzust, az eső pedig csak szemerkélt. A hegyre meglepően gyorsan felértem, a felhőket majdnem elértem a kezemmel. Lajos-forrás előtt jött a pofon. Az eső durván rákezdett és itt szembesültem azzal, hogy az erdő piszkosul felázott az elmúlt napok esőzései miatt. A szopás mértékét sikerült érzelemmentesen nyugtázni, és miután nem vagyok egy esőmenő Hamilton, így vigyázva totyogtam tovább nehogy elessem.
A frissítés miatt időtervet készítettem, ami Pilisszentlászlónál így meg is borult fél órával. Megvallom ez egy kicsit lehangolt, így innen inkább már nem foglalkoztam az idővel, csak azzal, hogy kifussam magam amennyire csak tudom és meglátjuk mire lesz elég.
Az Apátkúti-völgy gyönyörű volt az élénzöld fák és növények miatt, a madarak csicseregtek néhány elszánt túrázóval is találkoztam. Az egyik patakátkelésnél két túrázó srác megkérdezte, hogy versenyen vagyok-e. Elmondtam nekik, hogy privát teljesítek saját magam szopatására, ha már felkészültem. Ez nagyon tetszett nekik, még több méter után is hallottam, ahogy nevetnek rajta.
Tovább robogtam, és akkor olyat láttam, amit még soha. Egy nagy kerek kő közepén egy hibátlan teljes felső kivehető fogsor. Annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem lefotózni. Csak az járt az eszembe hogy valaki itt hagyta a fogátJ
Visegrádnál volt egy nagy frissítés. Itt pakoltam fel a teljes frissítést a Skanzenig, és váltottam zoknit, ami nagyban javított a komfort érzetemen. Itt már a nap is kisütött. Vettem egy nagy levegőt és tudtam, eddig csak a bemelegítésen vagyok túl.
Ati végül meglepett Pap-rétnél, ahova kissé elcsigázva értem oda. Az egész távon itt volt egy fizikai fáradtságból adódó mélypontom. De a meglepi hideg kóla csodákat tett.
A rettegett fal Vörös-kő előtt, illetve a Nyergesre jól felázott, így szinte végig négykézláb másztam. Mindkét tetőn idilli hangulat fogadott, túrázók napfürdőztek a ragyogó napsütésben, vagy gyönyörködtek a panorámában.
Összességében jól sikerült futás volt ez. Fejben végig erősnek éreztem magam, a sár viszont nagyon kifárasztott fizikailag. 9:07 lett a vége ezzel 40 percet javítottam.
Nagyon köszönöm Gabi hogy felkészítettél, és Atinak, hogy intézte a frissítést, és persze azt is hogy a mindennapokban támogat az őrült futóterveim megvalósításában.
Turul Trail – Zsubrits Gábor
Kerek egy évvel ezelőtt futottam az legjobb időmet a körön, és a cél nem is lehetett más, mint a téli alapozást követően ezt az időt megjavítani. Ettől függetlenül azóta teljesítettem többször is, mivel közben a kör szervezői minden hónapban más kitűzővel díjazzák idén a teljesítést, én pedig nekiálltam ezeket gyűjteni, mivel egy-egy félmaraton úgyis becsúszik minden hónapban a hosszú futások keretében. Az, hogy ez az 5. köröm volt, akkora előnynek bizonyult, hogy én sem gondoltam volna. Szinte térkép nélkül, csak kétszer kellett rápillantanom a telefonomra az irány miatt, viszont folyamatosan pörgettem a fejemben a következő pontig tartó szakaszt, hol mi fog rám várni: emelkedő, sík vagy lejtő, nagyon együtt éltem a körrel.
A korábbiakból tudtam, hogy erőlködés nélkül is közel lehetek a PB-hez, télen is a nagy sár miatti csúszkálás miatt maradtak ezek az eredmények el, de nyilván a maxot akartam nyújtani, minél nagyobbat lefaragni belőle. A taktikám egyszerű volt, a lejtőket erősen megfutom, a síkon egy jobb tempót tartani, az emelkedőket meg valahogy túlélni. 🙂
Azt előre tudtam, hogy lesz két nagy emelkedő a végén, amikor sétálni fogok, ezzel számoltam, a többi szakaszon akartam ezt a hátrányt behozni. Az ennél kisebb felfelé meneteket, pedig ha úgy éreztem megfutottam, így nagyon sok olyan részt, ahol eddig gyalogoltam, vagy bele-bele sétáltam, futva (vagy legalább kocogva) tettem meg. A két nehéz részen, pedig nem kellett megállnom, kifújni magam, folyamatosan törtem felfelé, és minél előbb futásra váltottam.
Az első 5 kilométerem erősre sikeredet, ezt láttam a részidőmből, de ez a bemelegítő könnyed része a körnek. A következő pontig már kicsit technikásabb, és kicsit nehézkesebben is ment, de próbáltam minél gyorsabban túl lenni rajta, mert tudtam, ezután hosszú ereszkedés van a faluig. A falun keresztülmenő pár kilométert nagyon nem szeretem, főleg az aszfalt meg a benne lévő nagy domb miatt. Itt a szokásos víztöltés, és most kicsi fejmosás is volt, illetve lecsúszott egy gél is. A falu végén van a QR kód, onnantól kezdődik az igazán nehéz része. De eddig a részig nagyon jól ment, 10 kilométernél volt egy kis izomfáradás, de ez eddigre ha nem is teljesen elmúlt, de jelentősen csökkent. Akkor egy kicsit zavart, ennél a résznél már elviselhető volt. Erős lejtő, utána még erősebb emelkedő, és ahogy korábban írtam, ameddig tudtam, vagy volt értelme erőltetni a futást megtettem.
Gyaloglásra váltottam, és nagyon jó tempóban letudtam az első sétálós részemet. Most először volt, hogy meg se kellett állnom, a tetejére érve pedig hamar tudtam váltani és folytatni a futást. Nemcsak folytatni tudtam, de egyszerűen frissebbnek éreztem magam, mint az első 10 kilométeren, némi síkon futás után újra lejtő vitt le az utolsó előtti pontig.
Az utolsó 3 kilométeren van a legdurvább mászás, de láttam, ha az megvan egy tuti idővel érek a célba, ez azért adott némi motivációt, hogy a végén mindent is beleadjak. Az utolsó kilométeren még egy vádligörcsöt is kihordtam, így ott veszítettem időt, mert meg kellett állnom nyújtani. Nem akartam elhinni, hogy pont most történik ez, ezért elég fura stílusban, de tovább haladtam. Szerencsére nagyobb baj nem lett, így 2:17:42-vel fejeztem be a kört.
A görcs oka a kevés folyadék lehetett ebben biztos vagyok, kicsit engem is megzavart a hirtelen meleg, és nem ittam többet, mint télen. A frissítésem ennek ellenére nagyon jól működött, most először próbáltam ki élesben a kólát is, eddig a szénsav miatt nem igazán mertem, de baj nem lett, és jól tud esni egy-egy korty. A körön egész jól kidolgozott frissítési tervem van, nagyjából ugyanazt és ugyanott fogyasztok minden alkalommal, persze ez a nyár és a meleg közeledtével biztos változni fog. A fókuszból egy percre estem ki, semmi mentális megborulás nem volt, annyira koncentráltam, és annyira automatikus sok dolog már, ha jobban belegondolok csak pár részletre emlékszem, meg hogy milyen gyorsan körbeértem. Arra viszont határozottan, hogy csodálkoztam, milyen frissnek érzem magam a beérkezés után, meg amúgy a nap további részében is. Az is külön pozitívum, hogy a korábbi derékfájások elmaradtak, köszönhetően a külön törzserősítésre szánt gyakorlatoknak.
A célban pedig találkozhattam pár Gizionnal, így már elmondhatom magamról, hogy ismerek pár embert élőben is, és kis beszélgetésre is volt idő. Sajnos sietnem kellett haza, mert vártak rám otthon, pedig szívesen megvártam volna a többieket is, de ez így is egy jó nap volt. Kerek 1 év alatt 10 percet javítottam, és mindezt úgy, hogy használható állapotban értem vissza a célba, most már nem is tűnik annyira elérhetetlen az a 2:15 alatti terep félmaraton.
Virtuális BSZM -Földi Zsuzsa, beszámoló
A Balaton Szupermaraton eredetileg (= Covid-mentes időkben) egy négy napos buli a Balaton körül, 196 km-t kell megtenni futva, naponta 43-53 km-es etapokban, Siófokról indulva a déli part felé, és ide visszaérkezve.
Idén a járványügyi helyzet és a korlátozások miatt ezt a versenyt csak virtuálisan lehet teljesíteni – bárhol, tehát akár a Margitszigeten, akár egy futópadon futva, lényeg, hogy az össz 196 km legyen meg.
Mivel minden bizonytalan jelenleg, hogy mikor és milyen verseny lesz tavasszal megtartva (valószínűleg semmi azok közül, amik tervben vannak/voltak), így jött az ötlet, hogy fussak a virtuális BSzM-en, és nagy örömömre Gabi rábólintott, sőt, az ő ötlete volt a teljes táv teljesítése.
Először úgy volt, hogy hét nap alatt futom, közben logisztikát átgondolva lett belőle 6 nap, végül az online oktatás, és a munkám miatt 5 napra redukálódott: a futások dátumai március 12,13,15 és 16. lettek.
Első nap, március 12., péntek, 48,45 km az etap.
Délelőtt három gyerek online suli, plusz egy ovis lekötése (nem szó szerint 😀 ), hogy a többiek tudjanak tanulni. Mivel este 8 után az utcán nem lehet tartózkodni, rögtön pados futással kezdtem meg a négy napos mókát. Délután 5 után tudtam kezdeni, gyerekeket elrendeztem, a nagyok cukik voltak, rendezték a kicsiket, hogy ne este kelljen kezdenem, és éjfél után végeznem. Frissítés pad mellé a polcra (izó, sótabi, víz), könnyű laza tempó, 6 perc körüli, így kényelmesen tudtam tartani a megadott max158-as pulzust. Zwift appot használok a pados futásoknál, így ha nem köt le a film, vagy nem akarok tv-t nézni futás közben, akkor sem unalmas (csak veszélyes, ha egy gyorsabb futó elhúz mellettem a virtuális térben, emlékeztetni kell magam, hogy oké, hogy verseny, de na, van még 3 nap, csak ésszel 😉 ). Három Poirot filmet megnéztem, viszonylag gyorsan eltelt az öt óra a padon, közben 20 percenként frissítés, nem unatkoztam egy percig sem. 49 km lett a vége, este 10 körül végeztem, nyújtás, kis óvatos henger, vacsora, éjfél körül már aludtam.
Második nap, 13., szombat, 53,6 km van erre a napra.
Ráért a gyerekvigyázó néni, így sikerült eljutnom a Margitszigetre futni, ahova az egyik kedves futócsoportból is kijöttek jó páran futni. Egy futó barátommal, Balázzsal 10 körülre terveztük az indulást, ő egy első maratont tervezett aznapra, én tudtam, hogy nekem bő 10 kör lesz. 10 után kicsivel indultunk, nagyon kellemes idő volt, de leginkább a sziget pesti oldalán – a budai oldalon elég erős szembeszél fogadott, de tudtam hogy ez lesz, különösebben nem érdekelt. Legalább erősít ez is, beépül 😉. Az első kör végén vetkőzés, illetve félig átöltözés – akkora volt a hőérzet-különbség a pesti és a budai oldal között a szél miatt, hogy végül a top fölé egy trikó ment, hosszú ujjú vékony felső le, helyette karszár, és plusz egy rövid ujjú póló a budai oldalra (és kesztyű 😊 ), a pesti oldalra érve póló-kesztyű le, majd következő körben a budain vissza minden. A futóövbe csak kb fél órányi frissítést tettem, hogy minél kisebb súlyt kelljen vinni, úgy terveztem, hogy körönként kb fél perc lesz a kulacs csere – hát sajnos nem így volt, a többi futócimbora kicsit több időt elvitt, mint terveztem. A második körtől jött velünk még egy futóhaver, Sanyi, ő 2-3 kört tervezett, végül a harmadik köre végén úgy döntött, jön még egy körre, legyen meg az első félmaratonja – meglett neki 😊
Félmaratonnál (4. kör után) éreztem, hogy előző este már közel 50 km-t tettem a lábaimba, 30 után volt kb. 2 perc, hogy nagyon sajnáltam magam, fájt a combom a fáradtságtól, aztán a hátszeles oldalon jól lettem, és elfogadtam, hogy hát ez ilyen, a budai oldal innentől fájni fog, de sérülés nincs, csak fáradtság, azt meg tudtam hogy lesz, úgyhogy a következő 4 kört szépen kussban lenyomom. Balázs a maratonja (8 kör, nagyon szépen, fegyelmezetten futott végig) után kiszállt, én zenét kezdtem hallgatni az utolsó két körre, és bár eddig is, most még inkább csak arra koncentráltam, hogy jobb láb, bal láb, budai oldal beépül, pesti oldal ajándék 😊. A pulzus végig jó volt, nem esett nehezemre nem túltolni, elég fáradtak voltak hozzá a lábaim.
Nagyon örültem a 10. kör végének, Balázs megvárta amíg végzek, és nagyon jófej volt, szerzett kaját is – gluténmentes hamburgert a Burger Kingből 😊
Otthon nyújtás óvatosan, kicsit hengereztem is, és intéztem másnapra időpontot a masszőrömhöz 😊
Vasárnap masszázs (itt is köszönöm Tominak, hogy összerakott újra), pihi, este henger, nyújtás, fejben készültem a másnapi szűk 44 km-re. Egészen délutánig nem tudtam még, hogy hol fogom futni, padon vagy utcán, amikor is egy vecsési futó cimbora megkérdezte, hogy mikor futok másnap, mert ő is futna, ha elég lassan megyek. Így el is dőlt, kinn futok a megszokott, és mostanában sajnos hanyagolt körömön. 18-19 kör lesz nagyjából, szépen lassan lekocogom 😊
Harmadik nap, 43,6 km:
Délelőtt indultam, az idő pont olyan szép és szeles volt, mint szombaton, csak a déli szélből északi lett. A frissítésem a futó haver Kareszékhoz tettem kerten belülre, ők pont a körön laknak, a januári százasnál is nálunk volt a cuccom. Futózsákkal és 5 órányi frissítéssel a hátramon indultam, cuccot leraktam a megbeszélt helyre, és csak telefon+kis soft kulaccsal mentem innentől. Természetesen most is az történt, mint szombaton a szigeten: szembeszél nagyon hideg, hátszél megsülök, így az első kör után jött az öltözködés, a szombatit lemásolva, csak most 1 km-enként vettem le-fel a pólót és kesztyűt. Legalább mindig volt mivel elfoglalni magam 😊
A 3. kör után csatlakozott Karesz is, 10-15 km-t tervezett, az kb 4-6 kör. Pulzusom végig szépen 155 körül volt, széltől függően 6:10-6:40 közötti tempó, combom közben folyamatosan suttogta, hogy „hééé, ez fáááj, nem akarom, hagyd abba!” de nem voltam hajlandó meghallani, hogy mit dumál, ment a jobb láb, bal láb, ismétel 😊. Karesz végül 9 körön keresztül jött velem, beszélgettünk, neki félmaraton, nekem majdnem 30, még 6 kör, az egy laza edzés máskor, sima ügy lesz 😊.
Es végül elfogytak a körök, az utolsóban összeszedtem az üres kulacsaimat, zsákomat, ruhákat, és a maradék 2 km-t zsákkal futottam már. 43,8 km lett a vége, elfáradtam 😊
Negyedik nap, 51,2 km:
Délelőtt munka, délután gyerekek, így egyértelmű volt, hogy mivel 8-ig nem végzek az 5+ óra futással, pados buli lesz megint. Este 6 után tudtam kezdeni, és pont mint kedden, minden frissítés magam mellé bekészítve, a frissítési tervet most kiírtam egy papírra, és felragasztottam magam mellé a falra, hogy ne a telefonból kelljen nézni mindig (3 óra után már nem feltétlen emlékszem, hogy épp só+víz, vagy izó jön). A frissítés mellé tettem egy százast is, és azt a gesztenyét, amit még októberben az UB-n szedtem össze valahol Siófok után – gőzöm nincs, miért vettem akkor fel a földről, és tettem el, de azóta is őrzöm.
Az első 10 perc után már tudtam, hogy ez kemény lesz, így mindig csak a következő 20 percre figyeltem. Egyszer úgyis vége lesz, ma ez kevésbé nem fog fájni, és holnaptól meg pihenhetek kicsit úgyis. 30 km körül bekapcsoltam a diszkófényt, rövid videós bizonyítékot is csináltam Gabinak, hogy tényleg party volt :D, egyébként csak bambultam a netflixet és jobb láb, bal láb, 20 perc, és így egészen 5 óra 25 percen át. Gábornak üzentem 17 km-nél (első harmad), 34 km-nél (második harmad vége), maratonnál. 35 km után már nem volt jól a hasam, de nem a korábbi görcsölős, hasmenős, elrontott frissítés miatti rossz érzés volt, hanem émelygős-hányingeres, ilyet még nem éreztem korábban.
51,5 km lett a vége, valamikor éjjel fél12 után fejeztem be a futást. Az émelygés elmúlt végül, maradt helyette az elég komoly fáradtság.
Két körmömhöz/alá szép vízhólyagokat növesztettem, nagyjából ennyi az össz ’kár’, amit a négy nap alatt összeszedtem 😊
Összességében minden nehézség, fáradtság ellenére is baromi klassz volt ez a négy nap, most lettem biztos benne, hogy ezt a Balatonnál is meg szeretném csinálni, ez a virtuál BSzM főpróbának tök jó volt, köszi Gabi 😊
