Latest Event Updates
Balaton Maraton – Juhász Erika, beszámoló
Maraton 3 részletben: 14 km-21 km-7 km
Először is azoknak mondanám, akik úgy gondolják, hogy apránként könnyű összerakni egy maratont, hogy nem könnyebb. Mert igaz, van közte kb. 1 óra átöltözésre, töltekezésre… de 3 fokban vacogva várni a következő rajtot lemerevedett izmokkal az nem egy felemelő érzés.
Annál inkább a célban!
Mikor neveztem tudtam, hogy mi vár rám, mert 2017-ben már teljesítettem. Igaz azóta sok víz lefolyt a Balatonon!
Péntek délután érkeztünk, séta, vacsora, beszélgetés, korai alvás, mert holnap verseny.
Szombat reggel időben kimentünk átvenni a rajtszámot, szétnéztünk, majd elrajtoltunk a 14 km-en.
Úgy terveztem, hogy a 14-et és a 21 km-is 5:30-as tempóval próbálom végigfutni és a végén a 7-et ahogy bírom.
A rajt jól sikerült, neki lendültem, valahogy csak lesz, de azt nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz. Az első kör után tudtam az órám sok új rekordot fog jelezni, így belehúztam, hogy ne csak a leggyorsabb
1 km, 1 mérföld, 5 km 24:39-cel, hanem a március óta megdönthetetlen 10 km is felül legyen írva, ami így 50:35 lett. Számomra ezek a számok elképzelhetetlenek voltak.
10 km után terveztem, hogy az eredeti 5:30-cal fejezem be a 14 km-t, hogy maradjon erő a nap további részére is. Biciklizett szembe Kocsis Árpi és megdicsért milyen jól megyek! (Hajrá Szolnok). Nem így lett, mert még tovább gyorsultam kicsit, de nem éreztem, csak az óra jelezte km-ként. Nagyon meglepődtem az eredményemen mert 1:13-15 között volt a terv. Szóltam, hogy akkor érek kb. a célba, de 1:10:40 lett a hivatalos időm. Ha ezt előre mondják, nevettem volna rajta.
Volt bő 1 órám tollászkodni, jól jött az összekészített ruhacsomag, a forró tea, kv, a proteines zabkása, banán! Csak benyúltam a dobozba és minden kéznél volt, de a legjobb a Lilikémtől kapott pléd volt, pedig a NYC maratonos egyik poncsóm akartam vinni, de itthon maradt! Nem volt melegem, naaaa.
12:30-kor 21 km-es rajt, amit Tónival terveztünk együtt futni, de sajnos elkerültük egymást, így egyedül vágtam neki. Próbáltam sietni, hogy mire elfáradok és lassulok addig legyen előnyöm. Az első kör fordítójában kiabált Demcsák Zoltán, hogy ismerős volt neki a futómozgás, örültem neki, majd Tóni kiabált rám, hogy tudta csak előtte lehetek, hívtam, hogy siessen érjen utol, mikor odaért kértem, hogy legyen szíves ne engedje, hogy 5:30 fölé menjek. Volt holtpont 12-13 km-nél, ami ugye már 26-27., ha összeadjuk, de átlendültem, csak egy picit lassultam. A vége 1:53:38 lett 5:24-es átlaggal.
Nagyon köszönöm Tóninak, hogy behúzott ezen a félmaratonon. Elköszöntünk és mi
mentünk újabb öltözésre és az egyetlen környékbeli kávézóba, hogy ne fagyjunk meg a 3. rajt előtt.
Itt már a sz@r is ízetlen volt, mígnem a rajtban a szpíker bemondta a nevem, hogy a 4.helyen állok. Mivan???? én, egy BSI versenyen? Ledobtam a plédet és uccu neki bemelegíteni. Isten bizony akkora löketet adott az utolsó 7 km-hez, amit semmi más nem tudott volna abban a helyzetben, félig megfagyva.
Rajt picit tömegszerű volt, de gyerünk! Az első km 4:45, majd még 3 km gyors lett, majd picit lassultam, de közben motiváltam másokat és a lábam elé is nézni kellett, mert gyorsan sötétedett. Az átlagtempó megegyezett az első 14 km-rel, 35:23-mal értem célba, és a 4. helyem is megtartottam, ráadásul a
korosztályomban 1. lettem. Megérte fagyoskodni izzadtan tiszta-száraz göncöt ráncigálni, minden így volt jó ahogy volt. Jól esett mikor gratuláltak idegenek, mert kint a pályán, mikor előztem összesúgtak, hogy
nézd, ő már a harmadikat csinálja, le a kalappal.
Igen, saját magam előtt is megemelem azt a kalapot, mert a 2018-as Budapest Maratonos baleset után arra se volt remény, hogy maratont fussak. Mint azt Kiss Mónika gyógytornászom is mondja “nagy utat jártál be”! Igen volt sok sírás-rívás, fájdalom, lelki gondok… de egyszer minden rossz véget ér.
Köszönöm edzőmnek Barát Gabinak, hogy annyira, de annyira biztatott mindenben, bármi gondom van talál rá gyógyírt és kirángat a legmélyebb gödörből is. 4. éve várom a hétfő hajnalokat (na jó, néha nem annyira:-), hogy mi lesz a heti e-mailben, mit talál ki nekem már megint! Kicsit megszeppenek néha,
de utána mindig sikerül véghezvinni a tervét mert AKAROM, hogy mindig jó hetet zárjak ami 99%-ban sikerül is.
Hosszú lett a beszámolóm, de az év is az volt, és a szombati verseny is.
Generali Run Balatonfüred FM – Pilli Kati, beszámoló
avagy ismerkedünk a pulzuskontrollal
Intelem: 160-164 utazópulzus
Verseny előtt kicsit izgultam, illetve olyan ugrálós volt a rajt előtti közös bemelegítés, hogy eléggé felment a pulzusom. Az első 200 méter emelkedője totál megtolta a hr-t, próbáltam csökkenteni, akkor viszont elvesztettem a légzés ütemét, és azért nem ment le 
egyszómintszáz, kicsit balf@sz voltam és itt el is engedtem kicsit a kontrollt… 165-168 bpm nagyon kényelmes tempót adott (6:30), úgy éreztem a világból ki tudnék így futni. A végén elfogyott sajnos a kulacsomból a vizem, a 19. km-ben kellett egyet gyorsan frissítenem, utána nehéz volt újra elindulni. Az utolsó 2 km-en engedélyt kaptam, hogy toljam, ami a csövön kifér 
(úgy vártam, mint a messiást), de mire eljött ez a perc, azt éreztem, hogy nem nagyon akarnak megindulni a lábaim… azért végére toltam egy jó kis sprintet.
A mezőny nagyon gyors tempót diktált, nagyon húzott engem is… 😦 A befutó után kicsi elégedetlenség érzés volt bennem, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz kordában tartani a pulzust, illetve hogy ilyen “lassú” tempó kell ehhez a tartományhoz. De lefutottam (kicsit túlöltöztem azért), ez is az enyém, tanultam belőle és ez is beépül.
Generali RUN Balatonfüred – Borszukovszky Petra, beszámoló
Pici előzetes:
Petra nagyon nagy kihagyás után, nagyon az elejéről kezdte a futást, ez a 6,5 km hatalmas teljesítmény tőle. Szép futás, némi nehézséggel és rutintalansággal, ám annál nagyobb elszántsággal. Petra ezzel megindult a lejtőn, képletesen és szó szerint is:-)
#elsőverseny #kezdetek #cipőhelyzet
Éjjel alig aludtam, reggel az időm nagy részét a 2 betűsön töltöttem. Úgy izgultam, mintha lenne tétje 🙂
Korábban odamentem, hogy legyen időm mindent megtalálni és látni mi fán terem egy ilyen verseny 🙂
Amikor mentem le a partra, láttam a bójákat és igencsak elgondolkodtam, hogy azon az emelkedőn hogy is fogok felfutni, hiszen eddig csak síkon futottam.
Elrajtoltunk, a lábamat tökéletesnek éreztem. Az emelkedő az elején kemény volt, még nem futottunk 2 perce, már 175 volt a pulzusom. Ahogy kiértünk a főútra láttam, hogy ez bizony továbbra is emelkedni fog. Picit összeraktam magam fejben és nem figyeltem semmi másra, csak hogy szépen vegyem a levegőt és ne lassuljak be. A 175 nekem az a pulzushatár, ahol lihegni/kapkodni kezdem a levegőt, de számoltam lábtempóra és így szinten tudtam tartani, 3 be, 3 ki.
2,8-nál éreztem, hogy a sokszor tesztelt ragtapasz jön le a sebeimről. Az izgalomtól tiszta nyirkos volt a kezem-lábam, gondolom amiatt. Na ott volt egy kis holtpont és ijedtség, hogy ehhez még sok van hátra, de igyekeztem összeszedni magam. A fordítótól már rendesen fájt. Mantráztam, hogy ez most nem percre megy, úgyhogy minél jobban tolom, annál hamarabb ledobhatom a cipőt. Minden lépés fájt.
Az 5. km nagyon nehezen ment, megint jöttek az emelkedők, a pulzusom pedig 180 fölött. Picit lassítottam és ment a monológ, mindjárt vége, büszke leszel magadra, meg tudod csinálni, figyelj a levegőre és a mozgásra. Az utolsó kemény emelkedő a 6. km vége volt, már a befutó lejtőre gondoltam, amit elhatároztam, hogy megnyomok, ahogy csak tudok.
És beértem,aztán lerogytam és megszabadultam a cipőtől:)
Bár nem volt meghatározott időcél, azért egy titkos 40 p belüli vágyam volt. Na,ez síkra vonatkozott, úgyhogy amikor láttam, hogy 37:29 a hivatalos időm, hát tényleg büszke voltam magamra.
baratrunning.com 