Latest Event Updates
Dunakanyar félmaraton és Balaton-felvidék Terepmaraton beszámoló – Földi Zsuzsa
Dunakanyar félmaraton:
Mivel 3 nappal előtte derül ki, hogy én itt bizony futok, őszintén szólva nem nagyon foglalkoztam avval, hogy mi lesz – gondoltam, ha tavaly abban az állapotban végigmentem, most is megoldom. A mászós részen majd gyalogolok, egyébként meg futok, remélhetőleg nem száll el nagyon a pulzusom. Úgy voltam vele, hogy 2 órán belül illene megcsinálni, de belehalni nem fogok.
A két nagyobbik lányom jött velem, egyik barátnőm terelgette őket, nekem a rajt előtt semmi dolgom nem volt, csak kivárni a sort a wc-nél.
Rajtra várva fotózkodás a Gizionokkal, zene fülbe, aztán indulás. Tök keskeny úton sok ember, nagyon totyorgás volt, úgyhogy én kinn a járda melletti füvön mentem egy jó ideig, amíg kielőztem a nekem kényelmetlenül lassúakat.
Próbáltam 160-165 körül tartani a pulzust, de az 5:30 körüli tempó annyira kényelmes volt, hogy nézelődni is tudtam közben, hallgattam a zenémet, élveztem nagyon, így tempó maradt, pulzus felment. Nekem kell kaja 21-en is, tudtam hogy 9 körül van a mászós rész, csak arra számoltam, hogy 7-8 körül eszem egy gélt, a többit meg látjuk, az óra úgyis szól, ha idő van. Zebegénybe beértünk, jött az emelkedő, tempós gyaloglás, és tök gyorsan vége is lett. Közben beugrott, hogy fenn lesz egy frissítőpont, ettem egy decás gélt, fenn ittam rá, ’kötelező’ szelfi a kilátással, aztán hajrá le. Innentől a pulzusnak már mindegy volt, az óra csoda, hogy nem merült le, folyamatosan rezgett (még jó h a hangot kikapcsoltam, végig visította volna a maradék 10 km-t 😀 ). Lefele elég jól ment, előztem folyamatosan (beálltam középre – a felfele gyaloglók és a lefele lassan kocogók közé), közben szemből jött egy hajrá Zsuzsi! (talán Piroska volt? nem láttam, csak mintha az ő hangja lett volna), jól esett. Nagyon gyorsan jött a fordító, akkor néztem egy időt – 12 km 1:06, az tök jó. Mivel a pulzus már úgyis magas volt, itt már nem mentem lassabban, mint ami kényelmes, nem is néztem az órát, az utolsó 5-6 km-en gyorsítottam (annyira figyeltem, hogy 5 percen belüli azért ne legyen, talán nem rúgsz nagyon seggbe, ha nem megy fel 188-ig a pulzus), és végül 1:54 körül benn voltam, nem meghalva. Ha ez odatevős, akkor szerintem 1:50-51 körül lett volna, az a mászós rész sokat lassít :D.
Futás után csajoktól kaptam egy csomó virágot, nagyon édesek voltak.
Ahhoz képest, hogy nem is akartam jönni, nagyon klassz volt, kifejezetten örülök, hogy nem ment el az a lemondós mél 😉
Vasárnap: Balaton-felvidék Terepmaraton M táv (25km):
Mivel a 25 km-es táv rajtja elég későn volt, klasszul ki tudtam maga aludni a szombati verseny után, és emberi időben tudtunk indulni Irmivel Vecsésről, nem kellett hajnalban begyógyult szemekkel vezetni 160 km-t.
Balatonudvari golfpályán volt a rajtközpont, rajtszámokat felvettük, wc, kaja, és öltözzünk. Előrejelzés szerint 20 fok lesz délre (11:30-kor volt a rajt), 10:30-kor még szél és hűvös, sokan hosszúnadrág-hosszú ujjú felsőt vettek, én maradtam a rövidnadrág-trikó kombónál, zsákot se vittem, az övembe minden belefér, a hátamat se melegítse semmi. Sapkát nem vettem (balgaság volt), napszemüveg, kaja az övbe, és induljunk. Együtt kocogósra terveztük Irmivel, dumálósra, szépen kényelmesen majd egyszer csak beérünk. Az első 2-3 km fájt, de eldöntöttem, hogy nem is gondolok arra, hogy tegnap is futottam – itt és most ez a 25 van, majd sajnálom magam utána, ha szükségem lesz rá :D.
Meleg volt, a sapka hiányzott, de másra is pont így sütött a nap, és nagyobbat is szívtak a fekete alul-felül hosszú cuccokban, nekem sokkal jobb volt J.
Nagyon élveztem ezt a futást is, az első 13 nagyjából felfele ment, kis hullámvasút volt, a tempó kényelmes volt, de nem lassú, sár sem volt igazán, semmi egyéb dolgunk nem volt, csak futni és nézeldőni J. Volt őz, én láttam visító vadmalacot is (akkor kicsit beszartam, reméltem, hogy nincs a koca a közelben, mindenesetre nagyon gyorsan kezdtem szedni a lábaimat 😀
A frissítőpontokon volt kóla, és mivel én legjobban kólával működöm, azt kértem is a kulacsomba, isteni volt két pont között is kólával frissíteni J.
13-14. km után már szinte lefele kellett csak menni, akkor elhagytam Irmit, mert ha a saját tempómnál lassabban mentem le, nagyon fáradtak a combjaim, gondoltam hogy úgyis beér az emelkedőnél. 19-nél kis mászás, 20 után már csak lefele. Egy szalagot a szőlőknél elnéztem, de gyorsan észrevettem a bibit, 20-30 méter után visszataláltam az útra, és csapattam lefele. Leértem egy aszfaltúthoz, ahol se szalag, se nyíl az úton. Kerestem, kerestem, és rájöttem, hogy ezt valahol nagyon elszúrtam. Valahol feljebb :D. Na akkor mondtam mindent, futottam felfele vissza mint a hülye, közben meg káromkodtam, mint egy kocsis… bő 1 km-t tettem rá pluszban, így lett 25 km, mindenki másnak (aki nem tévedt el) 24 volt. Tartottam magam a kiírt távhoz, ha 25, akkor én annyit futok 😀 (utána megnéztem, 9-10 percet bénáztam el evvel a figyelmetlenséggel)
Az utolsó párszáz méter emelkedett kicsit, az nem esett jól, majdnem belegyalogoltam, de eszembe jutott, hogy az milyen szarul nézne ki, úgyhogy jobb láb, bal láb, jobb láb, bal láb, és egyszer csak már a célban is voltam. 2:43, nekem ez terepen nagyon klassz, és bele se haltam, ez is tudott volna gyorsabb is lenni. Érem, gulyás, döglés, hazavezetés, és úgy, ahogy voltam, futócuccban szavazás.
Este hideg vizes zuhany a lábra, semmim nem fáj, tulajdonképpen semmi extra fáradtság nem volt, és kicsit vállon is veregettem magam, hogy nem csaptam szét magam a két hétvégi versenyen.
Kikelet, Baja beszámoló – Kormány Alex
Nincs mit szépíteni, szar hónap áll mögöttem… Amikor már végre kezdtem úgy érezni, hogy minden összeáll, nem fognak ki rajtam a hosszú futások (nyilván saját szintemhez viszonyítva), és a tempón is sikerült gyorsítani, akkor jön az a hülye éles fájdalom a térdem mellett és lezsibbaszt mindent… edzés után meg a mozgásom még finoman szólva is terminátoros… Először próbáltam nem tudomást venni róla, de csak nem akart elmúlni. Így kénytelen voltam színt vallani Gabinak 😉 Persze, nem volt meglepő a válasz: pihentetés, türelem, nyújtás, tapaszozás… és még több TÜRELEM! Többé-kevésbé próbáltam szót fogadni, de persze amint kicsit jobbnak éreztem, már próbálgattam… és ettől csak rosszabb lett… Közben meg folyamatosan hergeltem magam, hogy nyakunkon az UB, nem hagyhatom cserben a csajokat, de edzés nélkül biztosan nem fogom azt a negyvenpár km-t megfutni… A doki először szalag-, utána csonthártyagyulladásról beszélt. A szteroid injekciót javasolta, én meg úgy voltam vele, hogy bármit, csak minél előbb másszak már ki ebből és indulhassanak újra az edzések! Közben felvettem a napirendre az általában elsumákolt nyújtást és még sportmasszőrhöz is rendszeresen jártam – ami szintén kimaradt eddig az életemből.
A mai versenyre már két hónapja beneveztem (3 éve mindig indulok a Kikeleten, mert a szülővárosomban, Baján rendezik és a kedvenc helyeimen futhatok), igaz, félmaratoni távra. Gabi végül áldását adta az indulásra, de akkor, ha átnevezek 10 km-re és kiállok, amint fáj.
Alapvetően is izgulós vagyok a versenyeken, de most a szokásosnál is feszültebbnek éreztem magam, mert bő egy hónapja tudtam normálisan lefutni 10 km-t, múlt heti próbálkozásomnál is kétszer meg kellett állnom lenyújtani, mert csak így tudtam fogösszeszorítva továbbmenni…
Közvetlenül a verseny előtt fura módon azonban megnyugodtam, elengedtem az egészet, megfogadtam, hogy nem versenyzek sem mással, sem magammal, úgy megyek, ahogy jólesik és a legkisebb fájdalomra is lassítok, ha meg tényleg rossz, akkor szépen kiállok.
El is csodálkoztam, amikor 3 km-nél ránéztem az órámra és 50 perc körüli beérkezést saccolt, mert úgy éreztem, lenne bennem erő jobban pörgetni, csak nem mertem a további sérülést kockáztatni… Amikor még 7 km-nél is 51 percet láttam, akkor már megnyugodtam… a 3-4 km-nél menetrendszerint jelentkező fájdalom elmaradt, szuflával is bírtam még, továbbra is elviselhetőnek éreztem a tempót és kezdtem elhinni, hogy végig tudom csinálni, fájdalommentesen és a vártnál jobb eredménnyel! A végén még volt erőm kicsit meghúzni, 4:54-re hoztam az utolsó km-t, úgyhogy tényleg nem azzal az érzéssel futottam be, hogy kimerítettem minden tartalékot, hanem inkább „csak” kellemesen elfáradtam. 50:37 lett a vége, korosztályos I. hely, női abszolút IV.
Köszi, Gabi, hogy elengedtél erre a versenyre, mert nagyon nagy élmény volt és kár lett volna kihagyni! Remélem, szépen fokozatosan visszaszoktathatom magam a normál terheléshez és semmi nem fogja megzavarni a felkészülést az UB-ra, amit a Gizilovakkal le fogunk gyűrni, ez nem is lehet kérdéses! 😉
Panoráma futás, 12 km beszámoló – Rohamcsiga
Szóval ott kezdem, hogy tavaly május óta futok újra. Amig a kisfiam után (10 éves) vissza nem mentem dolgozni, többé kevésbé minden ok volt. Futottam babakocsival meg minden. Aztán eltelt tíz év , folytonos időhiány , és feljött +20 kg. Többször próbáltam újrakezdeni, de egyedül nem ment. Ment egy két hónapig aztán mindig abbamaradt.
baratrunning.com 