Latest Event Updates
BBU Föld alatti futás – Barnás Viki, beszámoló
A kőbányai pincerendszer, mint környezet eleve nagyon izgalmas, de úgy hogy a járatok olykor színes, vagy épp villódzó fényekkel vannak kivilágítva, ijesztő és éteri egyszerre. Egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy csak ki ne lépjen valaki a sötét sarokból, mert tuti összepisilem magam ijedtemben. Volt ahol zenélő csontváz fogadott, volt ahol kivetített karneváli álarc, filmrészlet, vagy épp egy velencei kanális mellett futottam el, egyes fordulókban pedig csak mécsessel volt kivilágítva a terep. És bár a futás miatt nem fáztam, de annyira hideg mindenképp volt, hogy még a lehelet is látszódott. A következő ilyen futásra azért érdemes fejlámpával készülni, mert itt a sötét az tényleg vaksötét.
Az 1. 7 km-es kör:
Nagyon gyorsan indultunk, az 1. km után vissza kellett vennem a tempót. Ici-picit aggódtam is, hogy utolsó leszek, mert míg a többiek tolták bőven 6 perc alatt én beálltam 6 perc fölé és eléggé elszakadtam a többiektől és hátra nézve csak egy ember volt mögöttem, akiről szent meggyőződésem volt, hogy a BBU “záró”embere. (Nyilván nem az volt :)) Aztán a 2. km környékén szépen beértem azokat, akik rájöttek, hogy nem bírják a kezdeti tempót, akkor már megnyugodtam. Az alagútban elég sötét volt, valahogy nem erre számítottam, mert a színes fények csak kevés fényt adtak és volt ahol lenézve a saját lábamat nem láttam. Ennél fogva úgy futottam, hogy mindig volt előttem egy lány és hiába tudtam volna gyorsabb tempót menni, inkább óvatosra vettem a dolgot. Amúgy hatalmas élmény volt, igyekeztem bámészkodni is, és kiélvezni ezt az egészet, az új környezetet, a futást, a hangulatot.
2. 7 km-es kör:
Valahol a 7-8 km között volt egy mélypontom, egy felfelé lépcsőzős szakasz után, amikor fáradtnak éreztem magam és erőltetnem kellett a futást. (Még ősszel kaptam a kislányomtól egy gesztenyét, ami minden futásnál nálam van, és ha fáradok, vagy nyűgös vagyok azt veszem elő és azt morzsolgatom, nyomorgatom. Szóval innentől “Gesztenyével” futottam az alagútig.) A sörgyárnál észrevettem 2 futó srácot, akik közül az egyik egy jó magas srác volt (csak a lába volt olyan hosszú, mint amilyen én magas vagyok), de nem futottak, csak gyalogoltak. Amikor észrevették, hogy közeledem, akkor belefutottak, aztán újra gyalogoltak. Itt megállapítottam magamban, hogy rohadjon meg a genetika, mert az én 5 méter futásom annak a magasnak csak 1 lépés. Végig mögöttük futottam, míg az alagútban a magas újra csak sétálgatni kezdett és sikerült megelőznöm, mondanom sem kell, hogy ez nem tartott sokáig, mert 3 lépéssel beért, újabb 3 lépéssel meg jó előnyre tett szert. Aztán egy sötét, viszonylag szűk szakaszon, ahol egy emelvényen egy beöltözött-álarcos srác fényrúddal kalimpált (tök ügyes volt amúgy) újra beértem a magas srácot, aki újra csak gyalogolt, gondoltam nahát, itt a lehetőség, beelőzöm megint…ami meg is történt, de meg is lett az ára, kiment a jobb bokán, amire faszán rá is terheltem. Persze nem álltam meg, csak magamban mondogattam, hogy futok tovább, innen az adrenalin bevisz a célba, gyorsan csekkoltam közben, hogy bár érzékeny, azért tudok futni. Innen elengedtem mindent és csak azért futottam, mert élveztem és mosolyogtam és nézelődtem. Így is értem be a célba, fülig érő vigyorral. A nevemet megint nem sikerült jól bemondani, voltam Agócsné Barnabás, Agócs Barabás 😀 Már ezen is csak nevettem, ők meg megállapították, hogy egyáltalán nem úgy festek, mint aki 14 km-t lefutott.
Összegezve: jó volt minden, nagyon vártam a versenyt, kicsit megijesztett, hogy 100 perc alatt kellett teljesíteni. Azt érzem, hogy jól volt megtervezve minden, hogy kellett előtte a futás, mint bemelegítés, a gimnasztika, hogy átmozgassam magam rendesen, hogy fél órával a rajt előtt még megettem egy banánt, hogy volt nálam plusz víz…. Én ezt a 14 km-t végig futottam, és ez nekem most akkora löketet ad, hogy azt el sem tudom mondani.
Egy év története – Bihari Tamás
Kicsit több, mint 1 éve, 2020 év végén kerestem meg Gabit, hogy kezdjünk valamit a futásaimmal, mert mire elérek egy jó közepes szintet, jönnek a panaszok, s abbahagyom a futást egy rövid időre, majd újrakezdem, valami versenyre készülve, minden rendszer nélkül. Ez a minden rendszer nélküliség összehozott azért 1-2 2 óra körüli félmaratont, egy ⅔ maratont, megannyi “belekocogós”, szintes teljesítménytúrát 40-50 km-eken, 6 km/h-s átlag körül, de ennél több kellett, jobb rendszerben, s főleg, elkerülve a sérüléseket.
Olyannyira “féltem” futni, hogy elkezdtem kerékpározni a régi acélvázas, városban rohangálós országútimmal, ami nem volt a legkényelmesebb, de megtette sporteszköznek is, egy darabig.
Végül 2020 őszét még önállóan végig kerékpároztam, s bár két hetet kihagytam karácsony körül, gyakorlatilag egy alap fitnesszel kezdtünk el közösen dolgozni 2021. január 9-én egy baseline-settinggel, ami “1.5, de inkább 2 óra, nem túl kemény” bringás feladatot jelentett. A budai dombokon 340 méter szint, 35 km jött össze 110 perc alatt, mely egy 19.5 km/h-s átlagot jelentett. Gyenge, mint a falevél. Nem is érkezett futós feladat egy jó hónapig, amikor is, a Gizionokkal elmentünk a Kis Szénás 31 km/900d+ körére. Futókirándulás 🙂 5:15 óra, pont kicsúszva a futós szintidőből, s ráadásul meg is haltam a végére. Innen indultunk.
Ezt követte egy olyan év, ahol a rendszernek köszönhetően gyönyörű ívet írtunk le: remek bringás edzések, Dobogókő, a Mártonhegyi út és a Diós-árok rendszeres edzőtereppé alakítása, 1 nap alatti Balatonkerülés, 200km-es egynapos Budapest-Börzsöny kör 1600 szinttel, nyaralás alatt egy 1700-as hegy megmászása tengerszintről sorakozik a bringafronton.
Futás terén pedig megfontolt építkezés után a tavaszi-nyári felkészülésre egy 1:10-es Kékes csúcsfutás (top 15%!) + egy 3:30-as Kis Szénás tette fel a koronát, s elkezdtem ismerkedni a tereppel is, de már nem turistaként, hanem terepfutó-tanoncként 🙂 Ja, meg 10 kiló is eltűnt, s a keresztedzéseknek hála nem az amúgy is gezemice “izomtömegemből”. Haha.
Már ősz elején neveztem a Zúzmarára, ahol nem titkolt szándék volt a korábbi futások messze felülteljesítése, csak a tél és a pálya körülményei miatt nem volt tervezhető bármilyen űridő. A felkészülés remekül ment – rövid covid-parával, mert ennek a szónak el kell hangoznia, ha 2021-ről beszélünk -, erős bringás és futós edzésekkel, egyre hosszabb és egyenletesebb “long run”-okkal. Kijelenthetem, hogy nem volt egy olyan edzés sem, amivel úgy végeztem, hogy mi a csudának csináltam ezt meg. Azért az elindulással néha voltak persze gondok 😀
El is repült ez az ősz, s elérkezett a verseny napja. Gyönyörű, ideális futóidő, korán elindulok, hogy bőven legyen hely a készülődésre, erre mi történik? Közlekedési baleset, nem messze a versenyközponttól. Nagyon kizökkentett a meditatív állapotból, adrenalin felszállt az egekbe, féltem, hogy a mentális 100 Ft-okból most sokat elköltök. Ennek köszönhetően feltüzelve indultam a versenyre, ahol ugyan vissza kellett fogjam magam az elején “el ne fusd, Tomi” alapon, s alig maradt időm előtte készülni. Miután viszont kocogva érkeztem a helyszínre, a bemelegítés nagyjából rendben volt. S itt álljunk is meg egy szóra.
Nem tudom, hogy az edzések maguk segítettek-e a mentális terhek viselésében, de júniusban a Balatonkerülésen, ahol a Balathlon QR-kódos, bringás, jó tempójú (~30km/h átlag) teljesítése volt a cél, rengeteg mentális energia elment arra, hogy megtaláljam a QR kódokat. Akkor ez a vége felé kicsit kritikus is lett, erősen lelassulva tudtam csak befejezni, többek között emiatt is. Forogtam rajta hetekig.
Most viszont, miután biztos voltam benne, hogy képes vagyok “ágyból” is kikelve megfutni a célidőt, az alábbi következett, jószerivel érzésre:
- Lassú kezdés, a “futótársak” megtalálása, frissítés minden ponton. 5:00/km 1.kör
- Utazótempó felvétel, széles kanyarvételek, időnként tempóellenőrzés 4:58/km, 2.kör
- 3. Kör megkezdésekor előzések sorozatban 4:50/km
- Utolsó 3 km-en fokozó, a végén hosszú hajrá 4:40-4:20-4:00/km
Tökéletes lett, csak a befutóhoz kellene még egy kis versenyrutin – a tempó egyenletessége, na meg mértéke meg majd jön 🙂
Miközben még gratulálunk az elvtársakkal egymásnak, s próbálok érthető szavakat kipréselni a számon, jön az SMS: 1:41:45 nettó idő, 1:45:00-s tervhez, s mint utóbb kiderült, tényleg negatív splitben, 92. hely az 593-ból. Nagy gratula minden teljtesítőnek! Tetszeni fog 2022, úgy érzem.
Extreme Tarcal-Tokaj Kör – Palásti Péter, beszámoló
Pénteken szépen előkészültem a versenyre, semmi kapkodást nem szerettem volna.
Tudtam, hogy elég nagy jam várható a rajtban, rengeteg nevező (több mint 150, csak a 21 km-re), ezért jó korán keltem szombaton. Háromnegyed órával a rajt előtt leparkoltam, nyugodtan vártam az indulást, egyedül az cseszett fel, hogy a fél literes kulacsot elég nehezen gyömöszöltem be az övbe, de végül csak összejött.
fotó: Extreme Trail
A rajt utáni első 3,5 kili masszív emelkedés, közel 400 szinttel. Szépen libasorba rendeződtünk, vitt volna jobban, gyorsabban a lábam, de képtelenség volt előzni. Ezzel aztán megbékéltem, mert közvetlenül mögöttem Németh Luca és nevezetes apukája jött. Csabi rendszeresen instruálta, abból én is profitáltam, ha mást nem annyit, hogy nem futottam el az elejét. A hegytetőtől aztán már a sokat taposott piroson jöttünk lefelé, itt bátrabban mentem, sokat számított, hogy minden lépést ismertem.
A pirosról letérve a Lencsés patak völgye felé tartó utat is megfutottuk a múlt héten, így azt is meg tudtam tolni, bár soha nem lesz kedvencem a beton vízelvezetőkön lefelé döngetés. Valószínűleg ehhez túl magas vagyok, csak arra nem bírok rájönni a Csombók Csabi hogy csinálja! 🙂
Leérkezve a tokaji vasútállomásra, egyből elindultunk újra felfelé, masszív mászás volt a Tehéntánc-tetőig, itt két srácot utolértem, és közvetlenül a piros jelzés előtt (ez visz le a temetőhöz, és a város központjába) megelőztem őket, nagyon bíztam benne, hogy a jól ismert, de nagyon technikás lejtőn úgyis gyorsabb vagyok, viszont előzni nem nagyon lenne lehetőség. Jó döntés volt, és miután leértünk a városba tudtam növelni is az előnyt hozzájuk képest. Egyébként fogalmam se volt, hogy a versenyben vagy az időben hol állok, csak azt néztem, hogy nálam öregebbnek látszó palik azért ne előzzenek 🙂 Volt egy-kettő aki annak tűnt, de gyorsan tisztáztuk a korosztály helyzetünket. Csipit kivéve, de róla később.
fotó: Extreme Trail
A városból kiérve olyan dízeles módra váltottam (egyenletes fordulatot vettem), és kifejezetten arra figyeltem, hogy minden emelkedőt megfussak, mert úgy tűnt, hogy ezzel nagyon leszakítottam a mögöttem lihegőket. Majdnem így is lett, Németh Csabi viszont úgy ment el mellettem, hogy csak kb. egy percig láttam még magam előtt. Persze ő UFO. A Degenfeld birtok feletti kis kápolnát meglátva, viszont két szép és gyors kili után értem le Tarcalra. Ekkor tűnt fel mögöttem Csipi, és az Áldó Krisztus felé vezető mászós részen lehagyott. Azt hittem Ő is korosztályombéli, de nem tudtam vele menni. Szerintem kb. akkorra melegedhetett be, mint amikorra mi ki, mert nagyon elemében ment felfelé.
A Krisztus szobortól már csak nagyon kevés volt a célig, egy gyors lefelé szakasz, ahol a pulzusmérő a hasamra ereszkedett, neki is elege lett.
Szerintem összességében közel maxon mentem, bár az, hogy most így vasárnap este nem érzek szemernyi izomlázat se, már elbizonytalanít ebben. Ha viszont tényszerűen nézzük, korosztályban csak Németh Csabi vert meg, javítottam a 2019-es időmön közel két percet, és a táv is hosszabb volt pár száz méterrel. Cseppet sem vagyok elégedetlen, fülig ért a szám és különösen akkor, mikor megtudtam, hogy a Csabik milyen remekül mentek!!! Inspiráló kis csapatba kerültem, ezt már mondtam, tudom 🙂
Utána még persze bandáztunk, jól megtapsoltuk egymást, teljes volt az öröm, mindenki a pódiumon állt!
Ez volt a verseny: https://www.strava.com/activities/6489925888
Eredmények
Gizionok a versenyen:
5. Ifj Csombók Csaba 1:57:22, kat. 3.
10. Antal Csaba 2:05:43, kat. 1.
19. Palásti Péter 2:14:31, kat. 2.
48. Szabó Sándor 2:36:32, kat. 16.
fotó: Extreme Trail
baratrunning.com 