12 órás futás

Martonvásár, 12 órás OB – Földi Zsuzsi, beszámoló

Posted on Updated on

Vannak futások, amikor minden klappol. Amikor minden pont úgy történik és működik, ahogyan „kell”. Ilyen futások nálam viszonylag gyakran előfordulnak 10-20, vagy akár 40 km-es távokon, de 12 óra már olyan hosszú idő, amikor tervezhetek bármit előre, úgyis valami közbejön, de ez egy ilyen játék, ezt tudva indulok neki.
Aztán vannak olyan futások, amikor falak (gátak?) dőlnek le. Olyan falak, amiket évek alatt éptettünk fel, atomstabilnak hittünk, ledönthetetlennek. Mint például a „70-80 km után nekem kicsit gyalogolnom kell, ezért bírom sokáig” (ez vagyok /spoiler:voltam/ én).
És vannak azok a futások, amikor minden tökéletesen klappol, és közben omlanak össze a falak.
Az én legutóbbi 12 órás futásom ilyen volt.

Martonvásáron 2024. 04.13-án rendezték meg a VI. Fehér Enikő és Vörös Balázs Emlékverseny keretein belül a 2024. évi 12 órás Ultrafutó Magyar Bajnokságot, és bár nekem edzőversenynek lett betervezve, az OB-ra neveztem, nem a nyílt futamba.

A verseny reggelén hajnalli 4-kor, mégis teljesen kipihenten ébredtem. Reggel 7-kor volt a rajt. 5-kor elindultam, vettem jeget, Erikát (Nagy Erika Coachery) Bákásmegyeren összeszedtem, reggel 6-ra Martonvásárra értünt.  Rajtszámátvétel, cuccok (frissítésem, jég, asztal, szék) kipakolása, 5 perc alatt frissítési terv átbeszélése: fél óránként minimum 2,5 dl izó, ami most Sponser Endurance volt. Két héttel korábban a 4x50km-es edzések közül kettőn is ezt használtam, miután  feledékenység miatt kifogytam a szokásos i:am-ból, és Áditól ezt kaptam – szerencsére remekül működött. Mivel tudtuk, hogy meleg lesz napközben, erre az óránkénti fél liter izóra terveztünk még óránként 1-2 i:am sótablettát, melegtől függően.
A futásra Gabitól annyi instrukciót kaptam, hogy pulzust tartsam könnyű aerob zónában, tempóval, távval nem foglalkozni, egyenletesen haladni, és beleképzelni magam egy hosszú ultra 24-36. órája közé, amikor már fáj, de még haladni, futni kell, valamint bármi megoldandó dolog van, azt maximum 1 perc állásból oldjam meg.

A futást zenével terveztem végig, és újra csak a két héttel korábbi 4x50km-es edzésekre gondolva pont úgy, mint ahogy akkor az utolsó két ötvenesen csináltam és elképesztően jól fókuszban tartott: egy adott számot végtelenítve fogok hallgatni.
Eredeti tervem az volt, hogy 3-4 óránként váltok zeneszámot, de végül csak két szám maradt versenyben, 4,5 órán át az egyik, a maradék 7,5 órában a másik ment.

A pálya útvonala csodaszép környezetben vezetett a Brunszvik kastélyparkban levő tó körül, 1360 m hosszan, aszfaltos úton, kb 6-7 m szinttel egy körben.
7-kor elrajtolt minden 12 órás futó, az OB-n összesen 15-en indultunk, 7 nő és 8 férfi.  Induláskor még elég hűvös volt, fejemen csősál, rajtam a trikón egy póló is volt, plusz karszár. Kesztyű csak az első két körben hiányzott kicsit, de bírható volt nélküle még az én extra fázós kezeimnek is.
Viszonylag hamar lekerült rólam a plusz póló és a karszár, kb. 2 óra futás után cseréltem a csősálat baseball sapkára. Másfél óra körül volt egy wc járatom, itt majdnem sikerült tartani a max 1 percet 😊

Az első pár kör után a pálya karakterisztikája miatt meg sem fordult a fejemben az, hogy itt bármiféle PB, vagy azt megközelítő eredményem lesz, de nem is ezért jöttem.
2-2,5 óra után azt éreztem, hogy na, jól vagyok, ez a nap így ahogy van, eléggé rendben van, helyemen vagyok. Mindkét fülemben füles volt, szólt a vegtelenített egy szám, külső zaj nem sok jött be. 3-4 körönként nyomta a kezembe az új kulacsot Erika, meg sem kellett állnom. Minden kör végén hallottam hogy a speaker bemondja hogy ki hol áll, én tudtam hogy 7-ből 7. vagyok, de egyrészt a verseny elején voltunk, másrészt nem volt érdekes sem a helyezés, sem semmi más azon kívül, hogy a pulzus legyen jó, és fussak, kényelmesen, egyenletesen, ez meg pont így volt.
A T8 nadrágomban futottam most is, amit nagyon szeretek, mert vékony, könnyű, és pont tökéletesen tudok bele pakolni (telefon, zsepi, soft kulacs), viszont melegben a rövidsége miatt a combjaim belső felét 1-2 óránként kenni kell vazelinnel, mert rommá dörzsölődnek különben. Elég hamar kiderült, hogy futás közben nagyon bénán tudom csak kenni magam, ezért úgy döntöttem, hogy felveszek alá egy combközépig érő nadrágot, inkább legyen picit melegebb a cucc rajtam, de kiiktaok így óránként fél perc állást 😊
Na, ennek az öltözködésnek (és a „visszafele nem futunk” extrán belém rögzült dolognak) az lett a vége, hogy lett egy grátisz/bünti köröm a 4. órában: a rajtszámom, rajta a chippel az asztalon maradt. Ezt észre is vettem kb 3-400méterrel később, és ahelyett, hogy visszamentem volna érte, lefutottam a teljes kört. Tanulópénz, akarom mondani tanuló extra kör volt – chip nélkül lehet visszafelé is futni, ha úgy hamarabb lesz mért köröm  😀

4,5 óra után cseréltem fülest és zeneszámot, úgy gondoltam hogy majd valamikor a 8. óra után lesz új szám, de végül maradt ugyanaz az utolsó 7,5 órában.
5-6 óra között kicsit nehezebbnek éreztem a futást, ránéztem a tempóra, lassabb is voltam, mint előtte, pulzus is alacsonyabb lett – hát akkor ez tuti nem a meleg miatt van, egyébként is folyamatosan ment a hűtés, sapka, karszár vizezve, fáradtságtól ötvenpár km után kizártnak tartottam az alacsonyabb pulzust, ittam is eleget, így bevettem még plusz sót, abból baj nem lehet. És egyszer csak elmúlt a nehézkes futás, újra jó lett minden, lett is egy órám szerinti 58-59 km-es 6 óra, juhéjj (PB). 7 óránál gyors pisi, és nagyjából ekkor tudtam meg, hogy a 4. helyen futok. Nem mondom, hogy nem örültem, de hát még 4,5 óra hátra van, az sok idő még.
Nem sokkal később  Erika szól, hogy a 3. helyen futok.


Hű. Na jó, fókusz csekkolva, az a helyén, a tempó kényelmes, jól vagyok, nem változott semmi, tessék szépen ugyanígy futni tovább.  Klassz dolog hogy dobogós helyen futok, de nem a dobogó miatt vagyok itt. Ha így marad, akkor hurrá, de az utolsó óráig nem szaggatom meg magam helyezésért, addig szigorúan saját tempó, kiírt pulzus, ez volt az instrukció mára. Közben Ádám írt, hogy úristen, a 3. helyen futok, nézik az eredménylistát, és nagyon drukkolnak. 
Nyolcvan km felett jártam, és még mindig eszemben nem volt gyalogolni, azokat a kis sunyi emelkedős részeket is megfutottam, néha 1-2 lépést gyalogoltam, amíg a sótablettát elővettem, 9-9,5 óra futás után már nem voltam annyira ügyes, hogy ne szórjam szét, ha futva szedtem volna elő. Beszéltem futás közben Ádámmal pár szót telefonon, közben a következő körben mondja nekem Erika, hogy második vagyok. A reakcióm nem túl nőies módon annyi volt, hogy b.ssza meg. Egy részem rettenetesen örült, hogy azta, és wow, a másik részem meg, hogy uhh, hát ez jó kis nyomást tett rám. Itt már tényleg nincs kifogás, alibi-gyaloglás, csak mert úgy szoktam. 90+ km, és persze fáradtak már a lábaim, de igazából sima ügy futni. Jó a pulzus (még mindig nem esett le, jé! ), tartom a 6:10-6:20 közötti nagyon kényelmes tempót. 1-2 körrel később szól Erika, hogy ne toljam nagyon, van még 2,5 óra. Hm. Hát pedig nem is tolom, tök kényelmes… Aztán megkapom Gabi üzenetét: ha meg tudom tartani a helyezést, az tök jó, de csak a saját tempómmal menjek, ne szaggassam szét magam, jövő héten edzések vannak. Cuki 😊Innentől már direkt meggyalogoltam az emelkedős szakaszokat, legyen akkor tényleg nagyon kényelmes, már-már túl laza, de azért haladós az utolsó 2 óra. A harmadik és negyedik helyezett 2-3 körrel volt mögöttem, így teljes nyugalommal és csak befelé, magamra figyelve futottam. Élveztem nagyon.

10,5 óra köröli százas, azta. Hát, ha nem szúrom el nagyon, akkor PB lesz. Az órám szerint bőven, de a hivatalos is, a nem mért kör nélkül is. És így is lett. 113,04 km lett a hivatalos eredményem, OB ezüst. 
A 2019-es 110 km-es egyéni legjobbamat javítottam, a nem mért körrel együtt ez 114,4 km lenne. Az órám 116 km mért, csak érdekességképpen (ez körönként 20m különbség a hivatalos pályahosszhoz képest).

A futás óta sokat gondolkodtam, hogy mi kellett ehhez a majdnem tökéletesre sikerült futáshoz.
Kellett az, hogy nagyon jól voltam minden szempontból a verseny körüli napokban. A verseny hete, a verseny előtti este, a verseny napjának reggele, minden tökéltes volt. Nem volt idegeskedés, kapkodás, nyugodt, higgadt ébredés, magamra figyelés.
Tökéltesre sikerült a frissítés. Erika szólt, én ittam, egyszer próbáltam csak felülbírálni azt, amit mond, de utána befogtam a szám, az én dolgom a futás volt, az övé az én frissítésem intézése – ha azt mondja, hogy kevés volt az adott órában ami fogyott, akkor az úgy van. Végül a 12 óra alatt megittam 7 liter vizet, ebből 6 liter izó volt, pont ahogy terveztük.
A hűtést időben kezdtük, semmi megborulás nem volt miatta, őszintén szólva nekem nem is volt igazán melegem a futás alatt. Reggel picit fáztam, de később pont jó volt a hőmérséklet.
A fókusz, az most 12 órán át végig nagyon rendben volt.

Pár nappal ezelőttig azt gondoltam, hogy tuti a zene, ez az, halleluja, megtaláltam azt, hogy mi tud tökéltesen benne tartani ebben az extra fókuszált állapotban. Aztán rájöttem, hogy bármi lehet, amiről elhiszem, hogy na, EZ lesz AZ. Segített, az tény, de csak ettől a két végtelenítve lejátszott számtól nem fogok jobban futni. Ez bennem van. És ha most, edzőversenynek tudtam ilyet, akkor ez bennem volt már korábban is. És EZ lesz AZ, ami miatt legközelebb sem fogok gyalogolni sem 70-nél, sem 80-nál, sem 100-nál. Ha meg mégis, hát bumm, nagy ügy. De a tudat, hogy tudom, és az erő, amit ezen a futáson megtapasztaltam, az lesz az, ami ugyanilyen tűéles fókuszt tud majd adni a következő versenyeken. Legalábbis most ezt gondolom. Vagy ebben hiszek, és ez a hit legalább olyan fontos, min t a 7,5 órás végtelenített zeneszám hatásába vetett hit (ami mondjuk tény, hogy egy adhd-s agyra tényleg extra hatással tud lenni 😉 ).

Köszönöm Gabi a felkészítést, szuper futásom lett minden szempontból ❤
Köszönöm Erika a verseny közbeni segítséget, május végén folyt köv ❤
És köszönöm páromnak, Ádámnak a verseny előtti és utáni supportot, legközelebb közben is ❤

This entry was posted in beszámoló and tagged , , , .

RUNdevu Balatonfüred 12 h – Dr Földi Zsuzsa

Posted on

Előzmények:
2018. szeptember Optivita 12 óra – 102,3 km, tele elbénázott dolgokkal, sok gyaloglással, felesleges fájdalmakkal (rosszul megválasztott zokni, cipő, elrontott frissítés, nagyjából úgy álltam hozzá, mintha egy másfél napos verseny lenne…)
2019. március közepe – jobb combfeszítőben és hajlítóban húzódás, BSZM párban félig-meddig sérülten
2019. április Sárvár 12 óra – még nem tökéletesen gyógyultan, de „megyek, amíg tudok, rosszabbodni nem engedem”: 99,6 km
2019. június: ismét durva vashiány, másfél hónap alatt injekciós pótlás, júliusban az edzőtáborban már minden oké.
Nos, hát ebből főzzünk valamit október közepére. Sárvár után tudtam, hogy bennem sokkal több van. Mivel Optivita idén nincs, lett viszont RUNdevu Ultramaraton Balatonfüreden októberben, neveztem is a 12 órás számra.
Innentől minden egyes futás ezért az októberi 12 óráért volt. Amikor fulladtam az allergiától, amikor 36 fokban tűző napon délben köröztem a kedvenc 2,4 km-es körömön 30 km-t, az edzőtábor napi két-három edzése, a majdnem hányós feladatos futások – mind közben Füred volt előttem, beépül, beépül, ment a mantra, ha épp nagyon nehéz volt. Aztán nagyon gyorsan október lett, és gyorsan eljött a verseny hete is. Úgy szerveztem, hogy a verseny előtti hétvégém is szabad (gyerekek nélküli) legyen, tudjak minél többet pihenni, aludni, fejben is készülni. Erősnek, felkészültnek éreztem magam már hetekkel a verseny előtt, fizikailag is, fejben is. Nagyon vártam már, hogy 19-e legyen. Futni akartam, akartam az egész napos fókuszt, ennyire még nem vártam versenyt.
Néztem rajtlistát, de igazán nem érdekelt, hogy kikkel futok együtt, nem feltétlen a másokkal való verseny volt most az első, hanem hogy a két elrontott 12 óra után kihozzam magamból azt, ami tényleg bennem van.
A verseny hetében Gabi terve kicsit sokkolt, hogy szerinte mit kéne tudnom, én ennyire nem bíztam magamban, aztán ahogy ízlelgettem a számokat, elhittem, hogy a minimumot amit kért, biztosan meg tudom futni, és még többet is, igen. Kicsit izgultam, hogy meleg (20+ fok) várható a verseny napján napközben, de aztán elengedtem – akkor hűtünk, és több víz, több só, csak okosan, mint nyáron a 35 fokban 😉
Pénteken délután lementünk Füredre, rajtcsomag, vacsora, szállás, korán fekvés – 8-kor rajt, így nekem legkésőbb f6-kor ennem kell.
Szombat reggel korán kelés, reggeli, wc – na, az nem akart összejönni. Nem örültem neki, mert akkor ez a versenyen plusz állást jelent, de nem baj, ezen nem idegeskedünk, remélhetőleg hamar rendeződik a dolog majd.
Kinn vagyunk, pálya mellett parkoló, kirakjuk az asztalt, pár szóban elmondom és megmutatom Gábornak, hogy mit hol talál, azt meg hogy mikor mit kell adnia, már felírta magának. Nálam mindig legyen 20 percre való frissítés, és ha leadom az üres kulacsot, nyomja a kezembe a telit, nem fogok megállni, ha nem muszáj. GU gél, <i:am> sótabletta, víz az alap, vittem i:am izót, banánt, és bcaa-t, ha esetleg valami gond lenne a hasammal. Az órám fog jelezni, ha inni és enni kell, egy gondolkodni valóval kevesebb.
Hűvös van, fázom, de nem baj, ez jó, talán egész sokáig lehet jó időben futni. Induljunk már…
Végre, rajt 🙂
Pulzus: 159-165 utazó, utolsó órát megnyomni, ennyi a terv. Ez jó, könnyű, kényelmes, inkább 160 körül tartom, hátha a melegben nem megy nagyon a kiírt fölé. Néhány futóval váltunk pár szót, Lajkó Móni elfelejtette a chipet, az első köre kuka… Sajnáltam, de mivel segíteni ezen én nem tudtam, több energiát nem is tettem a szituba.
Eseménytelen első óra, 10 percenként víz, 45 perc gél, pulzus jó, tempó meglepő (5:50 stabilan). 12 km után – nnna, végre, budijárat. Toitoi, hű de magas, vagy én vagyok kicsit, hát jobb lenne bokorban, de ez van.
Aztán csak futok megint, jaj de jó ez így, ahogy most van. 10 perc, víz, 45 perc, gél. Gábor kezembe nyomja a sót, edd meg a körben.
Aztán teker a hasam, megint kiállok, hááát, jó lett volna ezt reggel elintézni, ez a toitoi nagyon nem jó, itt nem megy.
Futok, harmadik óra, negyedik óra – bal lapocka, helló. Hát itt vagy, görcsölsz, ahogy szoktad, jöjjön a spray. Csak menni, nem megállni, de nem is akarok, Gábor sem hagyná, Hanka minden körben mondja, hogy jó lesz ez, csak fussak szépen így tovább.
Jön a meleg, pulzus kúszik fel, hiába lassítok. Trikó le, jön a sapka vizezve, karszár, nyakba vizes póló. Pulzus jobb, de nehéz lenn tartani, Gabi üzeni, hogy ne nagyon engedjem feljebb. Hűtés segít, pulzus oké.
Teker a hasam, minden korty víz után rosszabb. Budi 2x, ez már nem az, ami reggel nem jött ki. Érzem is a mozgásomon, hogy az utolsó másfél órában nem sok minden szívódott fel, ezt helyre kell gyorsan hozni, még van hátra több, mint 6 óra, és több, mint 50 km.
Asztalnál két szóban elmondom, hogy gyorsan izót kérek, és innentől csak izó, banán, bcaa, a gél felejtős. Iszom ott állva egy nagy adag izót, plusz egy sótabletta, magamhoz veszek egy kulacsot, hát hajrá, haladjunk.
Hasam tekereg, de iszom 10 percenként, lemegy egy smecta a biztonság kedvéért.
Következő körben minden oké, a vállam/hátam kapja a sprayt. Gyaloglást csak annyit engedek meg magamnak, amíg az utolsó falat banán is lecsúszik, utána futás, haladni kell, mert az idő az megy…
Fáj a térdem. A jobb, ami soha nem szokott fájni. Fordító, jobbos, éles, ez nagyon fáj. Oké, akkor fújjuk a térdem is, és okosabban a következő körben, a fordítóban gyaloglás, nincs éles térdcsavarós visszafordulás. Spray segít, gyaloglós fordító segít, és továbbra is jobb láb, bal láb, ismétel.
Spray a hátra, térdre, itt a banán, edd meg, sarokig gyaloglás, addig a banán el is fogy, és futás, futás. Fordító gyalogol, és fut, fut.
Fáradok, 9 óra után lehet, ugye? 83 km felett vagyok, egész jól bírtam eddig, és jól is vagyok, kis fájás itt-ott, hát istenem, ennyi belefér 🙂 . De már csak 3 óra, 27 km kéne még legalább, annak sima ügynek kell lennie. 9 km/óra. Erős vagyok, futni szeretek, persze hogy menni fog. Muszáj.
Spray, banán, bcaa, 10 perc, már megint inni kell? De iszom, eszem, futok, ez a dolgom, jobb láb, bal láb…
11 órán belül meglesz a 100. Az tök jó, klassz csaj vagy, Földi.
97 km – budi. Na jó, a strandon is van, és nem magas, nem büdös, 2,5 perc – hát majd jobban tolom a végét, hogy meglegyen, aminek meg kell lennie.
Még másfél óra. Már csak másfél óra, tolni kell, emlékszem, Velencén is másfél órával a vége előtt üzent Gabi G-nak, hogy talán kezdjem el tolni, nincs hova tartalékolni – most nem üzent, de tudtam, hogy most is így van, 80 percet félhullán is lefutok, most meg bár fáj, meg fáradt vagyok nagyon, de nehogy már ne menjen:-) Amikor futok, tolom, próbálom a pulzust legalább a kiírt zóna alsó határa környékére feltolni, hát nem nagyon megy, de azért tolom, jobb láb, bal láb, gyorsabban, gyorsabban, …
Az asztalnál amíg spray megy a térdemre meg a hátamra, eszem pár falat banánt, közben guggolva nyújtom a lábam, a következő 2 km-t tolni kell megint. Gyorsak Gáborék, egy falat banán alatt megcsinálják, minimális az állás, és menjünk, toljuk, futás, futás.
Már csak egy óra. Kicsit több, mint 9 km, megcsinálom.
40 perc, nem kérek semmit, ennyi izóval megoldom már.
20 perc, kell a spray, nagyon fáj a térdem. Fog összeszorít, és fut. Jobb láb, bal láb, ismétel.
15 perc. 2,5 km kell még, meglesz, fog összeszorít, és fut. Jövő héten már nem fog fájni, most meg a futás a dolgod.
Utolsó kör, még 8 perc van. G-nek szólok, jöjjön velem, ha nem gond, hozza a plédet meg a sörömet. Ránézek az órámra: ha az órám szerint legalább 109,6 körül meglesz, akkor a 110 megvan. Az csak kicsit több, mint 1 km, meglesz.
Futunk, G mondja: „nem akartunk szólni, de első vagy. Már 2 órája. Két körrel van mögötted a második”
Utolsó körben is jutott még a fordítóból, helló, több ma már nem lesz, hurrá 😀
Duda, vége. Óra: 109,8 🙂 Tuti megvan a 110, meg kell lennie.
Ölelés, puszi, sör, pléd, vigyorgás 🙂
Azt tudtam, hogy dobogó körül vagyok, sejtettem, hogy talán 2. is lehetek. Megköszöntem, hogy nem szóltak korábban, nekem itt volt egy kitűzött célom, így tudtam csak arra fókuszálni 🙂 (persze ha necces lett volna a helyezés, vagy a dobogó, korábban szólnak, és jobban hajtanak).
Nyertem. Azta. Én. És vállalható eredménnyel, a 110 az nem rossz 12 órán, azt gondolom. Nekem meg főleg, ez majdnem 8 km-es javítás a Velencei 102,3 km után.
15 perc budin ülés volt, az egy kör. 15-16 perc egyéb állás, ezt talán 10 percre le tudom nyomni.
Tudok én ennél a 110-nél is többet 12 órán, és meg is fogom mutatni 😉
Köszönöm a felkészítést Gabi, és köszönöm, hogy mondtad, hogy 110 legalább. Lassan már én is kezdek hinni magamban 🙂

This entry was posted in Uncategorized and tagged , , , .

Földi Zsuzsi – Sárvár 12 órás beszámoló

Posted on Updated on

Sárvár 12 óra hikomat üzemmódban
(99,46 km, kategória 3. hely)

Előzmények: 5 héttel Sárvár előtt BSZM, problémás bal combbal-térddel, utána az 5 hétben az edzések elég foghíjasan jöttek össze – fáj, nem fáj, jobban, kevésbé…
(és ráadásul 1 héttel Sárvár előtt terep motoros tréning volt, ami hatalmas buli és fontos is volt, de sajnos az egyik esésnél megégettem a lábam, ez az égés 4 nappal a rajt előtt még nagyon gyulladt és ronda volt, de ezt a problémát is sikerült megoldani – viszont a kompressziós szár kilőve)

6 nappal a rajt előtt még nem volt teljesen jól a lábam, de végül sikerült annyira összerakni magam gyógytornásszal, a masszőrömmel és az erősítő edzőmmel, hogy azt mondtam a verseny hetében szerdán, hogy hadd szóljon, amíg tudok, megyek, remélhetőleg 12 órán át.

A verseny szombaton volt, mi pénteken késő délután érkeztünk meg, rajtszám átvétele, vacsora is rögtön. Jöttek Józsiék is, és evés után mi is a legjobb: átmozgatót futni . Futottunk három laza kört (egy kör 1031 m, végig aszfalt, semmi éles kanyar, tökéletes lesz  ) a másnapi verseny útvonalán – röhögtünk is, hogy talán menni fog ez élesben is nekem eltévedés nélkül 
(a szerdán vásárolt, és onnantól kezdve bár folyamatosan hordott, de futást még nem „látott” Hokám itt avattam fel – ebben terveztem futni a másnapi sokat . Az átmozgatón kiderült, hogy futásra is jó a cipő, ebben indulok, aztán ha gond van, cserélek)

Szombat reggel a szokásos, reggeli, kipakolás a pálya szélére, Gábornak megmutogattam hogy melyik gél, sótabi, stb hol van, miből mikor mennyit kérek. Most vittem zenét is, mp3 lejátszóra feltettem a 23 órányi zenét, amit Gábor összeszedett nekem.

10 perccel indulás előtt találtam pont az asztalunk mellett egy négylevelű lóherét  Levélke nadrág zsebébe be, #gizionpower karkötő rajtam, mentális százas a fejemben, innentől már csak jó lehet 
Pontban 10-kor indul mindenki: 6 órások, 12 órás váltók, egyénik, 24 órások.
Semmi extra nem történt az első 3,5 órában (két budijáratot leszámítva), ettem-ittam amit Gábor a kezembe nyomott, tempót nem figyeltem, a pulzus volt a lényeg, hogy a kiírt 158-164 között legyen. Egészen simán ment, dél körül kicsit melegedett az idő, akkor feljebb ment 3-4 ütéssel, ekkor kértem vizes sapit, hűtöttem kicsit magam.
Aztán 33 km körül jött, amit nem akartam érezni – bal comb feszítői jelezgetnek. ’csába. Mindegy, nem vészes még, nyújtok, és szépen lazán maratonig tuti menni fog. Kértem zenét, megkapom. Füles be – valami gyerekdal szól… Na jó, a következő tuti rendes felnőtt zene lesz. Aha, Alma együttes Szulinapom-pom-pom  Nem baj, röhögök közben kicsit, majd jött Miki manó… ezt gyerekként is utáltam, úgyhogy szegény Gábor kapott egy morgós „valamit csinálj ezzel, utálom mikimanót, felnőtt zenét szeretnék, különben is, nem százas a lábam, a zene legyen legalább jó” . Következő körben lett klassz zeném, nyújtás-nyújtás-nyújtás, futás megy. Maraton kicsit lassabb lett, mint terveztem (4:20-30 helyett 4:37), de nem érdekes, futás megy, pulzus jó, ez a lényeg, menni minél tovább – 50-ig mindenképp, aztán meglátjuk. Volt még egy budi – a bcaa-t akkor mostantól talán hagyjuk, beviszem más formában inkább.
49-50 körül csináltam egy nagyobb szervizt a combomnak, húzta a térdem már nagyon, masszíroztuk, kentük, spray-ztük, nyújtottam, henger, bevetettünk mindent, hogy enyhüljön a feszülés. Ekkor úgy voltam, hogy 54-55-ig (6 óra) mindenképp elmegyek, aztán kiderül, hogyan tovább. Jött sajnos a már megszokott bal lapocka környéki görcs is, az is kapott masszázst, spray-t, viseltem a fájást. Gábor mutatta többször is az üzeneteket, amiket Zsófiéktól kaptam, annyira jól esett, hogy kapom tőlük is a drukkokat 
Nagyjából ilyenkor volt az, hogy a 4. helyről feljöttem 3. helyre (kategória), 1,5-2 kör előnyöm lehetett a 4. helyen álló Eszti előtt, aki végül kiszállt, 60 km-nél úgy láttam, már nem fut tovább. Akár be is fejezhettem volna, 3. hely megvan, hosszú edzés megvan, de hát a lábam így a sok nyújtás-henger-kence-ráolvasás, stb segítségével egész jó, ha az ici-pici emelkedő(ke)t, ami van a pályán megsétálom (azonnal húzta a térdem a combom, ha picit is emelkedett, gyalogolva és síkon meg semmi baja nem volt), még így is futásnak nevezhető átlagtempójú köröket hozok, igazán fáradt se vagyok, kedvem is van futni, jól is esik – miért is álljak ki? Elmegyek 70-ig, aztán majd ott tovább gondolkodom a dolgot. 70 után (8 óránál jártunk) egyre több gyaloglás volt, aztán már csak gyaloglás, 77-83 között 9-11 perces körök lettek. 80-nál mondtam, hogy én leállítom az órát, ez már nem futás, indítok új tevékenységet gyaloglásként, de ki nem állok, 90-ig elmegyek mindenképp. G lebeszélt róla, és igaza volt, legyen meg egyben minden. 81-83 körül újabb extra nagy szerviz a lábamnak: masszír, henger, nyújtás, kence, spray, mindent bevetettünk, hátha tud lazulni, és megy a futás, legalább 8 perc körüli köröket ha tudnék futni, az király lenne. Már csak azért is, mert gyalogolni uncsi volt (megkértem Gábort, hogy jöjjön már velem egy kört, beszélgetünk, meg sörözünk közben (radler ), teljes buli hangulat legyen legalább  ).
A nagyszervíz után 2 körrel már tudtam futni, sőőőőt: az 1031 méterből kb 900-at futottam, minimális gyaloglás volt csak, és aminek extrán örültem: pulzus is fenn szépen 160 körül, ááá, ez Velencén nem ment már így 10 óra után, mennyire jó ez most! 
90 km 11 óra körül lett meg, boldog voltam, tudtam hogy 95, vagy afölé is megyek . Futottam, teljes flow, kis emelkedő gyalogolva, két körönként nyújtás-henger – és így is több, mint 9 km-t mentem az utolsó órában, végig tökéletes pulzussal. 96. km – nem hiszem el, basszus, még mindig élvezem a futást, ááá, de kár hogy mindjárt vége…
97 körül comb kezd beállni, de nem érdekel, úgyse mehetek tovább, még 17 perc van hátra – a 100 nem lesz meg, de kit érdekel? Az utolsó egész köröm után jön velem Gábor, hozza a sörömet, plédet  .
99 km-nél voltam, amikor még szűk 3 perc volt hátra, így extrán nem küzdöttem, futottam a kényelmes tempót. Aztán szóltak a dudák, hát vége, ennyi volt mára nekünk… Gábortól kapom a hatalmas ölelést, puszit, pulcsit és takarót, na meg a sörömet . Jaj, ez mennyire jó volt, hihetetlen, hogy lehet 12 óra után is élvezni a futást, legközelebb mindenféle comb és térd probléma nélkül akarom ezt az érzést VÉGIG!  .
Megkeressük Józsit, ő 95 körül ment, szépet futott nagyon  . Kapok tőlük kaját, és megyünk is a szállásra, éhes vagyok, jó lenne nyújtani, zuhanyozni… A szállodában legyintek a liftre, jó lesz nekem a lépcső is (és tényleg). Éjjel azért jönnek a fájások, hajnalban kell a fájdalomcsillapító, így tudok aludni egyben 2 órát.

Másnap megnéztük a 24 órások utolsó fél óráját is, utána séta a várban, múzeum, kis lépcsőzés a vártoronyba – na ez lefele rosszabb volt 

Eredményhirdetés délben, klassz volt a dobogón állni 

Nem lett PB, nem lett meg az eredetileg tervezett táv, de még így is annyira jól sikerült ez a 12 óra, hogy ennek a 99,46 km-nek jobban tudok most örülni, mint az őszi 102,3-nak. Erősödtem azóta sokat minden téren, tavaly 60 felett szenvedés volt, most örömfutás, még a vége is. A lábam összerakjuk, a hátam is rendbe hozzuk, és legközelebb lesz egy nem hikomat 12 órás örömfutásom  .

Nem tudom elégszer és eléggé megköszönni Gabinak a felkészítést, őszintén szólva, nehezen hittem, hogy a BSZM utáni kínlódásból ezt ki lehet hozni – de már megint igaza volt, az a sok meló, amit korábban belepakoltunk, az meghozta most (is) az eredményt .
Köszönöm páromnak, Gábornak a fullos frissítést, a türelmet, azt a 12 órán át rám figyelést, amit kaptam tőle – nélküle ez a 12 óra nem sikerült volna így .

 

This entry was posted in beszámoló and tagged , , , .