félmaraton

Gizionok a Vivicittán

Posted on Updated on

Eredmények
Félmaraton
Rác Bulcsú 1:44:30 PB
Huszti György 1:48:47 PB
Sári Nóra 1:58:26
Turcsányi Ildikó 1:59:53 PB
Pilli Katalin 2:07:35 PB
Farkas László Lupus 2:29:34 (2:30-as iramfutó)
Aradi Szilvi 2:31:28 PB

Félmaraton párban, trióban
Zeller Dalma
Táborosi Anikó

10 km
Hartung István 44:21 PB
Marjai Böbe 52:02 PB
Barnás Viki 59:25 PB
Szabó Niki 1:00:23 PB
Zsigri Szabi 1:09:17 (dupla babakocsival)
Csathó Tímea 1:18:52 (80 perces iramfutó)

7 km (Csak cs betűsök indulhattak:-)
Cser Krisztián 34:49 PB
Csathó Tímea 41:37 Suhanj! guide
Cserta Balázs 41:36 Suhanj! guide




Vivicittá Félmaraton – Huszti György, beszámoló

Posted on

Nagyon vártam már a verseny napját. Ettől függetlenül iszonyatosan izgultam, hogy minden oké legyen. Úgy éreztem, hogy a verseny kimenetele nagyon sok tényezős, apróságokon múlhat pár másodperc is. Előzetesen nem vártam magamtól csodát, de a versenyt megelőző edzéseken már éreztem, hogy a balatonfüredi FM tempóját (2021. október 5:19) simán megfutom, és amióta futok, először beszéltem magabiztosan arról, hogyan fogok futni. Ezek alapján 5:10-5:20 közötti átlagra számítottam, kiindulva a füredi verseny tartományából. Amikor megkaptam a versenyre a pulzuszónákat, akkor picit melegem lett, hiszen az előzetesen kalkulálttól még jobb időre lehetett számítani. Persze ekkor már az utolsó pillanatokban elkezdett bennem megfogalmazódni elvárás magammal szemben, 2 napig azt mondogattam magamban, amit írtál, hogy már csak össze kell rakni.

Az érkezést megterveztük, szombaton átbeszéltük. Nagy volt az izgalom. Sikerült a tervezett induláshoz képest 10 perccel korábban indulni, Budán mint kés a vajon át lehetett jutni. A kinézett parkolóban szerencsére volt hely. Néhány perc alatt zsúfolásig megtelt, szerencse, hogy időben indultunk.

Reggeli 120 g sajtos stangli kis pulykasonkával, csak salátával. Jól esett, se kevés, se sok nem volt. Az úton is ivászat. A kocsiból kiszállva éreztük a „kellemes” hideget, de a versenyközpontba séta kicsit bemelegített. Leraktuk a csomagot a ruhatárba és fél 9 lett. WC-nél km-es sorok, így maradt a természet lágy öle, a visszaút pici kocogással telt.

Rajt előtt kissé megszeppenve

Hirtelen a rajtzónában találtam magam. Engem pont megállítottak a rajtnál, így első sorból indultam. Ezt nem élveztem annyira, mert nem akartam elfutni az elejét, szerencse, hogy a szélén voltam, így elengedtem az elején sok embert, de így is 5 perc alatti tempóval mentem a híd lábáig. Az útvonalat előre memorizáltam, a tervem az volt, hogy az első 5-6 km-re eső emelkedős részeket a tartomány (148-154) alsó részében kocogom, hogy ne fussam el, jusson erő a végére, mert a végére Budáról Pest fele az Árpád-híd emelkedője maradt szembeszéllel.

Kb. pont így is jött ki a történet, nagyon jól indultam, jól mentek az első km-ek, előzetesen úgy terveztem, hogy frissíteni sem állok meg, minden mp számít alapon. A Margit-híd előtti emelkedő előtt viszont kijött az, hogy az utolsó pillanatos pisi nem jött össze, elkezdtem picit agyalni, hogy fogok ebből kijönni főleg úgy, hogy folyamatosan innom kell. Gyakorlatilag elővettem azokat a gondolatokat, hogy voltam már szarabb helyzetben télen, így nincs mese nem állhatok meg pisilni sem, majd elmúlik. De miközben ezen agyaltam a sebességem a tartomány alá ment, mert nem figyeltem ekkor az órám.

A Lánchídnál ismerősök szurkoltak, ami adott egy plusz erőt oda és vissza is. Oda fele nagyon kellett, mert bár tudtam, hogy az alagút emelkedős, de sunyin lankás és hosszú. Fordulás után kb. 13 km-nél volt kicsi lustulás megint, mert pont akkor ért a mix egy hosszú, monoton Pet Shop Boys zenéhez, ami megint okozott egy kis lustaságot, de jött ismét a Lánchíd és újra lelki erőre kaptam. Számolgattam közben, hogy az Árpád-híd hogyan legyen. Nagyon kellett oda a megmaradt erőm, az utolsó km-eknél már elengedtem a pulzust, amit tudtam beleadtam felfele és lefele is, hihetetlen érzés volt nagy tömegben befutni a célba.

Óriási boldogság, hiszen az őszi versenyhez képest több, mint 10 másodperccel gyorsabb tempóval tudtam menni és nem csak 10 km-en, hanem végig. És mindezt úgy, hogy az elmúlt fél évet is iszonyatosan élveztem és ez a verseny is csak azt erősítette, hogy mennék tovább ezen az úton. Persze sajnos azért pici hiányérzetem van magammal szemben, hogy ha kihasználom a pulzus tartományt már az elején, akkor mi lett volna? Vajon végig tudtam volna menni? (végig:-) -szerk.)

Nettó idő: 1:48:47

Befutás után

Egy év története – Bihari Tamás

Posted on

Kicsit több, mint 1 éve, 2020 év végén kerestem meg Gabit, hogy kezdjünk valamit a futásaimmal, mert mire elérek egy jó közepes szintet, jönnek a panaszok, s abbahagyom a futást egy rövid időre, majd újrakezdem, valami versenyre készülve, minden rendszer nélkül. Ez a minden rendszer nélküliség összehozott azért 1-2 2 óra körüli félmaratont, egy ⅔ maratont, megannyi “belekocogós”, szintes teljesítménytúrát 40-50 km-eken, 6 km/h-s átlag körül, de ennél több kellett, jobb rendszerben, s főleg, elkerülve a sérüléseket.

Olyannyira “féltem” futni, hogy elkezdtem kerékpározni a régi acélvázas, városban rohangálós országútimmal, ami nem volt a legkényelmesebb, de megtette sporteszköznek is, egy darabig.

Végül 2020 őszét még önállóan végig kerékpároztam, s bár két hetet kihagytam karácsony körül, gyakorlatilag egy alap fitnesszel kezdtünk el közösen dolgozni 2021. január 9-én egy baseline-settinggel, ami “1.5, de inkább 2 óra, nem túl kemény” bringás feladatot jelentett. A budai dombokon 340 méter szint, 35 km jött össze 110 perc alatt, mely egy 19.5 km/h-s átlagot jelentett. Gyenge, mint a falevél. Nem is érkezett futós feladat egy jó hónapig, amikor is, a Gizionokkal elmentünk a Kis Szénás 31 km/900d+ körére. Futókirándulás 🙂 5:15 óra, pont kicsúszva a futós szintidőből, s ráadásul meg is haltam a végére. Innen indultunk.

Ezt követte egy olyan év, ahol a rendszernek köszönhetően gyönyörű ívet írtunk le: remek bringás edzések, Dobogókő, a Mártonhegyi út és a Diós-árok rendszeres edzőtereppé alakítása, 1 nap alatti Balatonkerülés, 200km-es egynapos Budapest-Börzsöny kör 1600 szinttel, nyaralás alatt egy 1700-as hegy megmászása tengerszintről sorakozik a bringafronton.

Futás terén pedig megfontolt építkezés után a tavaszi-nyári felkészülésre egy 1:10-es Kékes csúcsfutás (top 15%!) + egy 3:30-as Kis Szénás tette fel a koronát, s elkezdtem ismerkedni a tereppel is, de már nem turistaként, hanem terepfutó-tanoncként 🙂 Ja, meg 10 kiló is eltűnt, s a keresztedzéseknek hála nem az amúgy is gezemice “izomtömegemből”. Haha.

Már ősz elején neveztem a Zúzmarára, ahol nem titkolt szándék volt a korábbi futások messze felülteljesítése, csak a tél és a pálya körülményei miatt nem volt tervezhető bármilyen űridő. A felkészülés remekül ment – rövid covid-parával, mert ennek a szónak el kell hangoznia, ha 2021-ről beszélünk -, erős bringás és futós edzésekkel, egyre hosszabb és egyenletesebb “long run”-okkal. Kijelenthetem, hogy nem volt egy olyan edzés sem, amivel úgy végeztem, hogy mi a csudának csináltam ezt meg. Azért az elindulással néha voltak persze gondok 😀

El is repült ez az ősz, s elérkezett a verseny napja. Gyönyörű, ideális futóidő, korán elindulok, hogy bőven legyen hely a készülődésre, erre mi történik? Közlekedési baleset, nem messze a versenyközponttól. Nagyon kizökkentett a meditatív állapotból, adrenalin felszállt az egekbe, féltem, hogy a mentális 100 Ft-okból most sokat elköltök. Ennek köszönhetően feltüzelve indultam a versenyre, ahol ugyan vissza kellett fogjam magam az elején “el ne fusd, Tomi” alapon, s alig maradt időm előtte készülni. Miután viszont kocogva érkeztem a helyszínre, a bemelegítés nagyjából rendben volt. S itt álljunk is meg egy szóra.

Nem tudom, hogy az edzések maguk segítettek-e a mentális terhek viselésében, de júniusban a Balatonkerülésen, ahol a Balathlon QR-kódos, bringás, jó tempójú (~30km/h átlag) teljesítése volt a cél, rengeteg mentális energia elment arra, hogy megtaláljam a QR kódokat. Akkor ez a vége felé kicsit kritikus is lett, erősen lelassulva tudtam csak befejezni, többek között emiatt is. Forogtam rajta hetekig.

Most viszont, miután biztos voltam benne, hogy képes vagyok “ágyból” is kikelve megfutni a célidőt, az alábbi következett, jószerivel érzésre:

  • Lassú kezdés, a “futótársak” megtalálása, frissítés minden ponton. 5:00/km 1.kör
  • Utazótempó felvétel, széles kanyarvételek, időnként tempóellenőrzés 4:58/km, 2.kör
  • 3. Kör megkezdésekor előzések sorozatban 4:50/km
  • Utolsó 3 km-en fokozó, a végén hosszú hajrá 4:40-4:20-4:00/km

Tökéletes lett, csak a befutóhoz kellene még egy kis versenyrutin – a tempó egyenletessége, na meg mértéke meg majd jön 🙂

Miközben még gratulálunk az elvtársakkal egymásnak, s próbálok érthető szavakat kipréselni a számon, jön az SMS: 1:41:45 nettó idő, 1:45:00-s tervhez, s mint utóbb kiderült, tényleg negatív splitben, 92. hely az 593-ból. Nagy gratula minden teljtesítőnek! Tetszeni fog 2022, úgy érzem.