terep
Gizionok a VTM-en
Fotókért köszi a Terepfutás.hu-nak
Futott A Költő, de előtte még lelkesítette a zsúfolt hétvégén rajthoz állókat is. (Omszki Ultra, VTM, Vivicittá)
Nagy dilemmájában elmélked a Költő,
Vajon önmagának szurkolni illő?
Esetleg saját magát kihagyja,
Versével csak a többi futót biztassa?
Nehéz terhem alunni se hagy,
Közeleg a nyár, elmúlik a fagy.
Félreteszem most ezt a nagy dilemmát,
Fussanak a többiek iramlást.
Tiporjátok a szigeti aszfaltot,
Csanyánál meg nyaljátok a fagylaltot
Legyen a lábatokban erő,
Hokában fussatok, mert most az a menő.
Örüljetek a célban a nagy nagy eredménynek
Aki meglát engem, óriás szerencsének.
Lelki világomban én Veletek futok,
Halljátok a Költőt aki nagyon szuszog
VTM félmaraton – Zsubrits Gábor, beszámoló
A VTM számomra mindig egy “különleges” verseny lesz, mivel ez volt az első, amire már Gizionként készültem, habár akkor még a 15 kilométeres távra. Azóta eltelt 3 év és sok-sok kilométer, de idén újra bekerült a naptárba, és már nagyon vártam a téli alapozás után, hogy eljöjjön a március vége és a verseny napja. Az addigi edzések és futások után bizakodva állhattam rajthoz.
Fél órával a kezdés előtt estem be Szárra, így gyors rajtcsomagfelvétel, átöltözés és bemelegítés után beálltam a mezőny hátsó részébe. A terv egy lendületes félmaraton volt, és az emlékek, illetve a korábbi szintrajz nézegetés azt mutatta számomra, hogy ez össze is jöhet.
Az táv első felében lévő emelkedős részt leszámítva az útvonal szintben halad, vagy lejt. A frissítést nem gondoltam a szokásos félmaratoni csomagot állítottam össze reggel, a hirtelen meleg miatt több folyadékot vittem magammal, más szükséges dolgot a frissítőpontokon terveztem magamhoz venni. A rajt és pár kilométer könnyed aszfaltos futás után egy éles kanyarral gyakorlatilag megkezdődött a verseny számomra mászósabb része. Ezt tempós sétával próbáltam minél előbb letudni, és jobban is ment, mint azt előre sejtettem. Illetve egy sokkal nehezebb emelkedős részre emlékeztem korábbról, ezért próbáltam nem elfutni magam már az elején, mire erre a részre érek. Mikor felértem elkezdődött számomra a verseny élvezetes része, próbáltam minél előbb egy gyors tempóra váltani, ami könnyedén sikerült is. Innentől már csak arra kellett figyelnem, hogy tartani tudjam, esetleg a lejtős szakaszokon még jobban megnyomni, és kis időt nyerni, amit az emelkedőn elveszítettem a sétával.
Mivel elég hátulról indultam, és próbáltam egy lendületes tempót tartani, emiatt a verseny nagy részét a többiek beérésével és előzgetésével töltöttem, ami a motivációmra az egész versenyen kellően pozitívan hatott. Mindig volt előttem valaki, akinek elé akartam kerülni, és ez segített, hogy ne hagyjam magam elkényelmesedni. Egy bizonyos részén a távnak én voltam az, akit a többiek üldöztek, ami egy új dolog volt, hiszen általában és kullogok mások után. De sikerült egy nagyobb előnyt kiépíteni és ez kitartott a már a verseny végéig.
A faluba visszaérve az utolsó aszfaltos kilométerek már nem estek annyira jól, de tartva a korábbi tempót, sőt, kicsit gyorsabban futottam át a célon. Az időm 2 óra 3 perc lett, ami végül a középmezőny elejét jelentette. Összességében egy nagyon jól sikerült versenyt tudhatok magam mögött, most minden körülmény nekem kedvezett, igazi örömfutás volt végig. Az útvonal nem a legnehezebb, de egy ilyen lendületes és jól sikerült kör, nagy motivációt tud jelenteni az év további részére, mert ha ilyen jól kezdődik, akkor a folytatás se lehet majd rosszabb.
BÜKKI HARD 2022 – Belus Tamás, beszámoló
Pontosan egy évvel a verseny előtt az intenzíven feküdtem egy #rohadtnagy vágással, masszív vérveszteséggel, totál begyógyszerezve. Nem az volt a legnagyobb gondom, hogy aznap lett volna a Bükki Hard, ami végül a híresztelésekkel ellentétben a covid miatt maradt el, és nem azért, mert Veres Imre Imaro meg Balogh Péter nem tudta elég gyorsan áttervezni a befutó fejpántokat Belus Tomi emlékversenyesre. Na de végül csak megmaradtam, és egy évvel az események után újra ott álltam Felsőtárkányban a klasszikus Bocskai utcai rajtban, ahol most sem szólt a hangszórókból az Eye of the tiger, meg rajtkapu sem volt, csak Imaro szépen megvárta mire mindenkinek talál műholdat a nyomorult órája, aztán annyi mondott, hogy rajt, mi meg elindultunk.
Hűvös volt, nem úgy a hangulat, ami már az első métereken hozta, amit úgy szeretek a terepultrában. Kormos Krisz vitte a tempót, helyi srác és nagyon jó formában van mostanában, szóval jó lett volna nem nagyon elengedni. Közben Veres Gábor / Veriga meg Rév Bazsi oltott, hogy nem mozog eléggé a bal karom, meg ne sarkazzak annyira, dőlj kicsit előbbre Tomi, ajjaj, inkább csináld vissza, mert így túl gyors leszel. Imádom, amikor ezt csináljuk. Zenyik Robit nem láttam sehol, ami fura, mert Robi igazi feketeöves Bükki Hardos, őt nagyon előre vártam, de gondoltam, majd előkerül. Az idő azonnal kellemesebb lett, ahogy beértünk az egres-völgyi erdőbe, itt már nem fújt a szél, de a hideggel egyébként sem volt gondom, mert most RENDESEN BEMELEGÍTETTEM, szerintem egyedül én nem fáztam a rajtban, meg is dicsért Barát Gabi (edzőnénim), aki kisebb meglepetésünkre kijött drukkolni a versenyre. A Mellér-völgyi EP előtt megbeszéltük Krisszel, hogy ezt most nem kellene olyan rútul elfutnunk, mint tavaly júniusban a zempléni Nagy-Hársas Ultrát, ahol az első 10-15 km-en teljesen szétcsaptuk magunkat. Ennek megfelelően óvatosan kezdtünk, 0:15:30-nál csippantottunk a mellér-völgyi leágazásnál (3,5 km, 0:15:30) , ezzel a FunRun-on a hatodik helyen szerénykedtünk volna. Az eleje szinte teljesen sík volt, itt kezdődött meg az első emelkedő. Ez a szakasz szinte mindig sáros, még olyankor is, amikor máshol porzik a Bükk. Most egész jó volt, oda is szóltam Krisztiánnak, hogy ez fasza lesz, mert ha itt nincs sár, akkor sehol sem lesz.
baratrunning.com 