terep
VTM félmaraton – Zsubrits Gábor, beszámoló
A VTM számomra mindig egy “különleges” verseny lesz, mivel ez volt az első, amire már Gizionként készültem, habár akkor még a 15 kilométeres távra. Azóta eltelt 3 év és sok-sok kilométer, de idén újra bekerült a naptárba, és már nagyon vártam a téli alapozás után, hogy eljöjjön a március vége és a verseny napja. Az addigi edzések és futások után bizakodva állhattam rajthoz.
Fél órával a kezdés előtt estem be Szárra, így gyors rajtcsomagfelvétel, átöltözés és bemelegítés után beálltam a mezőny hátsó részébe. A terv egy lendületes félmaraton volt, és az emlékek, illetve a korábbi szintrajz nézegetés azt mutatta számomra, hogy ez össze is jöhet.
Az táv első felében lévő emelkedős részt leszámítva az útvonal szintben halad, vagy lejt. A frissítést nem gondoltam a szokásos félmaratoni csomagot állítottam össze reggel, a hirtelen meleg miatt több folyadékot vittem magammal, más szükséges dolgot a frissítőpontokon terveztem magamhoz venni. A rajt és pár kilométer könnyed aszfaltos futás után egy éles kanyarral gyakorlatilag megkezdődött a verseny számomra mászósabb része. Ezt tempós sétával próbáltam minél előbb letudni, és jobban is ment, mint azt előre sejtettem. Illetve egy sokkal nehezebb emelkedős részre emlékeztem korábbról, ezért próbáltam nem elfutni magam már az elején, mire erre a részre érek. Mikor felértem elkezdődött számomra a verseny élvezetes része, próbáltam minél előbb egy gyors tempóra váltani, ami könnyedén sikerült is. Innentől már csak arra kellett figyelnem, hogy tartani tudjam, esetleg a lejtős szakaszokon még jobban megnyomni, és kis időt nyerni, amit az emelkedőn elveszítettem a sétával.
Mivel elég hátulról indultam, és próbáltam egy lendületes tempót tartani, emiatt a verseny nagy részét a többiek beérésével és előzgetésével töltöttem, ami a motivációmra az egész versenyen kellően pozitívan hatott. Mindig volt előttem valaki, akinek elé akartam kerülni, és ez segített, hogy ne hagyjam magam elkényelmesedni. Egy bizonyos részén a távnak én voltam az, akit a többiek üldöztek, ami egy új dolog volt, hiszen általában és kullogok mások után. De sikerült egy nagyobb előnyt kiépíteni és ez kitartott a már a verseny végéig.
A faluba visszaérve az utolsó aszfaltos kilométerek már nem estek annyira jól, de tartva a korábbi tempót, sőt, kicsit gyorsabban futottam át a célon. Az időm 2 óra 3 perc lett, ami végül a középmezőny elejét jelentette. Összességében egy nagyon jól sikerült versenyt tudhatok magam mögött, most minden körülmény nekem kedvezett, igazi örömfutás volt végig. Az útvonal nem a legnehezebb, de egy ilyen lendületes és jól sikerült kör, nagy motivációt tud jelenteni az év további részére, mert ha ilyen jól kezdődik, akkor a folytatás se lehet majd rosszabb.
BÜKKI HARD 2022 – Belus Tamás, beszámoló
Pontosan egy évvel a verseny előtt az intenzíven feküdtem egy #rohadtnagy vágással, masszív vérveszteséggel, totál begyógyszerezve. Nem az volt a legnagyobb gondom, hogy aznap lett volna a Bükki Hard, ami végül a híresztelésekkel ellentétben a covid miatt maradt el, és nem azért, mert Veres Imre Imaro meg Balogh Péter nem tudta elég gyorsan áttervezni a befutó fejpántokat Belus Tomi emlékversenyesre. Na de végül csak megmaradtam, és egy évvel az események után újra ott álltam Felsőtárkányban a klasszikus Bocskai utcai rajtban, ahol most sem szólt a hangszórókból az Eye of the tiger, meg rajtkapu sem volt, csak Imaro szépen megvárta mire mindenkinek talál műholdat a nyomorult órája, aztán annyi mondott, hogy rajt, mi meg elindultunk.
Hűvös volt, nem úgy a hangulat, ami már az első métereken hozta, amit úgy szeretek a terepultrában. Kormos Krisz vitte a tempót, helyi srác és nagyon jó formában van mostanában, szóval jó lett volna nem nagyon elengedni. Közben Veres Gábor / Veriga meg Rév Bazsi oltott, hogy nem mozog eléggé a bal karom, meg ne sarkazzak annyira, dőlj kicsit előbbre Tomi, ajjaj, inkább csináld vissza, mert így túl gyors leszel. Imádom, amikor ezt csináljuk. Zenyik Robit nem láttam sehol, ami fura, mert Robi igazi feketeöves Bükki Hardos, őt nagyon előre vártam, de gondoltam, majd előkerül. Az idő azonnal kellemesebb lett, ahogy beértünk az egres-völgyi erdőbe, itt már nem fújt a szél, de a hideggel egyébként sem volt gondom, mert most RENDESEN BEMELEGÍTETTEM, szerintem egyedül én nem fáztam a rajtban, meg is dicsért Barát Gabi (edzőnénim), aki kisebb meglepetésünkre kijött drukkolni a versenyre. A Mellér-völgyi EP előtt megbeszéltük Krisszel, hogy ezt most nem kellene olyan rútul elfutnunk, mint tavaly júniusban a zempléni Nagy-Hársas Ultrát, ahol az első 10-15 km-en teljesen szétcsaptuk magunkat. Ennek megfelelően óvatosan kezdtünk, 0:15:30-nál csippantottunk a mellér-völgyi leágazásnál (3,5 km, 0:15:30) , ezzel a FunRun-on a hatodik helyen szerénykedtünk volna. Az eleje szinte teljesen sík volt, itt kezdődött meg az első emelkedő. Ez a szakasz szinte mindig sáros, még olyankor is, amikor máshol porzik a Bükk. Most egész jó volt, oda is szóltam Krisztiánnak, hogy ez fasza lesz, mert ha itt nincs sár, akkor sehol sem lesz.
Bodri Trail, M táv-Répássy-Szabó Enikő, beszámoló
Az utóbbi időben rám járt a rúd. Egy november közepi térdsérülés után két hónapig csak nagyon óvatosan és keveset futottam, terv nélkül. Amikor januárban végre orvosi engedélyt kaptam az edzések folytatására, ledöntött az omikron. A Covid utáni visszatérés lelkesedésében pedig azonnal jól meghúztam a vádlimat, napokig sántikáltam.
Ilyen előzmények után már annak is örültem, hogy egyáltalán rajthoz állhatok Szekszárdon. Tervem nem volt, azon kívül, hogy próbálom majd középtájra belőni és tartani a Gabitól kapott 145-158-as pulzussávot. Bulifutásra készültem Gáborral, Esztivel, Krisztával. Meg amúgy is, azt gondoltam, hogy az M-távra mindig jönnek a fürge lábú fiatalok, babér ott nem terem nekem.
Esztiékkel rajtoltam, mondván, hogy nincs single track úgysem, majd előzgetek, amíg a pulzus engedi. Így is történt, viszonylag hamar eljutottam a mezőny elejéig, ahol láttam a távolban vmi rózsaszínt, az első lányt. Meglepődve konstatáltam, hogy én vagyok a második. A pulzusom 155 körül volt (érdekes, hogy edzésen ezt már nem nagyon tudom elérni, itt meg teljesen komfortosnak éreztem), és végig így is maradt. A pulzusgörbe szerint alig ingadozott közben.
Két lány jött a nyomomban a szokásos koreográfia szerint: az egyik a lejtőn mindig elszaladt, utána visszaelőztem. A másik a sarkamban volt az utolsó frissítőpontig. Futás közben nagyon hálás voltam a Nyakas-hegynek meg a Budai Perbál körüli dombjainak – ideális edzőterep volt erre a versenyre. Két nagyobb emelkedő volt közben, ahol gyalogoltam. Amúgy tökéletesen futható volt a pálya, az aszfaltos részeken simán 4:30 körül-alatt tudtam repeszteni. Örültem, hogy mindig volt előttem pár fiú, így az útvonalra csak minimálisan kellett figyelnem.
És az is nagyon jó döntés volt, hogy az övembe betuszkoltam két fél literes soft flaskot. Így nem volt zsák, ami véresre törje a hátam, és mintha jobban is tudtam volna haladni. A második ponton töltöttem izót, így pont elég volt a folyadék. Mondjuk, az „idegen” izótól kicsit émelyegni kezdtem (nem tudom, milyen márkát használtak), de aztán elmúlt. (Ez az, ami eddig visszatartott ettől egyébként. Mi van, ha az asztalra kitett izót nem bírja az ember gyomra? Kíváncsi vagyok, ezt hogyan oldják meg mások.) Itt a második ponton hátranéztem, és láttam, hogy megáll a harmadik lány. Arra gondoltam, hogy most kell úgy elszaladnom, hogy eszébe se jusson utánam jönni. Időnként hátrapillantottam, de többet már nem láttam, így az utolsó 7-8 kilit már tényleg zavartalanul futhattam, hamar vége lett.
Nagyon örültem a második helynek, nem várt ajándék volt. A tempóval is elégedett vagyok, a mozgásban töltött időre 5:27-et számolt az órám. Utána ottmaradtunk az afterpartin Gáborral, Esztiékkel, Krisztáékkal, finom borokat ittunk, vacak zenére táncoltunk, kellett már ez nagyon.
M táv női eredmények:
1. Hegyi-Sági Adrienn 2:11:49
2. Répássy-Szabó Enikő 2:19:53
3. Szolár Kata 2:21:38
…
16. Göndöcs Eszter 2:54:41
baratrunning.com 