Ultrabalaton
2016 évzárás – 2017 évnyitás/5
Honi Kati (‘OniK)
Hálás vagyok. Mert a rengeteg megterhelő dolog ellenére rengeteget kaptam idén is az élettől és a Gizionoktól.
1000 km-t futottam – tavaly 233 kilit (igaz, hogy áprilisban kezdtem csak futni).
Lefutottam életem első versenyét, 10K Vivicittá városNéZőt 🙂 és lefutottam a félmaratont is.
Már úgy tervezek utazást, hogy lehessen futni és nem merem kiszámolni, hogy mennyit költöttem a futással kapcsolatos dolgokra.
Ezeket kaptam tőletek:
– gyógytornavideót perceken belül, mikor fájt a lábam
– hosszú futások alatt életbölcsességeket és lelkizést
– pzs nélküli orrfújást (oké, ez még nem megy…)
– UB-fertőzést
– szánhúzókutyát
– derült égből kedves érdeklődő üzenetet pontosan akkor, amikor a legnagyobb szarban voltam
– nyulat
– trail-futás kedvet
– éjszakai ölelést tábor alatt 🙂
Viszlát 2016 – helló 2017!
2016 évzárás – 2017 évnyitás/3
Erényi Tamás
Összességében jól sikerült a 2016-os év, 226 futásból 2595 km jött össze, 254 óra és 3 perc alatt. Nem tudtam ellenállni és kiszámoltam a totálisan értelmetlen adatot, az éves átlagtempót: 5:52 :-).
Az év első felében az UB páros volt a fő cél. A kitűzött terv sikerült, sérülés nélkül beértem és még az utolsó szakaszon is tudtam futni. Nagy élmény volt, örök hála érte Gabinak aki rávett és felkészített, Balázsnak aki társult, Katinak és Petinek akik kísértek.
Minden adott volt egy erős maratoni felkészüléshez, de júniusban lesántultam. A június-július pihentetéssel és lábteszteléssel telt. Augusztusban pedig megkezdtem a visszatérést, immáron sokadszor az elmúlt éveket nézve :-). A budapesti maraton az előjeleket figyelembe véve, jól sikerült.
A maraton előtt megérett a terv 2017-re, így az év utolsó hónapjai a már a felkészülés jegyében teltek. Eddig zökkenőmentesen, (na jó két edzés kimaradt betegség miatt , de szerencsére pihenőhéten.)
A tervezett verseny olyan, amin minden évben elgondolkoztam és kb 10 mp és 3 perc közti idő múlva eldöntöttem, hogy nem. Most nem így volt, menetrendszerűen eszembe jutott, és vártam, hogy elmúljon. De nem múlt el, így hát beneveztem a Balaton Szupermaratonra.
2016 évzárás-2017 évnyitás/1
Hajdú Mária
Summázzunk, mert ez nem elégetendő 🙂
Futottam 1612,1 km-t a tavalyi 1244,6-tal szemben, az úszás kiesett, az erősítés feljött.
Ez az év nem a versenyekről szólt, hanem arról, hogy ki tudjam alakítani az új életritmust és meg tudjam tartani a futásokat, tornákat (ebbe már az úszás sajnos nem fért 😦 ). Úgyhogy összesen hármat sikerült összehozni: megvolt az UB Trizionként, hatalmas élmény, egy 10K terepverseny és a ravennai maraton, Das Erste.
Év elején az edzőtábort követően térdproblémák, betegségek, az első három hónap elég vacak lett, utána Vanda helyretett és a júniust kivéve, amikor leginkább hullafáradt és mentálisan kimerült voltam, szépen alakult minden, két 200+ hónapot is összehoztam. Azt külön bravúrként könyvelem el, hogy júliustól november közepéig sikerült megoldanom a heti négy futást, és nem is nagyon maradt el. Futottam Luxembourgban és Luxemburgban :), Budapesten, Pécsett, a Balaton körül, Gondrecourt-le-Château-ban, Berlinben, Koppenhágában, a Hvidovre-Brøndby retúrvonalon.
Április végén elkezdtük a PK-t, még lassabb vagyok, mint előtte, de érzem, hogy ez az én világom, azóta nincsenek fizikai szétesések, sokkal jobban bírom. Fejben összeraktam magam, mentálisan sokkal erősebb vagyok, mint tavaly (de most már köszönjük, elég magas az a nyomorult pálma). Pillanatnyilag – és én kérek elnézést 😀 – a sportcipőim száma 8 párra tehető, 4 Mizuno WR (de már egyet mindjárt kirakok!), Salomon terep, Adidas terem, Hoka Clifton2 (elkapott engem is a csopikórság), és az év utolsó napján öcsém meglepett egy Nike-val (tehát erről nem én tehetek, a többi meg alapvetően Lajos lelkén szárad :D!).
Főnökasszonynak itt is hála és köszönet ezért az évért is, minden “tétmeccsen” kiderült, hogy kiválóan összerakott, akkor is, ha én hitetlenkedtem.
2017-re tervek: UB #CsSM duóban, cél a túlélés és remélem, utána még szóbaállunk majd egymással Ernuskával 🙂 (de ha A Közös Takaró nem fogott ki rajtunk, akkor semmi :D).
Két maraton, Rotterdam április 9-én, Nizza-Cannes november 5-én. A cél, hogy gyorsabban fussam le, mint szüljek gyereket 😀 (tehát 4:20-on belülre kéne jutni), aztán haladni majd a 4:00 felé. A kettő között visszamennék szárnyat próbálgatni félmaratonokra, az 1:54:17-en még lehet mit javítani.
Vettem jógamatracot, megpróbálom visszahozni, egy-egy úszással együtt, mert nagyon kéne a hátamnak. Erősítésre jobban rámenni, mert ezt szoktam elengedni, ha már engedni kell.
És hát Gizionkodni tovább, rendületlenül, mert Gizionnak lenni jó 🙂
baratrunning.com 