Vértes Trail – Dobos Erzsi, beszámoló

Posted on Updated on

Ensport Vértes Trail, „S” Táv (10.5km / 350m+) – Beszámoló

A Gizionok közül én lettem az a szerencsés, aki támogatottként indulhatott ezen az új terepversenyen.

A Vértes Trail volt a negyedik terepversenyem idén és összességében is, a Börzsöny, Szavanna és a Mátra Trail után.

A mátrai versenyről még igencsak frissen éltek bennem az emlékek (nehezen barátkoztam meg az avar takarta köves-gyökeres ösvénnyel), úgyhogy a Vértesre már készültem fejben is.

Az időjárással továbbra is nagy szerencsénk volt. Gyönyörű, napsütéses őszi időben futhattunk. Szinte nem is volt kérdés, hogy november eleje ellenére ez egy rövidnadrágos-pólós verseny lesz.

Időben érkeztünk a móri versenyközpontba, ahol viszonylag rövid futós előéletem ellenére elég sok ismerős arccal találkoztam. Zalán fiam persze rögtön kiszúrta a Dávid és Gábor Survivor-os celebeket (Dávid az „S” távon 4-nek futott be)

Az „S” táv 10:30-kor rajtolt el úgyhogy bőven volt időnk felvenni a rajtcsomagot és bemelegíteni pár száz méter kocogással és gimnasztikával.

Bemelegítő kocogás (Fotó: terepfutas.hu)

Tanulva az előző versenyekből a rajtnál igyekeztem kb. az első harmadba állni, hogy ne nagyon ragadjak be majd a szűk hegyi ősvényen.

Az útvonal eleje a szokásos módon a faluban vezetett aszfalton, úgy 1 km-n át.

Majd az erdőbe érve elkezdtük a felfelé kaptatást. Próbáltam egy jól bírható tempót tartani, néha rápillantva azért a pulzusra, nehogy elfussam magam már az elején.

A single-track ösvényen kicsit beragadtam, de ahol lehetett próbáltam egyet-egyet előzni.

Legalább volt egy kis időm gyönyörködni a színpompás erdei tájban, tudtam, hogy lefelé erre már nem nagyon lesz lehetőségem, ha jó időeredményt akarok elérni.

Nagyon figyeltem az útvonal jelölésre, mivel egy-két versenyen sikerült már eltévednem.

Igazából alighogy elkaptam a megfelelő ritmust, már el is értük a táv felénél a frissítőpontot. Gyors csippantás és már mentem is tovább.

Nem éreztem szükségét, hogy megálljak, mivel útközben is kortyolgattam és volt nálam gumicukor is.

Energetikailag kiváló állapotban voltam, és amúgy is már csak a fele volt hátra. Tudtam, hogy a nehezén túl vagyok.

Jöttek a lejtős részek, talán még egy-két rövidebb kaptatóval megtűzdelve. Innen igazából már csak be kellett gurulni.

A lejtőkön kicsit bátrabban eleresztettem magam, mint az előző versenyeken, persze iszonyatosan kellett figyelni hova és hogyan lépjek. Elég sok faágon is át kellett szökellni, de ezeket mind nagyon élveztem.

Lefelé a Fazekas-gödröknél (Fotó: terepfutas.hu)

Sikerült megint pár versenyző mellett elhúznom (igaz, volt, aki a faluban, aszfalton visszaelőzött).

Hamar beértünk Mórra, ahol még próbáltam belehúzni egy kicsit a célig.

Férjem mondta, meg éreztem is, hogy elég jó helyen érkeztem be. Nők között a 6. helyet sikerült megcsípni, aminek nagyon örültem.

A júliusi Börzsöny Trail óta (hasonló táv és szintemelkedés) több mint 30 mp-et sikerült a tempón javítani.

Ez azért is nagy fejlődés, mert sajnos ritkán van alkalmam terepen futni. Köszönhető ez az eredmény a rendszeres, jól felépített edzéseknek, amiket hetente kapok Gabitól, plusz a többi lelkes Gizion példája is nagyon motiváló.

Örülök, hogy ide tartozom! A Vértesbe pedig biztos visszatérek még!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s