Vértes Trail – Dobos Erzsi, beszámoló
Ensport Vértes Trail, „S” Táv (10.5km / 350m+) – Beszámoló
A Gizionok közül én lettem az a szerencsés, aki támogatottként indulhatott ezen az új terepversenyen.
A Vértes Trail volt a negyedik terepversenyem idén és összességében is, a Börzsöny, Szavanna és a Mátra Trail után.
A mátrai versenyről még igencsak frissen éltek bennem az emlékek (nehezen barátkoztam meg az avar takarta köves-gyökeres ösvénnyel), úgyhogy a Vértesre már készültem fejben is.
Az időjárással továbbra is nagy szerencsénk volt. Gyönyörű, napsütéses őszi időben futhattunk. Szinte nem is volt kérdés, hogy november eleje ellenére ez egy rövidnadrágos-pólós verseny lesz.
Időben érkeztünk a móri versenyközpontba, ahol viszonylag rövid futós előéletem ellenére elég sok ismerős arccal találkoztam. Zalán fiam persze rögtön kiszúrta a Dávid és Gábor Survivor-os celebeket (Dávid az „S” távon 4-nek futott be)
Az „S” táv 10:30-kor rajtolt el úgyhogy bőven volt időnk felvenni a rajtcsomagot és bemelegíteni pár száz méter kocogással és gimnasztikával.
Bemelegítő kocogás (Fotó: terepfutas.hu)
Tanulva az előző versenyekből a rajtnál igyekeztem kb. az első harmadba állni, hogy ne nagyon ragadjak be majd a szűk hegyi ősvényen.
Az útvonal eleje a szokásos módon a faluban vezetett aszfalton, úgy 1 km-n át.
Majd az erdőbe érve elkezdtük a felfelé kaptatást. Próbáltam egy jól bírható tempót tartani, néha rápillantva azért a pulzusra, nehogy elfussam magam már az elején.
A single-track ösvényen kicsit beragadtam, de ahol lehetett próbáltam egyet-egyet előzni.
Legalább volt egy kis időm gyönyörködni a színpompás erdei tájban, tudtam, hogy lefelé erre már nem nagyon lesz lehetőségem, ha jó időeredményt akarok elérni.
Nagyon figyeltem az útvonal jelölésre, mivel egy-két versenyen sikerült már eltévednem.
Igazából alighogy elkaptam a megfelelő ritmust, már el is értük a táv felénél a frissítőpontot. Gyors csippantás és már mentem is tovább.
Nem éreztem szükségét, hogy megálljak, mivel útközben is kortyolgattam és volt nálam gumicukor is.
Energetikailag kiváló állapotban voltam, és amúgy is már csak a fele volt hátra. Tudtam, hogy a nehezén túl vagyok.
Jöttek a lejtős részek, talán még egy-két rövidebb kaptatóval megtűzdelve. Innen igazából már csak be kellett gurulni.
A lejtőkön kicsit bátrabban eleresztettem magam, mint az előző versenyeken, persze iszonyatosan kellett figyelni hova és hogyan lépjek. Elég sok faágon is át kellett szökellni, de ezeket mind nagyon élveztem.
Lefelé a Fazekas-gödröknél (Fotó: terepfutas.hu)
Sikerült megint pár versenyző mellett elhúznom (igaz, volt, aki a faluban, aszfalton visszaelőzött).
Hamar beértünk Mórra, ahol még próbáltam belehúzni egy kicsit a célig.
Férjem mondta, meg éreztem is, hogy elég jó helyen érkeztem be. Nők között a 6. helyet sikerült megcsípni, aminek nagyon örültem.
A júliusi Börzsöny Trail óta (hasonló táv és szintemelkedés) több mint 30 mp-et sikerült a tempón javítani.
Ez azért is nagy fejlődés, mert sajnos ritkán van alkalmam terepen futni. Köszönhető ez az eredmény a rendszeres, jól felépített edzéseknek, amiket hetente kapok Gabitól, plusz a többi lelkes Gizion példája is nagyon motiváló.
Örülök, hogy ide tartozom! A Vértesbe pedig biztos visszatérek még!
baratrunning.com 