Day: november 22, 2018

Vértes Trail – Dobos Erzsi, beszámoló

Posted on Updated on

Ensport Vértes Trail, „S” Táv (10.5km / 350m+) – Beszámoló

A Gizionok közül én lettem az a szerencsés, aki támogatottként indulhatott ezen az új terepversenyen.

A Vértes Trail volt a negyedik terepversenyem idén és összességében is, a Börzsöny, Szavanna és a Mátra Trail után.

A mátrai versenyről még igencsak frissen éltek bennem az emlékek (nehezen barátkoztam meg az avar takarta köves-gyökeres ösvénnyel), úgyhogy a Vértesre már készültem fejben is.

Az időjárással továbbra is nagy szerencsénk volt. Gyönyörű, napsütéses őszi időben futhattunk. Szinte nem is volt kérdés, hogy november eleje ellenére ez egy rövidnadrágos-pólós verseny lesz.

Időben érkeztünk a móri versenyközpontba, ahol viszonylag rövid futós előéletem ellenére elég sok ismerős arccal találkoztam. Zalán fiam persze rögtön kiszúrta a Dávid és Gábor Survivor-os celebeket (Dávid az „S” távon 4-nek futott be)

Az „S” táv 10:30-kor rajtolt el úgyhogy bőven volt időnk felvenni a rajtcsomagot és bemelegíteni pár száz méter kocogással és gimnasztikával.

Bemelegítő kocogás (Fotó: terepfutas.hu)

Tanulva az előző versenyekből a rajtnál igyekeztem kb. az első harmadba állni, hogy ne nagyon ragadjak be majd a szűk hegyi ősvényen.

Az útvonal eleje a szokásos módon a faluban vezetett aszfalton, úgy 1 km-n át.

Majd az erdőbe érve elkezdtük a felfelé kaptatást. Próbáltam egy jól bírható tempót tartani, néha rápillantva azért a pulzusra, nehogy elfussam magam már az elején.

A single-track ösvényen kicsit beragadtam, de ahol lehetett próbáltam egyet-egyet előzni.

Legalább volt egy kis időm gyönyörködni a színpompás erdei tájban, tudtam, hogy lefelé erre már nem nagyon lesz lehetőségem, ha jó időeredményt akarok elérni.

Nagyon figyeltem az útvonal jelölésre, mivel egy-két versenyen sikerült már eltévednem.

Igazából alighogy elkaptam a megfelelő ritmust, már el is értük a táv felénél a frissítőpontot. Gyors csippantás és már mentem is tovább.

Nem éreztem szükségét, hogy megálljak, mivel útközben is kortyolgattam és volt nálam gumicukor is.

Energetikailag kiváló állapotban voltam, és amúgy is már csak a fele volt hátra. Tudtam, hogy a nehezén túl vagyok.

Jöttek a lejtős részek, talán még egy-két rövidebb kaptatóval megtűzdelve. Innen igazából már csak be kellett gurulni.

A lejtőkön kicsit bátrabban eleresztettem magam, mint az előző versenyeken, persze iszonyatosan kellett figyelni hova és hogyan lépjek. Elég sok faágon is át kellett szökellni, de ezeket mind nagyon élveztem.

Lefelé a Fazekas-gödröknél (Fotó: terepfutas.hu)

Sikerült megint pár versenyző mellett elhúznom (igaz, volt, aki a faluban, aszfalton visszaelőzött).

Hamar beértünk Mórra, ahol még próbáltam belehúzni egy kicsit a célig.

Férjem mondta, meg éreztem is, hogy elég jó helyen érkeztem be. Nők között a 6. helyet sikerült megcsípni, aminek nagyon örültem.

A júliusi Börzsöny Trail óta (hasonló táv és szintemelkedés) több mint 30 mp-et sikerült a tempón javítani.

Ez azért is nagy fejlődés, mert sajnos ritkán van alkalmam terepen futni. Köszönhető ez az eredmény a rendszeres, jól felépített edzéseknek, amiket hetente kapok Gabitól, plusz a többi lelkes Gizion példája is nagyon motiváló.

Örülök, hogy ide tartozom! A Vértesbe pedig biztos visszatérek még!

Porto Maraton, 15 km – Cseke Betti beszámoló

Posted on

Valamikor év elején, amikor szavazni lehetett, hogy hova menjünk ősszel futni,  egyből jött az ötlet, hogy ha már mennék a Gizionokkal külföldre, akkor szeretnék végre maratont futni. Megkérdeztelek, azt mondtad novemberig fel tudok rá készülni simán, csak ne legyen közben sérülésem. Ugye tudjuk, hogy a 3,5 év alatt többet voltam sérült, mint nem-sérült.
2017 decemberben futottam az első félmaratonomat. Miután zöld utat kaptam a maraton nevezéshez, férjemmel megbeszéltük, hogy akkor ő is fut egy maratont (Porto előtt egyszer futott maratont, 1 éve), és együtt megyünk Portoba. Hamar lebeszéltük Zsuékkal , hogy egy szállláson leszünk, repjegyeket is intéztünk és közben ment a felkészülés. Ekkor már kb fél éve egészséges voltam , azaz sérülésmentes. Intenzíven úsztam is, a heti 3 futás mellett 2 úszóedzésem is volt. Nagyon jól kiegészíti egymást futás és úszás. Június közepétől heti 4 futásra váltottunk, mert az úszás nem fért bele az időmbe, a nyári szünetben a gyerekek sokat voltak velem. De semmim nem fájt hónapok óta, minden oké volt. Futottam tavasszal még egy félmaratont, aztán még egyet nyár elején, illetve nyár közepén a legnagyobb melegben. Jól mentek az edzések, minden jel arra mutatott ebből tényleg lesz maraton. Bár néha fájt a jobb vádlim, meg a térdem alatt belül. De kellő nyújtással rendbe jött,és ahogy bemelegedett futás közben, nem fájt.
Aztán augusztus elején Ausztriában nyaraltunk és ott már erőteljesen jelzett a vádlimon kívül a sarkam is. Egy 20 km-es terepes edzés utáni nap alig bírtam ráállni. Utánaolvastam, és beszéltünk telefonon is, kiderült ez bizony talpi bőnye gyulladás. Bőgtem. Alig 3 hónap Portó, és ennek a  gyógyulási ideje akár több hónap is lehet, de alsó hangon 6 hét. 😦
Egyből elkezdtem gyulladáscsökkentőt szedni, jegelni, gyártottam strassburg zoknit, kenegettem gyull.csökkentővel. Nem javult semmit, persze futásról szó sem lehetett. Helyette úszkáltam, de nem igen jutottam le rendesen edzeni. Uszodába eljutni sokkal macerább, mint futni menni. 😦 Néhány hét után elkezdtem lökéshullámra járni, el is kezdett javulni a lábam, de nagyon-nagyon lassan. Kb 6 hét kihagyás után kimentem futni, de épp aznap a hátamban egy ideg becsípődött és kissé fájt ahogy levegőt vettem, de azért gondoltam kimegyek egy 20 perc teszt futásra. Óvatosan , nagyon a talpamra figyelve kocogtam. De a levegővétel volt a szar, nem is a sarkam…az utolsó két percben pedig úgy beállt a lapockám alatt, hogy alig bírtam haza vánszorogni.
Na, ekkor engedtük el a portói maratont. Komolyan azt gondoltam, ekkora lúzer nem lehetek! 😀 Kb 3 napig nem bírtam mozogni, nem tudtam se feküdni, se ülni, semmit se csinálni a hátammal. Rettenetesen fájt, amúgy a talpam sem volt még tökéletes. Pár nap után elmentem gyógymasszőrhöz, aki nagyjából helyre rakott, de összesen még 2 hétig nem futottam a hátam plusz a lábam miatt. Heti egy gyógymasszázs, plusz torna, plusz a lökés hullám a talpamra.
Október elején úgy tűnt rendben vagyok, kezdhetek készülni akkor a 15 km-re, amire átneveztem a maratonról. Szerettem volna legalább fm-t futni, de az ezen a versenyen nem volt. Gyorsan eltelt 4 hét, ami alatt összesen egyszer futottam 60 percet, az is ritka szarul sikerült, életem legszenvedősebb futása volt. A többi mind rövidebb futás volt. Így mentem ki Portóba 15 km-t futni, ahol a cél 1:30-on belüli idő volt. Őszintén nem láttam reálisnak, annyira lassú voltam mostanság…. sőt az utolsó héten újra jelezgetett a lábam, hogy nem oké valami…
Szeptember végén  egyébként újra elkezdztem úszni, de most végre rendszeresen, heti 2, de inkább 3 edzésem volt, sőt egyik héten 4-szer mentem le úszni, magam írom az edzésterveimet, és jól ki tudom magam hajtani. A vízben jobban bírom a kemény edzéseket mint a szárazföldön. Szóval tudtam, hogy az állóképességemmel nincs probléma, csak a lábam bírja-e majd a terhelést.
Gyorsan eljött november eleje. 1-jén vidékre vittük a gyerekeket, délután onnan hazajöttünk, másnap hajnali 2-kor keltünk és mentünk a reptérre. Kora délután oda is értünk, épp Gabival futottunk össze a reptéren Portóban! 🙂 Szállást elfoglaltuk, gyors ebéd és már jöttek Zsuék is. Elmentünk együtt az óceánpartra kávézni, borozni, sétálni. Este közös vacsi a Gizionokkal, jó volt megismerkedni többekkel, akikkel eddig még sosem találkoztunk. 🙂 Hulla fáradtak voltunk, 11 után kerültünk ágyba, majdnem 24 órát voltunk fenn.
De másnap újra Giziontali, város néző túra Pedroval, a helyi arccal, délután rajtcsomag átvétel, tésztaparty, este vacsi Mariannal, aki a világ legkedvesebb portugál pincérnője , imádtuk.
Lábamat azért kenegettem, mert jelzett hogy a sok séta az elmúlt két napban nem tett jót. Másnap időben kelés, készülődés, 8.15 körül mentünk a rajtba Zsuékkal. Én hátrébbról indultam a 15 km-es táborral. Pacsi, puszi, ölelés a többiekkel. Beálltam a helyemre, és negyed óra múlva futottunk is. Az idő tökéletes volt futáshoz: szitáló eső, kellemes 13 fok kb. Lassan kezdtem,  az első lépéstől fájt a talpam, enyhén. Az volt a terv, hogy 6 perces tempóra beállok.
Az első km kissé emelkedett, nem is néztem az órámat, csak 2 km-nél néztem egy tempót. 5:50. Sokkal kevesebbnek éreztem, pulzus picit magas volt, de azt is sokkal kevesebbnek éreztem. Nyomtam volna jobban, de még nagyon az elején voltam. Igazán könnyeden futottam, lazán, szépen. Iszonyúan jól esett az egész, csak a talpam jelzett, feszült. 5 km-nél néztem újra órát, 5:45 körüli tempó volt. Nem akartam elhinni. Hiszen lassúnak, könnyűnek éreztem. Nem akartam hogy vége legyen. 🙂  Ha így maradok erővel, meglesz 1:30-on belül. Gondoltam, majd 10-nél beleerősítek és az utolsó km-t meg igazán megnyomom.
Frissítettem vízzel, meg ettem egy gélt is kb 9-nél. Minden oké volt, az elején láttam Zsut, meg Mátét, kiabáltam nekik, integettünk, jó volt! 🙂 10 után sem erősítettem bele, mert a lábam fájt, nem mertem nagyobb tempóra váltani. Végül az utolsó 2 km lett 5:20-as, de még maradt bennem úgy érzem. A talpam miatt nem mertem jobban nyomni. Így is szuper lett az időm, 1:26:05 a vége.
Nagyon örülök! Köszi mindent Gabi! Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyedén tudok ilyen jó időt futni, még fájós lábbal is. 🙂

Kulcsár Judit – Mátra Trail M, beszámoló

Posted on Updated on

Összességében nagyon-nagyon örülök, hogy elmentem, bár tudod, hogy azért olyan hű, de nagy kedvem nem volt.  Rájöttem már odafele menet is, hogy nekem kellenek a komfort zónán kívüli élmények, mert különben nagyon begubózom a magam kis kényelmes világába. Már az odafele vezető út is komfort zónán kívül volt, keveset vezetek, főleg ismeretlen helyeken, főleg egyedül, főleg szakadó esőben. De rendben volt.

Aztán bandáztunk a többiekkel az elején, megkaptam a Gizionos karkötőt, fel is vettem, naná hogy. A többiek cukik voltak, Tapír, Eszter, Hanka, Milán, Zsotyek, stb. Erős Gábortól kaptam egy töltő kábelt kölcsön, szóval jól indult minden.

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember és közeli

Induláskor láttam, hogy az órám nem töltődött fel teljesen, de láttam, hogy azért valszeg kibírja.

Elrajtoltunk és mentem. Azt mondtad, hogy menjek végig és élvezzem, szóval igyekeztem. Szép volt az őszi erdő, mentem, ahogy bírtam. Az emelkedőkön gyalogoltam lendületesen, ahol tudtam futottam. Ezt váltogattam. Nekem sok helyen nem volt futható, rengeteg volt a kő, kidőlt fatörzsek, patak. Mondjuk, ha sár lett volna, nem tudom hogy oldok meg néhány helyet, de valahogy gondolom sikerült volna. Örülök, hogy nem volt sár, az eső esegetett, de nem vészesen és a szél is csak kicsit fújt, szóval nekem való körülmények.

Gondolkodtam azért útközben, amikor tudtam és nem a lábam elé figyeltem, nekem a futás elsősorban egészség megőrzés és súlykontroll, semmiképpen nem akarom az eredményeket és az időket hajkurászni, futni akarok, elfáradni, feszegetni a határaimat, de semmiképpen nem senior pb-ket futni (bár gondolom ezeket tudod).

 

A képen a következők lehetnek: 1 személy, mosolyog, állás és túra/szabadtéri

 

Fotó: Intersport terepfuti