Hupka Balázs – Porto Maraton beszámoló
A verseny előtt kb 45 perccel értünk oda. Sorban állásnál nyújtottam egy keveset és a célhoz futás volt a pici bemelegítés.
Esőkabátban terveztem futni, de sokan anélkül voltak, így én is úgy döntöttem. Szerencsére sikerült a 3:45-ös iramfutó mögé beállni az indulás előtt kb. 10 mp-cel. A rajt után elhagytam az egyik gélt, úgyhogy sokáig azon agyaltam mi legyen. Futottam az iramfutó tempóját, de gyorsnak éreztem az elején, mert az óra 5.05 körülit mutatott. Sajnos 4 km után lemerült, mert rossz töltőt hoztam magammal. 6-7 km körül megelőztem az iramfutót, mert kezdtem bemelegedni és jól éreztem magam. Erika 8 km-nél szurkolt, ami jól esett, de már ott gondoltam, hogy még csak ennyi és jó sok van még hátra.
Óra nem volt, így nem tudtam nézni a tempót, de próbáltam nem túl gyorsan futni. Érzésre nagyjából tudtam tartani az egyenletest. Futottam, előzgettem, előözgettek. Minden frissítőnél vettem vizet, amit lassan a következő pontig ittam meg.
15 km-től kezdtem érezni azért a futást. Szerencsére hűvös volt, és igyekeztem egyéb gondolatokkal elterelni a figyelmem, és csak futottam. 18 km-nél ettem egy gélt, terv szerint (szerencsére volt a frissítő asztalon).
20 km-nél vártam Erikát, de sajnos nem ért oda időben. Fm-nál mondtam magamba fele megvan, de azért már egyre fárasztóbb lett. 27 km-nél megettem a második gélt is. Ott valahol a bal középső lábujjam eléggé fájni, végén ki is derült, hogy vérhólyagos lett. Az kb 3-4 km-ig foglalkoztatott. Közben találkoztam Erikával, meg Mátéval is pacsiztam másodszor. Mentem tovább és veled is összefutottam, ó, hogy ilyen nagy csapattal jöttünk!
Kezdtem egyre jobban fáradni és lassulni. 35-36 km-nél egyre jobban éreztem a combjaim. Ott ettem még egy gélt, közben minden frissitőnél ment az víz, iso és gyümölcs.
Futás közben a combjaimat nyújtottam, ami segített egy 1-2 km-ig, majd kezdtem elölről. 40-41 nél lassan a vádlim is kezdtem érezni. Egyre lassultam és 35-36 km-től már eléggé szenvedtem, vonszoltam magam. Sokat gondolkoztam hogy sétáljak egy kicsit, de végül úgy döntöttem hogy akkor még tovább tart és mentem tovább. Kezdett az esöő is újra esni, de nem zavart, inkább jólesett.
Azzal a tudattal, hogy nemsokára vége mentem-haladtam, de sajnos lassultam és nem bírtam a tempót tartani. Az utolsó emelkedő az cél előtt már rosszul esett, de szerencsére utána vége is lett.
Az idővel így utólag meg vagyok elégedve, akkor főleg a vége miatt, amikor sokat lassultam, kicsit csalódott voltam.
Első maratonom ideje 3:38:49
Még egyszer nagyon sok köszönetet a felkészítésre. 🙂
baratrunning.com 