Kulcsár Judit – Mátra Trail M, beszámoló
Összességében nagyon-nagyon örülök, hogy elmentem, bár tudod, hogy azért olyan hű, de nagy kedvem nem volt. Rájöttem már odafele menet is, hogy nekem kellenek a komfort zónán kívüli élmények, mert különben nagyon begubózom a magam kis kényelmes világába. Már az odafele vezető út is komfort zónán kívül volt, keveset vezetek, főleg ismeretlen helyeken, főleg egyedül, főleg szakadó esőben. De rendben volt.
Aztán bandáztunk a többiekkel az elején, megkaptam a Gizionos karkötőt, fel is vettem, naná hogy. A többiek cukik voltak, Tapír, Eszter, Hanka, Milán, Zsotyek, stb. Erős Gábortól kaptam egy töltő kábelt kölcsön, szóval jól indult minden.
Induláskor láttam, hogy az órám nem töltődött fel teljesen, de láttam, hogy azért valszeg kibírja.
Elrajtoltunk és mentem. Azt mondtad, hogy menjek végig és élvezzem, szóval igyekeztem. Szép volt az őszi erdő, mentem, ahogy bírtam. Az emelkedőkön gyalogoltam lendületesen, ahol tudtam futottam. Ezt váltogattam. Nekem sok helyen nem volt futható, rengeteg volt a kő, kidőlt fatörzsek, patak. Mondjuk, ha sár lett volna, nem tudom hogy oldok meg néhány helyet, de valahogy gondolom sikerült volna. Örülök, hogy nem volt sár, az eső esegetett, de nem vészesen és a szél is csak kicsit fújt, szóval nekem való körülmények.
Gondolkodtam azért útközben, amikor tudtam és nem a lábam elé figyeltem, nekem a futás elsősorban egészség megőrzés és súlykontroll, semmiképpen nem akarom az eredményeket és az időket hajkurászni, futni akarok, elfáradni, feszegetni a határaimat, de semmiképpen nem senior pb-ket futni (bár gondolom ezeket tudod).
Fotó: Intersport terepfuti
baratrunning.com 