Day: 2020.05.07.
Így mondjuk, de úgy értjük:-)
Gyűjtés a Gizionoktól
- Rápihentem = nem edzettem semmit előtte, és lelkiismeret-furdalásomat felvágással palástolom
- Technikás pálya = hitvány, szemét, ócska, dög nehéz útvonal (a verseny alatt sokszor csúszik a szervező emlegetett anyukája)
- A párom támogat = max elviseli, de inkább a töke tele van azzal, hogy mindennap több órát edzek, és minden második hétvégén versenyre megyek
- Elfutottam az elejét = az elején még ment a tervezett tempó, aztán persze nem
- Megéri felmenni = vért fogsz köhögni, olyan emelkedő visz oda
- Benéztem 4 perces alá_1= halálközeli élmény volt, és csak azért nem fulladtam meg, mert előbb pofára estem
- Benéztem 4 perces alá_2=lejtett a pálya és a fékezés is fájt 🙂
- Könnyű verseny volt = csak háromszor akartam kiállni a picsába, kétszer majdnem rókáztam, megelőzött egy járókeretes nyugdíjas, de a célfotón mosolyogtam, mert végre vége volt 😂
- Hamar megtaláltam az utazó tempómat = mindenki lehagyott már az elején. 🙂
- Én a teljes szintidőt kifizettem= sétálgattam, lefele is…
- Nem alibiztem = nem álltam meg méterenként hisztizni és frissíteni
- Tökéletesen működött a frissítésem = többször eléheztem, de nem hánytam ki semmit 🙂
- Gyors wc-szünetet tartottam = szó szerint elszartam a saját versenye
- Lenyomtam a másik futót, mint a bélyeget = hála az égnek, hogy eltévedt/kiállt pisilni/frissíteni, mert így nem kellett vele meccselni, belehaltam volna
- Alapozásból jövök, semmilyen gyorsító munkát nem végeztem = rohadt lassú vagyok, utolsó lettem, na
- Elengedtem az eredményért hajtást, és inkább örömfutásra/városnéző futásra váltottam = úgy elfutottam az elejét, hogy teljesen szétestem, majd beledöglöttem, ezért kis eü séta után gyökkettővel kocogtam tovább
- Megismerkedtem XY-al verseny közben = 2 szenvedő egymásnak magyarázza miért szar ez
- Rápihentem a következő emelkedőre = a lejtőn is gyalogoltam
- Ügyeltem a frissítésre = tíz percig röfögtem az asztalnál de a negyedik tábla csoki után elzavartak
- Rövid melegítés után = kurvára elaludtam és lekéstem a rajtot
- Edzésnek futottam = így is, úgy is csak utolsó lettem volna.
- Felfutottam XY-ra = XY a frissítőnél dolgozott
- Hirtelen ötlettől vezérelve = hónapok óta tervezgetem, csak Gabinak nem mertem szólni
- Nem volt túljelölve a pálya = fejjel lefelé tartottam a térképet
- Belus Tamás a példaképem = Bázakerettyénél tűnt fel, hogy a rajt óta nem láttam jelzést 😀
- Betartottam az előírt étkezést=csak egy tábla milkát ettem meg
- Volt egy kis gubanc az órával = alibi pihenő után nem nyomtam vissza
- A pántom én vagyok=már megint fokozó, ergo fingom sincs a második kili után milyen pulzustartományban kellene lennem
- Az emelkedőn kicsit elengedtem a pulzust = kb. infarktus és a halál között toltam, de így is elhúztak mellettem jópáran
- Kicsit elanyátlanodtam, majdnem pityeregtem is = hangosan üvöltve káromkodva zokogtam, mint egy idióta, taknyom-nyálam egybefolyt, majdnem megfulladtam 🙂
- Úgy döntöttem, hallgatok egy kis zenét = üvöltött valami 90-es évekbeli nyálas fiúzenekar muzsikája a fülemben, én pedig hangosan óbégatva és lihegve hörögtem velük együtt
- Alakítani kellett a frissítési terven = ha ettem vagy ittam, azonnal kifostam
- Nem maradtam le, látótávolságban tartottam az elejét = Láttam Kékesről, hogy csekkolnak Galyán…
- Az alapozásom nem sikerült, beteg voltam, aztán sérült, most is kicsit náthás vagyok és nagyon fáj az achilleszem = életem csúcsformájában vagyok és PB-ért hajtok
- Nagyjából tartottam a frissítési tervet = kontroll nélkül, mindent sz@art összeettem a pontokon
- Nem készültem a pályából – Két hete csak a térképeket és a guglit nézem, a családomat csak ezzel szekálom és erről álmodom
- Nekem ez nem célverseny = bele fogok halni, tolom neki majd agyatlanul, de ha nem sikerül a dobogó, akkor már előre van alibi
- Én inkább csak aszfalton edzek – ahol nincs frissen dózerolva ez erdő, ott biztosan sétálni fogok
- “Mire ebből az edzésből felállsz, az eltart vagy 2 hétig”= mocskosan fos formában vagy
- Azóta a nagy cél elérése utáni lendületvesztéssel küzdök= hideg van es lusta dög vagyok és minek hajtsak, úgyis csak sokára lesz az új célverseny
Járvány
Tulajdonképpen iszonyú szerencsések vagyunk, hogy a mi életünkben ilyen komoly járvány még sosem tombolt.
Mi vagyunk az a generáció (OK, a magam nevében beszélek, a ’70-esek), akiknek nem “jutott” háború, éhínség, járvány. Az, hogy egészségesek vagyunk, van mit enni, és a légiriadó sem harsog a fejünk felett egy kegyelmi állapot, és az elmúlt 70 évet megelőzően ez korántsem volt természetes. Innen nézve azért lehet azt mondani, hogy ennyi belefér. Ugyanakkor megélni a hétköznapokban, ez nyilván nem könnyű. Mi az elveszett versenyeinket siratjuk, de Európa nagyobb részén rengetegen veszítették el a nagymamájukat, nagypapájukat. Ugye, nekünk milyen jó. Hát, minden csak viszonyítás kérdése.
Ami engem illet, ugyancsak rezeg a léc, a BSI nincs jó helyzetben, és bár dolgozunk ezerrel, és optimisták vagyunk, mindenki ötletel a túlélésért, azért ezek mégiscsak félmegoldások, versenyeket megtartani nem lehet. De mindent túlélünk, ez csak egy átmeneti állapot, még akkor is ha most még nem látjuk a végét. Pár év múlva valószínűleg csak egy rossz emlék lesz ez a periódus.
A Gizionok nagyon derekasan állják a sarat, a legtöbben nem vesztették el a motivációjukat, ugyanolyan lelkesen edzenek tovább, mindenki nagyon derűlátó, és már tervezzük a jövő évi közös versenyt, ahová együtt utazunk majd. Run&Cult. Megvolt eddig Ravenna, Cannes, Porto és Firenze. Most épp Sevillával kacérkodunk, majd meglátjuk mi lesz belőle.
A “Higgy Istenben és tartsd szárazon a puskaport!” mintájára, a Gizionok jelszava: Készülünk tovább a célversenyre, és majd rugalmasan alkalmazkodunk.
Vissza egy picit a BSI-s munkámhoz: továbbra is mennek az edzésterv kiküldések, és most a hagyományos kültéri futótervek mellett, a feliratkozók futópados és beltéri kerékpáros edzésterveket is kapnak, van választék:-)
Mindenkinek egészséget, és kellemes kilométereket kívánok, mindjárt túl leszünk ezen!
Hajrá,
Gizion főnéni


