Nap: május 7, 2020

Így mondjuk, de úgy értjük:-)

Posted on

Egy kis vidámság estére:-)

Gyűjtés a Gizionoktól

  • Rápihentem = nem edzettem semmit előtte, és lelkiismeret-furdalásomat felvágással palástolom
  • Technikás pálya = hitvány, szemét, ócska, dög nehéz útvonal (a verseny alatt sokszor csúszik a szervező emlegetett anyukája)
  • A párom támogat = max elviseli, de inkább a töke tele van azzal, hogy mindennap több órát edzek, és minden második hétvégén versenyre megyek
  • Elfutottam az elejét = az elején még ment a tervezett tempó, aztán persze nem
  • Megéri felmenni = vért fogsz köhögni, olyan emelkedő visz oda
  • Benéztem 4 perces alá_1= halálközeli élmény volt, és csak azért nem fulladtam meg, mert előbb pofára estem
  • Benéztem 4 perces alá_2=lejtett a pálya és a fékezés is fájt 🙂
  • Könnyű verseny volt = csak háromszor akartam kiállni a picsába, kétszer majdnem rókáztam, megelőzött egy járókeretes nyugdíjas, de a célfotón mosolyogtam, mert végre vége volt 😂
  • Hamar megtaláltam az utazó tempómat = mindenki lehagyott már az elején. 🙂
  • Én a teljes szintidőt kifizettem= sétálgattam, lefele is…
  • Nem alibiztem = nem álltam meg méterenként hisztizni és frissíteni
  • Tökéletesen működött a frissítésem = többször eléheztem, de nem hánytam ki semmit 🙂
  • Gyors wc-szünetet tartottam = szó szerint elszartam a saját versenye
  • Lenyomtam a másik futót, mint a bélyeget = hála az égnek, hogy eltévedt/kiállt pisilni/frissíteni, mert így nem kellett vele meccselni, belehaltam volna
  • Alapozásból jövök, semmilyen gyorsító munkát nem végeztem = rohadt lassú vagyok, utolsó lettem, na
  • Elengedtem az eredményért hajtást, és inkább örömfutásra/városnéző futásra váltottam = úgy elfutottam az elejét, hogy teljesen szétestem, majd beledöglöttem, ezért kis eü séta után gyökkettővel kocogtam tovább
  • Megismerkedtem XY-al verseny közben = 2 szenvedő egymásnak magyarázza miért szar ez
  • Rápihentem a következő emelkedőre = a lejtőn is gyalogoltam
  • Ügyeltem a frissítésre = tíz percig röfögtem az asztalnál de a negyedik tábla csoki után elzavartak
  • Rövid melegítés után = kurvára elaludtam és lekéstem a rajtot
  • Edzésnek futottam = így is, úgy is csak utolsó lettem volna.
  • Felfutottam XY-ra = XY a frissítőnél dolgozott
  • Hirtelen ötlettől vezérelve = hónapok óta tervezgetem, csak Gabinak nem mertem szólni
  • Nem volt túljelölve a pálya = fejjel lefelé tartottam a térképet
  • Belus Tamás a példaképem = Bázakerettyénél tűnt fel, hogy a rajt óta nem láttam jelzést 😀
  • Betartottam az előírt étkezést=csak egy tábla milkát ettem meg
  • Volt egy kis gubanc az órával = alibi pihenő után nem nyomtam vissza
  • A pántom én vagyok=már megint fokozó, ergo fingom sincs a második kili után milyen pulzustartományban kellene lennem
  • Az emelkedőn kicsit elengedtem a pulzust = kb. infarktus és a halál között toltam, de így is elhúztak mellettem jópáran
  • Kicsit elanyátlanodtam, majdnem pityeregtem is = hangosan üvöltve káromkodva zokogtam, mint egy idióta, taknyom-nyálam egybefolyt, majdnem megfulladtam 🙂
  • Úgy döntöttem, hallgatok egy kis zenét = üvöltött valami 90-es évekbeli nyálas fiúzenekar muzsikája a fülemben, én pedig hangosan óbégatva és lihegve hörögtem velük együtt
  • Alakítani kellett a frissítési terven = ha ettem vagy ittam, azonnal kifostam
  • Nem maradtam le, látótávolságban tartottam az elejét = Láttam Kékesről, hogy csekkolnak Galyán…
  • Az alapozásom nem sikerült, beteg voltam, aztán sérült, most is kicsit náthás vagyok és nagyon fáj az achilleszem = életem csúcsformájában vagyok és PB-ért hajtok
  • Nagyjából tartottam a frissítési tervet = kontroll nélkül, mindent sz@art összeettem a pontokon
  • Nem készültem a pályából – Két hete csak a térképeket és a guglit nézem, a családomat csak ezzel szekálom és erről álmodom
  • Nekem ez nem célverseny = bele fogok halni, tolom neki majd agyatlanul, de ha nem sikerül a dobogó, akkor már előre van alibi
  • Én inkább csak aszfalton edzek – ahol nincs frissen dózerolva ez erdő, ott biztosan sétálni fogok
  • “Mire ebből az edzésből felállsz, az eltart vagy 2 hétig”= mocskosan fos formában vagy
  • Azóta a nagy cél elérése utáni lendületvesztéssel küzdök= hideg van es lusta dög vagyok és minek hajtsak, úgyis csak sokára lesz az új célverseny

Járvány

Posted on Updated on

Tulajdonképpen iszonyú szerencsések vagyunk, hogy a mi életünkben ilyen komoly járvány még sosem tombolt.

Mi vagyunk az a generáció (OK, a magam nevében beszélek, a ’70-esek), akiknek nem “jutott” háború, éhínség, járvány. Az, hogy egészségesek vagyunk, van mit enni, és a légiriadó sem harsog a fejünk felett egy kegyelmi állapot, és az elmúlt 70 évet megelőzően ez korántsem volt természetes. Innen nézve azért lehet azt mondani, hogy ennyi belefér. Ugyanakkor megélni a hétköznapokban, ez nyilván nem könnyű. Mi az elveszett versenyeinket siratjuk, de Európa nagyobb részén rengetegen veszítették el a nagymamájukat, nagypapájukat. Ugye, nekünk milyen jó. Hát, minden csak viszonyítás kérdése.

Ami engem illet, ugyancsak rezeg a léc, a BSI nincs jó helyzetben, és bár dolgozunk ezerrel, és optimisták vagyunk, mindenki ötletel a túlélésért, azért ezek mégiscsak félmegoldások, versenyeket megtartani nem lehet. De mindent túlélünk, ez csak egy átmeneti állapot, még akkor is ha most még nem látjuk a végét. Pár év múlva valószínűleg csak egy rossz emlék lesz ez a periódus.

A Gizionok nagyon derekasan állják a sarat, a legtöbben nem vesztették el a motivációjukat, ugyanolyan lelkesen edzenek tovább, mindenki nagyon derűlátó, és már tervezzük a jövő évi közös versenyt, ahová együtt utazunk majd. Run&Cult. Megvolt eddig Ravenna, Cannes, Porto és Firenze. Most épp Sevillával kacérkodunk, majd meglátjuk mi lesz belőle.

A “Higgy Istenben és tartsd szárazon a puskaport!” mintájára, a Gizionok jelszava: Készülünk tovább a célversenyre, és majd rugalmasan alkalmazkodunk.

Vissza egy picit a BSI-s munkámhoz: továbbra is mennek az edzésterv kiküldések, és most a hagyományos kültéri futótervek mellett, a feliratkozók futópados és beltéri kerékpáros edzésterveket is kapnak, van választék:-)

Mindenkinek egészséget, és kellemes kilométereket kívánok, mindjárt túl leszünk ezen!

Hajrá,

Gizion főnéni