Turul Trail – Zsubrits Gábor

Posted on

Kerek egy évvel ezelőtt futottam az legjobb időmet a körön, és a cél nem is lehetett más, mint a téli alapozást követően ezt az időt megjavítani. Ettől függetlenül azóta teljesítettem többször is, mivel közben a kör szervezői minden hónapban más kitűzővel díjazzák idén a teljesítést, én pedig nekiálltam ezeket gyűjteni, mivel egy-egy félmaraton úgyis becsúszik minden hónapban a hosszú futások keretében. Az, hogy ez az 5. köröm volt, akkora előnynek bizonyult, hogy én sem gondoltam volna. Szinte térkép nélkül, csak kétszer kellett rápillantanom a telefonomra az irány miatt, viszont folyamatosan pörgettem a fejemben a következő pontig tartó szakaszt, hol mi fog rám várni: emelkedő, sík vagy lejtő, nagyon együtt éltem a körrel.

A korábbiakból tudtam, hogy erőlködés nélkül is közel lehetek a PB-hez, télen is a nagy sár miatti csúszkálás miatt maradtak ezek az eredmények el, de nyilván a maxot akartam nyújtani, minél nagyobbat lefaragni belőle. A taktikám egyszerű volt, a lejtőket erősen megfutom, a síkon egy jobb tempót tartani, az emelkedőket meg valahogy túlélni. 🙂

Azt előre tudtam, hogy lesz két nagy emelkedő a végén, amikor sétálni fogok, ezzel számoltam, a többi szakaszon akartam ezt a hátrányt behozni. Az ennél kisebb felfelé meneteket, pedig ha úgy éreztem megfutottam, így nagyon sok olyan részt, ahol eddig gyalogoltam, vagy bele-bele sétáltam, futva (vagy legalább kocogva) tettem meg. A két nehéz részen, pedig nem kellett megállnom, kifújni magam, folyamatosan törtem felfelé, és minél előbb futásra váltottam.

Az első 5 kilométerem erősre sikeredet, ezt láttam a részidőmből, de ez a bemelegítő könnyed része a körnek. A következő pontig már kicsit technikásabb, és kicsit nehézkesebben is ment, de próbáltam minél gyorsabban túl lenni rajta, mert tudtam, ezután hosszú ereszkedés van a faluig. A falun keresztülmenő pár kilométert nagyon nem szeretem, főleg az aszfalt meg a benne lévő nagy domb miatt. Itt a szokásos víztöltés, és most kicsi fejmosás is volt, illetve lecsúszott egy gél is. A falu végén van a QR kód, onnantól kezdődik az igazán nehéz része. De eddig a részig nagyon jól ment, 10 kilométernél volt egy kis izomfáradás, de ez eddigre ha nem is teljesen elmúlt, de jelentősen csökkent. Akkor egy kicsit zavart, ennél a résznél már elviselhető volt. Erős lejtő, utána még erősebb emelkedő, és ahogy korábban írtam, ameddig tudtam, vagy volt értelme erőltetni a futást megtettem.

Gyaloglásra váltottam, és nagyon jó tempóban letudtam az első sétálós részemet. Most először volt, hogy meg se kellett állnom, a tetejére érve pedig hamar tudtam váltani és folytatni a futást. Nemcsak folytatni tudtam, de egyszerűen frissebbnek éreztem magam, mint az első 10 kilométeren, némi síkon futás után újra lejtő vitt le az utolsó előtti pontig.

Az utolsó 3 kilométeren van a legdurvább mászás, de láttam, ha az megvan egy tuti idővel érek a célba, ez azért adott némi motivációt, hogy a végén mindent is beleadjak. Az utolsó kilométeren még egy vádligörcsöt is kihordtam, így ott veszítettem időt, mert meg kellett állnom nyújtani. Nem akartam elhinni, hogy pont most történik ez, ezért elég fura stílusban, de tovább haladtam. Szerencsére nagyobb baj nem lett, így 2:17:42-vel fejeztem be a kört.

A görcs oka a kevés folyadék lehetett ebben biztos vagyok, kicsit engem is megzavart a hirtelen meleg, és nem ittam többet, mint télen. A frissítésem ennek ellenére nagyon jól működött, most először próbáltam ki élesben a kólát is, eddig a szénsav miatt nem igazán mertem, de baj nem lett, és jól tud esni egy-egy korty. A körön egész jól kidolgozott frissítési tervem van, nagyjából ugyanazt és ugyanott fogyasztok minden alkalommal, persze ez a nyár és a meleg közeledtével biztos változni fog. A fókuszból egy percre estem ki, semmi mentális megborulás nem volt, annyira koncentráltam, és annyira automatikus sok dolog már, ha jobban belegondolok csak pár részletre emlékszem, meg hogy milyen gyorsan körbeértem. Arra viszont határozottan, hogy csodálkoztam, milyen frissnek érzem magam a beérkezés után, meg amúgy a nap további részében is. Az is külön pozitívum, hogy a korábbi derékfájások elmaradtak, köszönhetően a külön törzserősítésre szánt gyakorlatoknak.

A célban pedig találkozhattam pár Gizionnal, így már elmondhatom magamról, hogy ismerek pár embert élőben is, és kis beszélgetésre is volt idő. Sajnos sietnem kellett haza, mert vártak rám otthon, pedig szívesen megvártam volna a többieket is, de ez így is egy jó nap volt. Kerek 1 év alatt 10 percet javítottam, és mindezt úgy, hogy használható állapotban értem vissza a célba, most már nem is tűnik annyira elérhetetlen az a 2:15 alatti terep félmaraton.

Turul Trail honlapja

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s