Helló Nyár! Virtuális Maraton – Mohai Péter beszámoló

Posted on június 10, 2021

Amikor “biztos” a PB
Lelövöm a poént. Utólag saját hatáskörben átneveztem az eseményt. Új neve: I. Happy Finish Marathon

Az előző részek tartalmából:
Utolsó futással kapcsolatos célom az volt, hogy megdöntsem előző futóéletem (legjobb és egyetlen) maratoni eredményét, amit szintén Tatán sikerült tavaly ősszel megtennem. (necces volt, de sikerült).
Utána kicsit versenycéloktól mentesen teltek a hónapok, mert a COVID miatt csak az volt biztos, hogy semmi sem biztos. Szerencsére a korlátozások csak az esti futásokban akadályoztak, de így legalább sokszor láthattam a napfelkeltét.

Felkészülés:
Néhány éve elhatároztam, hogy tavasszal és ősszel minden éveben futok egy maratont. Kedvenc tavaszi versenyem a Maratonfüred, amit idén nem rendeztek meg. Amikor ez kiderült, akkor edzettem tovább és megbeszéltük Gabival (aka: Szakvezetés), hogy majd májusban lesz virtuális maraton és azon indulok. Annyira lelkes voltam ekkor, hogy ezt beírtam a naptáramba és el is felejtettem. Ettől még igyekeztem mindig a legpontosabban végrehajtani a kapott edzéstervet, amiben szinte csak a hullámzó porallergia hátráltatott, meg a végén egy hétre az Astra oltás.
Május 6-án írta Gabi, hogy most már csökkenti a terhelésemet a VERSENYig. Miiiiii???? Verseny???? Semennyire sem voltam fejben erre felkészülve. Ez mondjuk annyira nem gond, mivel nem vagyok erős fejben a futással kapcsolatban. Általában túlagyalom a dolgot, de valamit mégis mindig elrontok. Ez legtöbbször a frissítés. Gondoltam, ezúttal legyen ez fordítva. Semmivel nem foglalkozom, csak a frissítéssel. A télen egészen jelentős gyorsuláson mentem át, de 25 km fölött valahogy még soha nem sikerült fenntartanom a tempót. Ha ennek a frissítés az oka és ezt megoldom, akkor tuti a PB. Gondoltam, Gabi úgyis küldi majd a pulzust vagy céltempót a versenyre. Azt betartom, a frissítést pedig előre megtervezem. Ebben kis problémát jelentett, hogy tapasztalatom szerint a pulzusomat lenyomja az allergia gyógyszer. (ez lehet, hogy hülyeség, de most nem részletezem. Lényeg, hogy a verseny előtt abba is hagytam a gyógyszer szedését, de vittem magammal)
Gabi elküldte a versenyre a célpulzust és elmondta azt is, hogy kb. milyen céltempóra számít. Ezen csak annyit “változtattam”, hogy előre elhatároztam, hogy a megadott pulzuszóna alatt fogok kezdeni, ha jelentősen gyorsabb tempót ad a célzóna a megbeszéltnél.

A “verseny”:
Nem örültem neki, hogy egyedül kell futni és nem lesznek versenytársak. Mivel én lassú futó vagyok, leginkább csak azokkal szoktam versenyezni, akik nálam is felkészületlenebbek, de velük egészen jól el szoktam foglalni magam. Szerencsére kedves futóbarátok jelezték, hogy segítenek nekem, hogy legalább ne egyedül körözzek az Öreg-tó körül. A frissítésben az egész kis családom segített. Úgy beszéltük meg, hogy Zsuzsi (ex-barátnő, pont 14 éve feleség) minden körben (7 km) ásványvízzel és kedvenc gélemmel kedveskedik majd egy adott fix ponton, leánykáink (Linda(10), Manda(13)) pedig bringával kísérnek felváltva és adagolják belém a körönként fél liter izotóniás italt. Az első körben csatlakozott hozzám Krisztián, akit addig nem ismertem. Beszervezett futótárs volt ő és tökéletes társaság. Ez úton is nagyon köszönöm neki! Érdekes dolgokról beszélgettünk, de igyekeztem tartani a számat, hogy ne menjen a futás rovására. Az első kör után megálltam Zsuzsinál inni és gélezni, de később rájöttem, hogy ezt inkább gyalogolva kellene csinálni. (futás közben nem tudok enni/inni, mert gyakran belefulladok vagy egy gombóccá áll bennem össze a cucc). 7 kilométerenként viszont nem akartam 1 percet ácsingózni, mert 6-7 perc azért nagyon sok még az én szintemen is egy versenyen. Ezzel a verseny közbeni változtatással kis kavarodást okoztam, de a frissítő csapat profin alkalmazkodott a körülményekhez. Félmaratonig minden eseménytelenül zajlott, amikor is valahogy nem volt ott Zsuzsi a megbeszélt helyen. Mandát kértem meg, hogy hozza utánam a gélt és a vizet. Probléma megoldva. Az utolsó 18 km-re csatlakozott Amatőr ( Gábor Fenyvessy ), aki régi futóbarát és amíg nem edz rendesen, egész jó ellenfél is lehet. Ő a számok bűvöletében él és azonnal elkezdte kiszámolni, hogy milyen tempóval kell fussak, hogy 4 órán belül sikerüljön a maraton. Ennél a résznél kikapcsoltam az agyamat, mert igazából csak az érdekelt, hogy az eredeti tervnek megfelelően tartsam a pulzust és a frissítést. Kicsit elkezdett hányingerem lenni és már nem akartam inni sem, így hígabb izót kértem frissítésnek. Itt is volt kisebb kavarodás ezzel kapcsolatban, de nem izgattam magam, mert már nem volt sok hátra a versenyből.Az 5. körben kicsit rápihentem az utolsó körre és éreztem is, hogy már nem olyan a mozgásom, mint az elején (Zsuzsi is mondta, hogy az utolsó 2 körig nem látszott, hogy fáradok). A végén nem rendeztem nagy hajrát, de igazából ez azért volt, mert úgyis tudtam, hogy kb. negyed órával jobb időt futottam, mint ősszel és végre lehet egy maratonom, aminek a végén nem kell kifeküdnöm a pálya szélére.
Így is lett. 4:02:36-os idővel fejeztem be és állati jól éreztem magam. Soha ilyen jól még nem voltam maraton után. Rövid beszélgetés után elköszöntünk Krisztiántól és Amatőréktől, majd elmentem beáztatni a lábamat a tóba.

Tanulságok:
Utólag egy kicsit bánom, hogy nem figyeltem oda az időre, mert simán bemehetett volna 4 óra alá is, bár szerintem ez tökmindegy. Egy 4 órás maraton csak nekem fontos eredmény. Lesz még rá alkalom bőven, csak még esetleg jobban ki lehetett volna használni a tökéletes időjárást és az összességében azért majdnem tökéletesen működő frissítést. Nem lesz minden versenyen ilyen. A frissítéssel jó úton járok, de azzal kell majd még valamit kezdeni, hogy ne menjen el a kedvem tőle 30 km környékén. Most egy teszt pisilést is megejtettem az erdőben, hogy lássam, hogy mennyi ment át rajtam. Ezt sem részletezem, de rendben volt Arra is fel kell készüljek, hogy melegben ennél is több folyadékra és extra sóra lesz szükségem. Ezeket majd lesz alkalmam nyáron kikísérletezni.

Következő verseny a Suhanj6 lesz. Remélem, megtartják.
Utána ősszel összecsapunk Amatőrrel a SPAR maratonon. Addigra kénytelen leszek meglepően sokat fogyni, mert ijesztő edzésekbe kezdett és ezt most nem a fejével, hanem a lábaival csinálja. Jajjjj!
Nagyon köszönöm a segítséget a frissítő csapatomnak! Állati jó érzés volt, hogy végig ott voltak velem a csajok és a végén azt mondták, hogy büszkék rám. Nagy elismerés illet még engem, hogy ennyire klassz feleséget választottam 14 éve, aki partner a hülyeségeimben és egy rossz szava sincs, hogy a futóedzések köré építem az életünket. Gabinak nagyon köszönöm a profi felkészítést! Most már csak az én részemet kell odatenni és meg fog lepődni, hogy leverem Amatőrt is ősszel. Ez is komoly! Futótársaimnak is köszönöm a maraton közbeni társaságot!!! Így volt kerek egész életem LEGJOBB maratonja.
https://strava.app.link/ck20Hjp0Pgb