Csákberényi kalandok – Táborosi Ancsa edzésbeszámoló

Posted on

Minden hosszabb futás előtt nézegetek útvonalakat, mert az nagyon feldob, hogy számomra ismeretlen helyeket járhatok be. Innen jött az ötlet, hogy szombaton a trailrun.hu Csákberényi tekercs hosszú távját nézem meg. Sosem jártam még erre, és egy futótársam képeit meglátva, rögtön eldöntöttem, hogy ezt látni kell. Jól alakult a tervezés, a barátnőm, Kati is mondta, hogy jó neki a kitűzött nap, menjünk együtt. Klassz, hogy általában neki is akkor van szabad 7végéje, mint nekem, és követi a tempóm, kísér, motivál, nem hajt, pedig sokkal gyorsabb, mint én. Úgy megyünk, ahogy nekem  kell, nekem jó 🙂 

Reggel tali a buszmegállóban, odafelé csacsogás, track megvan. Csákberénybe 10 körül értünk ki, nem ismertük ezt a helyet. A busz letett minket valahol a falu szélén egy romos épületnél. Mindkettőnknél volt víz, ahogy a buszról leszálltunk, el is kezdtünk futni.

Meleg napnak ígérkezett. Az útvonal 90 %-a jelöletlen ösvény, ezt tudtam előre, de, hogy kb. futhatatlan, azt nem. Olyan a Vértes, mint ahol valami vihar csapott le. Mindenhol kidőlt fák, sok gally, nem lehet futni. A buszmegállótól nem messze megtaláltuk a track kiinduló pontját, ami a Vértesi Panoráma Tanösvény. A tanösvény elején van egy szép múzeum, ide bekéredzkedtünk egy gyors mosdólátogatásra. Útba is igazítottak minket, hogy merre induljunk.

Az útvonal eleje a gyönyörű tanösvény, ott még haladtunk is. Majd az útvonal kilátókra van felfűzve, amikre kis, térdig érő fűvel benőtt utacskák vezetnek. Hátrány: nem tudsz haladni, lehetetlen:-D  Gyönyörű helyekre lyukadtunk ki – itt-ott talán sikerült futni is. Nagyrészt gázoltunk valamiben… A valami ez a minimum bokáig érő fű televolt kullanccsal, én egy nagyon olcsó, noname spray-vel itthon befújtam magam, valószínűleg ennek köszönhetően elkerültek. Ez a kis gagyi olcsó spray ezek szerint hatékony. Kati is fújt valamit otthon magára, de ennek ellenére söpörte a kullancsokat magáról. Útközben is kb. tizet szedtünk ki belőle… Ez az utunkat még inkább lassította.

Az útvonal közepén terveztem az edzéstervben lévő gyorsabb 6 kilit megfutni, ott nem lehetett, egyszerűen 6 km futhatóbb szakasz nem volt. A végén nyomtam neki, ott azért sikerült normálisabb úton haladni. A futásunkat nehezítette, hogy ezen az útvonalon, végig a tracken, ami 29 km, semmi vízvételi lehetőség nincs. Úttalan utakon keveregsz, sehol egy forrás, vagy bármi. A végén vattát köptünk már, kibírtam, futottam, de nagyon kivette minden erőm. Láttunk sok őzikét, csodaszép a táj. A látvány, az illatok, a helyek, ahová eljutottunk mindent vittek, nagyon klassz hely, megéri végigmenni rajta.  Sok ember itt nem járt:) 30, 5 km lett a végére a kiírt 32 helyett, de éreztem, hogy ennyi elég is volt. Tetszett, jó, kis kirándulás volt, de egyszer ezt megnézni mondjuk elég. Jövőhétre jobban futható terepet választok, ez a útkereséses, túrázás csak ritkán jön be:-)

Itt a kalandunk nem ért véget. Visszaértünk a faluba. Nekiálltunk kutat keresni totál kitikkadva, kettővel is próbálkoztunk, víz semmi, nem működik. Jött egy helyi lakos, kérdeztük, hogy van-e nyitva bolt, ennénk-innánk valamit. Nagy szemekkel nézett ránk, hogy szombaton délután 2 után… hát itt ilyenkor már semmi nincs nyitva, majd hétfő reggel. Egy kocsma sem volt, milyen hely ez?:)  Szerencsére sétálás közben találtunk egy harmadik kék kutat, ez működött… Isteni víz. Busz: 1,5 óra múlva lett volna. Jó kis falusi buszmegálló a tűző napon, a semmi szélén. Ott tanakodtunk, mi legyen. Nem fogunk itt várni 1,5 órát, az is biztos. Elindultunk gyalog, futizva Csákvárra, ez a legközelebbi város, amerre hazafelé megy a busz. 6 km, valahogy majd csak odaérünk, akkor is, ha süt a nap. Közben stoppoltunk:-D Felvett minket egy fiatal pár, kérdezték, hogy merre jártunk. Mikor mondtuk, hogy 30 km-et futottunk, hát csak lestek elég furcsán. De nagyon rendesek voltak, elvittek minket a csákvári buszállomásra.

Ott végre volt egy kocsma. Kértünk hamburgert, és hideg colát. A fiatal pultos lány nem volt a helyzet magaslatán, kb. 15 perc múlva megjelent, h sajnos a hamburgerhez minden elfogyott, azt nem tud készíteni. Mást nem akartunk, nem volt nagy a választék. Szegény sajnált minket, így a cola a cég ajándéka lett:) Megmondta, hogy merre van bolt, pékség, menjünk el oda. A buszindulásig volt még időnk, elindultunk a pékségbe. Itt zárni készültek, meglátott az eladó minket, jaj, mit kérünk? Itt végre vettünk harapnivalót, sőt Kati jó sok juhtúrós pogácsát kapott… együk csak meg, jó sokat futottunk is, nem viszi el már senki. Kiültünk a teraszra kényelmesen, és mindent megettünk. A buszindulásig még így is volt minimum 20 perc, visszasétáltunk a buszpályához, gondoltuk még keresünk valami bokorfélét. Megyünk a buszhoz kb. 6-7 perccel indulás előtt, látjuk, h már kanyarodik ki egy busz…Futás, hát kiderült, h ez már a mi buszunk, sofőr minek is várná meg az indulási időt, aki ott volt, jön, a többiek így jártak… Óriási mákunk volt, hogy elértük. Utána megint várhattunk volna 2 órát egy következőre… A sofőrrel is jól jártunk, igazi falusi sofőr volt, kért 800 Ft-ot, oszt üljünk le:-D 
Az ilyen kalandokért megéri messzire elmenni, ismeretlen helyeken futni, napokig emlegettük Katival. Nagy élmény volt, sosem gondoltam, hogy ilyen 50-es évekbeli falu még létezik. És sok helyen mennyire segítőkészek, kedvesek, beszélgetősek az emberek. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s