Month: április 2023
Black Hole Nano – Erényi Tamás, beszámoló
Kilencre hirdették az indulást, majd kilenckor eljátszották a rajtot és mindenkit felültettek 2 buszra, elkalandoztuk Tardosra és végül 11-kor rajtoltunk.
Így gyakorlatilag betetettek minket a hosszútáv pályájának a záró szakaszára. Szerintem meg akarták várni a hosszútáv élmezőnyét, kb 10 embert és utána ráereszteni a 100 futót a pályára, de ez csak privát tipp. Emiatt kissé kaotikusra sikerült az indulás, 20 percet vártunk a buszon, 20 percet a szabadban, kellemetlen szélben. A kihirdetett időponthoz igazodva 6:30-kor reggeliztem, ehhez képest a 11 órás indulás nem annyira esett jól.
Első szakasz, 15 km, idő 1:49:29 átlagtempó 07:18
Négy dl vizet kellett beosztani ismeretlen távú szakaszra az első frissítőig, dimbes-dombos, helyenként technikás szakaszon. Akkor 1:20 percre becsültem az időtartamot ez, mint utólag kiderült, majdnem 1 óra 50 perc lett. Itt azért jól jött, hogy nem volt nálam óra, belehülyültem volna, ha látom, mennyi ideje futok éhesen. Egyébként meglepően jólesett, felfelé is, és lefelé is, mindkettőből volt bőven. Sikerült egy másik futással közös útvonalat jelölni a hétvégére, de szerencsére nem volt zavaró. Mondjuk, amikor a kritikus elágazásnál, azt mondták, hogy decathlonosok lefelé, Black Hole felfelé, egy pillanatra azért irigykedtem. A felmenet kaptatós, gyaloglós volt, nagyjából futhatatlan még friss lábakkal is. Egy enyhe lejtő vitt be a várva várt pontra.
Eleinte azt terveztem, hogy a pontokon felveszek egy gélt, megtöltöm a kulacsot és nyomás tovább, na ezt nem így csináltam, ettem mindent, még kolbászt is. Széles választék volt a frissítőpontokon és a nagyon kedvesek voltak a segítők is.
Második szakasz, 22 km összidő 2:31:21 szakasz: idő 0:41:52 táv 7 km átlagtempó 05:59
Lankás emelkedők, lankás lejtők következtek, volt néhány útjelző tábla, ebből lehetett tudni, hogy Koldusszállás felé haladunk, előjöttek a Kinizsi emlékei. Meglepő módon a következő frissítő is itt volt, kicsit korán jött az előzőhöz képest. Itt elkövettem egy frissítési hibát, nem ittam eleget a ponton, csak néhány kortyot, naivan azt hittem, mostantól sűrűbben jönnek a frissítőállomások. (Nem így lett) Érzésre jól voltam, ettem, indultam.
Harmadik szakasz, 32 km összidő 3:57:19 szakasz: idő 1:25:58 táv 10 km átlagtempó 08:36
Kényelmes utak jöttek, átmentünk az M7-es alatt aztán valahol az 1-es utat is kereszteztük. Akadt egy szakasz, ahol szerintem még ösvény se volt, mi tapostuk ki. Szerencsére olyan jól volt jelölve, hogy nem aggódtam az eltévedés miatt. Fogyott az erő, akikkel eddig együtt haladtam, lassan, de biztosan távolodtak. Megettem a pontról elhozott gélt, ekkor szembesültem vele, hogy fogytán a vizem. Rutinosan azért hagytam két kortyot a kulacsban, hogy ne pánikoljak később a szomjúságtól. Nagyjából ekkor voltam 3 óránál, ezt nyilván utólag mondom, akkor fogalmam se volt róla. Innen még egy óra volt a következő pontig, akkor nem tűnt annyinak, békésen kocogva, spórolósan haladtam, találgattam merre lehetek. Az időjárás rendes volt, a hőmérséklet közel ideális, egész futás alatt 5 percig esett, szél több helyen előfordult, de kibírható mértékben.
A 3. pontot messziről észrevettem, evvel kb. egyidőben a környék is beugrott itt már jártam, ez már tuti a Vértes. Abban azért elég biztos volt mindenki, hogy Várgesztesen lesz a cél.
Negyedik szakasz, 46 km összidő 5:49:47 szakasz: idő 1:52:28 táv 14 km átlagtempó 08:02
Kényelmes kajálás, kóla, víz, feltöltődés. A Vértesben lassú hosszú emelkedők voltak, egy darabig felkocogtam rajtuk, de egy idő után éreztem, ha tovább erőltetném combgörcs jönne, így kénytelen voltam gyaloglásra váltani a felfeléken. A lejtőkön kocogtam, sík nem nagyon volt, de ott is. Amúgy futható emelkedők lettek volna, de az edzettségem a 35 feletti távokra már nem jogosított fel 🙂
A család ott várt az utolsó emelkedő tetején teljessé téve a napot 🙂
Elégedett vagyok, jól sikerült, kihoztam belőle, amit lehetett. Fejreállás nem volt, az, hogy belassultam a végére, teljesen normális.
Kis-Duna Maraton – Dányi Zsuzsa, beszámoló
2,5 éve volt egy rossz emlékű maratonom, akkor eldöntöttem, hogy ha mégegyszer rászánom magam a 42 km-re, akkor annak örömfutásnak kell lennie! De annyira ismerem magam, hogy ez egyedül nem ment volna, ezért tavaly nyár végén kerestem meg Gabit, majd október végétől kezdtünk el együtt dolgozni.
Rendszert hozott az életembe a heti 4 futás, és egy erősítés. A felkészülés jól haladt, az előírtakat 99%-ban tartani tudtam, nem voltak különösebb akadályozó tényezők. Célom volt, hogy ezt a maratont 4 órán belül fussam le. Ez sokszor ott lebegett a szemem előtt 1-1 feladatos futásnál, vagy a vasárnapi hosszú futások közben. A maraton előtt 1 héttel beparáztam, hogy egyáltalán képes leszek -e úgy teljesíteni, ahogy azt én most elvárom magamtól. Nem “csak” lefutni akartam a távot, hanem az általam kitűzött célidőt is teljesíteni. Gabi megnyugtatott, hogy nincs miért aggódni.
A verseny napján 1 órával korábban érkeztünk a helyszínre, szóval még mindenre jutott idő, ami start előtt kell.
A rajt után, jó tempóban kezdtem, sőt talán kicsit túl jóban, mert félmaratonon PB-t futottam függetlenül attól, hogy a kezdeti rövid aszfaltos rész után, füves, murvás, kavicsos szakasz következett, amihez én, az aszfaltos futó nem vagyok hozzászokva.
Két srác haladt előttem, az ő tempójuk úgy gondoltam jó lesz nekem. 22-23 km-ig minden olyan szépnek tűnt, semmi gond nem volt a frissítéssel, bírtam a tempót, viszont ekkor a fordulónál olyan szembeszéllel találtuk szembe magunkat, hogy úgy éreztük, egy helyben topogunk. A futótársakkal felváltva “húztuk” egymást, biztattuk a másikat, de iszonyú sokat kivett belőlünk a brutális szél.
A frissítésem gél volt meg víz, de 30 km után már ránézni se bírtam, sós mogyoróra váltottam, azt ettem és vizet ittam. Nagyon rendesek voltak minden frissítőpontnál, le a kalappal a segítők előtt.
Folyamatosan futottam, nem álltam meg, a szél ellenére igyekeztem tartani a tempót, ami ugyan lassabb volt mint a táv elején, de tudtam, hogyha ezt sikerül tartani, akkor elérem a saját magamnak kitűzött célt. 38 km után, gondoltam már majdcsak beérünk a városba, a házak közé, ahol esetleg gyengébb a szél…. na ez nem így volt. Az utolsó 500 méteren egy balkanyar után lett “szélcsend” ekkor már láttam a célkaput, még egy kicsit fokoztam a tempót és amikor a nevemet bemondták, az órámra néztem, és nagyon-nagyon boldog voltam mert 3 óra 55 percet mutatott!
Cél teljesítve, mindezt úgy, hogy a 42 km alatt nem volt mélypont, nem volt olyan gondolatom, hogy mit keresek én itt, nem volt FAL. A magam tempójában lefutottam, és tényleg mondhatom, hogy örömfutás lett, de igazából én az elmúlt 5 hónapot, a maratonhoz vezető utat is imádtam sőőőőt…. ahogy a nagy bölcsek megmondták, “az út a fontos, nem a cél” (vagy valami ilyesmi:-)
Pozsony Maraton – Pilli Kati, beszámoló
“Azért szeretek futni, mert nagyon szeretem azt az embert, aki futás közben vagyok: az az ember erős, megállíthatatlan, legyőzhetetlen, baromira szexi és nagyon magabiztos!”
Az idei egyik célversenyemen vagyok túl. A felkészülés nem ment teljesen zökkenő mentesen. A téli időszak bölcsis vírusai jelentősen megnehezítették a dolgom, főleg a verseny előtti 3 hétben küzdöttem én is felsőlégúti nyavalyákkal.
Már előző nap kiutazunk, próbáltuk feltérképezni az helyszínt. Éjszaka jól aludtam, reggel magamtól ébredtem az ébresztő előtt, nyilván dolgozott bennem a versenydrukk. Egy kávé és a szokásos reggeli után 8 órakor már a helyszínen voltunk. A szervezés közel sem volt tökéletes, sokadmagunkkal majdnem lemaradtunk a rajtról, mert nem találtuk a zónákat, nem volt semmi kitáblázva és mindent csak szlovákul mondtak be. A pálya számomra sokkal nehezebb volt, mint a budapesti. 2 kört kellett teljesíteni, 17 és 38 kmnél hidat kellett futni oda-vissza. ami nagyon meredek volt és ez a széllel kombinálva sokat kivett belőlem. Az útvonalon bokatörős macskakő, sunyi emelkedők és keszekuszán tekergő utcák voltak, pár 180as visszafordítóval. Az időjárás sem volt kegyes, szemerkélő esőben indultunk, majd 32 kmtől rendesen ráeredt, totál eláztam (szerencse, hogy a hatalmas zuhé előtt célba értem).
A frissítésen sok idő spóroltam egy számomra új “trükköt” bevetve. Az iso port a száraz kulacsba készítettem be és így vittem magammal. Kevesebb súlyt kellett így cipelnem és viszonylag gyorsan meg tudtam csinálni a bekeverést.
A rajt előtti káosz miatt az emberek egymást löködve próbáltak bejutni a kordonon belülre, ez okozott némi bosszúságot. A pulzusom már az elején sokkal magasabb volt, mint a kapott érték. El is futottam az elejét, nagyon vitt a tömeg. Így egyenletesen próbáltam tartani a hr-t több-kevesebb sikerrel, ennek viszont meg is lett a böjtje, mert a végére nagyon elsavasodtam.
Boldog vagyok, hisz 12 percet javítottam az őszi maratonomhoz képest, nekem ez nagy teljesítmény. De van még bennem, amit most nem tudtam kifutni. Szóval vár az új cél 🙂
Korosztályos 35. hely, női abszolút 80. lettem.
Másodszor is maratonista 🙂 nagyon köszönöm a felkészítést.
- ← Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő →
baratrunning.com 