Ultrabalaton, csapatban – Huszti György, beszámoló
Bár eredetileg úgy terveztem idén az UB-t, hogy csak elutazok, bandázok, futok valakivel egy jót, aztán haza jövök, de végül üresedés miatt csapat tag lettem és ugye jutott kb 25 kili nekem, amit a megbeszélteknek megfelelően egyben futottam. Tavaly sokáig kerestem a gondolatokat, hogy mitől olyan hűha az UB, mert akkor se a futás nem volt kihívás, se a buli része nem volt egy nagy bumm… Egy idő után azért csak rájöttem, hogy mi hiányzott tavaly és ezért is voltak olyan gondolataim, hogy a kísérésben is részt vennék, ha mennék. Na de végül a rám jutó távot pont bele tudtuk illeszteni a felkészülési programba, ezért a futásra is kellő alázattal fókuszáltam. Ehhez persze az is kellett, hogy a sok véletlen egybeessen. Egy véletlen beszélgetés után ajánlotta fel Ági, hogy szívesen segítene a csapatomnak, véletlenül pont az a csapattag lépett vissza, aki egy kocsival jött volna körbe, így kapóra jött a segítség, ráadásul tatabányáról, ami azt jelentette nem kellett pestre vonatoznom… Szerencsére a többiek is belementek.
Én meg ki is használtam a lehetőséget és fejembe vettem, hogy nekem mindenképp kell biciklis kíséret, hiszen pont estére esett a futásom és pont oda, ahol tavaly szar volt futni sötétben, egyedül. Na de ennek így kellett lennie. Pénteken még bicajoztunk egyet átmozgató tempóban, kihívást az jelentette, hogy elfogyott a fröccs menet közben és muszáj volt egy sopranot (csavart olasz fagyi) betolni, majd este még szolidan iszogattunk.
Szerintem pihenten indultunk útnak, sokszor megálltunk kiszálltunk, szurkoltunk, megmozgattuk magunkat. Végig együtt haladt a csapat. Sikerült egy jót ebédelni, előtte és utána is szendvicses étkezésem volt. Elég rendesen fogyott az ásványvíz is, nem volt gond, hogy a futásra dehidratált legyek. Nagyjából a szerdai futás és az általad írt pulzus alapján kiszámoltam, hogy milyen futást produkálhatok este 25 km-en. Azért melegem lett hirtelen, mert ilyen pulzussal kijött, hogy FM PB is simán meg lehet. Gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert emlékeztem a siófoki nagy menetre, hogy azé fájt na. DE eltelt több, mint 5 hónap. Fejlődtem. Ennek megörültem, mégis visszafogottan pötyögtem a tervet az applikációba. 10 km 144-ig, majd 22-ig max 148, de itt figyelve, hogy 10-15 km-ig még azért ne maxra menjek. Jól bemelegítettem futás előtt, kb 20 percet vártam a váltást.
Elindultam, bazi könnyű lábakkal. Pár 100 méter után pillantottam először az órámra, nagyon csúnyán 5 alatti tempót mutatott (4:30) vissza kellett vennem. Szép lassan, kb 1 kili után értem el a 142-t és sokáig tartottam is itt, hiszen még bőven 5 alatt voltam, nem akartam elfutni már az elejét. Ági határozott hangjával takarította az előttem össze-vissza cikázó futókat, biciklistákat, majd kiérve a településről csend és sötétség lett úrrá. Na most nem féltem, nem voltam egyedül. Megbeszéltük, hogy kussolok végig, mert gondoltam, hogy ha csak ezt az egyet futom, akkor ezt megcsinálom rendesen, csak a futásra koncentrálva. Fél liter izó a derék övben, a víz Áginál volt. Egy hibát elkövettem futás előtt, hogy az egyik csapattárs jóízűen falatozta a fasirt golyókat én hülye meg nem bírtam a kísértésnek ellenállni, bekaptam kettőt én is. Na ez 10 kili körül kezdte éreztetni a hatását, büfizéskor ijedtséget okozott, hogy hányás lesz belőle. Na eddig a pontig is csendben voltam, innentől még jobban kussoltam, ügyeltem, hogy a büfi a lépés ütemmel harmonizáljon, akkor talán bennmarad. Egyszer csak Ági megkérdezte, hogy minden oké-e?
Szerintem észrevette, hogy nem fogy az izo, meg a víz sem. Na akkor nem mertem neki elmondani, hogy vannak bajok, főleg, hogy 4:50 es átlag volt még ekkor. Aztán jött az izgalom. Az egyik váltó pontnál a csippantós staff a tömegben állt, valósággal berobbantam a tömegbe lassítás nélkül, aztán itt volt járdaszegély is, amire rosszul léptem és majdnem kiment a bokám. Nah itt pont terveztem kicsit emelni a pulzust, de ez miatt ment feljebb magától. A gyomrom viszont helyrejött, kértem vizet, majd jött már az izo is. Nézegettem az órát, még reménykedtem a FM PB-ben, de jött egy vasútátjáró… na ez persze benne van a pakliban, csak ekkor nehezen viseltem, hogy ráadásul egy csigalassú tempóval közlekedő mozdony tartott fel. Kellően merevedtem, nem volt egyszerű újra felpörögni, de szerencsére itt azért picit torlódott a mezőny, volt újra motiváció, ahogy előzgettem. Egész jól mentek a kilik, rohadt gyorsan telt az idő. Azt hittem van még, amikor mondtam Áginak, hogy 8 perc még. Ekkor kicsit még feljebb vittem a pulzust, rohadtul élveztem a futást még, de egyszer csak vége lett… háát jött a váltópont, amit azt hittem messzebb van… Mentem volna még… Én hülye, az idő miatt még a váltópont előtt állítottam le az órát, nem lett meg az óra szerinti 25 km. 24,93 km lett, úgyhogy még kell dolgozni.
baratrunning.com 