Latest Event Updates

Beszámoló szüret, 1. félév

Posted on Updated on

Szerencsére a humorérzékünket még a covid sem tudta lenullázni.
Jó szórakozást!

  • Ha mostantól ez lesz a pihihét, akkor belépek egy szektába.
  • Köszönöm, imádom a buksisimidet, tart még a boldogság.
  • Sose mondtad, hogy a távok plusz – mínusz értendők. De én vettem a bátorságot és lekerekítettem.
  • Felterjesztem magam a becsületrend nagykeresztjére, mert alig bírtam elindulni, szörnyen fáradt voltam, de mégis lenyomtam a feladatot. Igaz, utána majdnem a hősi halott kitüntetést érdemeltem ki.
  • Nem esett jól, bár tudom nem az a feladata az edzésnek, hogy úgy essen mint egy tejszínhabos gesztenyepüré.
  • Végre sikerült terepen futnom, láttam két nyuszit és két bébibambit. Meg egy sünit, vagy vakondot, de azt nem láttam már annyira, mert elmozdult a lencsém és már nem láttam. De szerintem a süni vagy vakondok se látott engem, pláne ha vakond volt.
  • Az egy órás etapok 30 percesre sikerültek, mentségemre szolgáljon, hogy cserébe minden este megittam 4-6 sört és megettem egy pizzát.
  • Be kellett mennem a Decathlonba, hogy vegyek flip-flopot a fiúknak + sup evezőt és valahogy eltévedtem a futócuccokhoz. Véletlenül vettem is egy új futózsákot, 2 soft kulacsot, egy gatyát meg egy trikót.
  • Annyira jól ment, hogy a közepétől nem is néztem a pulzusom, ami jóval magasabb is volt, mint az előírt.
  • Elterveztem, milyen fogcsikorgatós lesz egy km-t körözni a ház körül, de aztán rájöttem, hogy fáj a vádlim, inkább hazamegyek nyújtani.
  • Az a baj, hogy a hosszú futás olyan, mint a mellplasztika. Mindig egyre nagyobbat akarsz belőle.
  • Komfort zónán kívül – halál zónán belül.
  • Imáááádok aludni. Ha volna hosszútáv-alvás, én lennék a legnagyobb ultrás!
  • A bemelegítés rendben ment, bár a pulzus magasabb volt a szokásosnál. Pedig tegnap direkt figyeltem rá, hogy sok víz menjen a bor mellé.
  • Mivel nem volt időm, megpróbáltam 11 km alatt lefutni a 16-ot.
  • Úgy érzem vissza kell kicsit vennem a munkából, mert kezd a futás rovására menni.
  • Ügyes voltam. Mivel 29 fok lett, és dög meleg, ezért az árnyék nélküli pályára mentem. Fekete pólóban. Fokozót futni.
  • A térdem kicsit sajog mióta megvettük a gyerekeknek a trambulint.
  • Megint utólag írom, na nem mintha ez különösebben zavarna téged. Mondjuk az már sokkal izgibb lenne, ha valamikor előre megírnám.
  • Bevallom nem látom, hogy fogunk emelni ezen, mármint azt látom, hogy te bepötyögöd, azt nem látom, hogyan futom le.
  • Írd meg a tervet, ossz el mindent kettővel, és küldheted!
  • Régen törtél már az életemre, de amikor megláttam ezt a feladatot, rögtön tudtam, hogy ismét elemedben vagy! És nem is csalódtam!
  • Kicsit nehezen mozogtak a lábak. 0,8-nál kv-t vettem, így a funkcionális edzés kategóriát is sikerült kimeríteni.
  • A lottósorsolás kiszámíthatóbb, mint az órámon megjelenő random számok
  • Szerintem olyan kifogás, ami Te még nem láttál, nem is létezik, úgyhogy most ebbe nem tennék kreatív energiát, tetszés szerint odabízom.
  • Az utolsó gyors szakaszt eléggé odab@sztam, a fájdalom csak vörös posztó volt, úgy éreztem magam tőle mint egy sebzett bika: gyorsabb lettem
  • A hosszút azért szeretem, mert oda van írva, hogy könnyű. Akkor tudom, hogy csak megyek, mendegélek. De amikor a hosszúban is van még valami vegzatúra, azt rosszul viselem.
  • Nem akarom megmagyarázni, úgyis átlátsz a szitán.
  • Ha valamikor is írtam, hogy tetszik a fokozó, akkor ezt most újra átgondolnám.
  • Uhh….hát ez durva. Keddenként nem a kávétól ébredek fel, hanem attól, amit küldesz.
  • Mivel szeretem a kerek számokat, ezt a 38 km-t felkerekítettem 42,2-re.
  • Egy bácsika megkérdezte úgy 17 km környékén, hogy maratont futok-e. (Képzelem, milyen lehetett már a fejem.) De azért kedves tőle azt feltételezni, hogy így hétfő koraeste, munka után csak úgy odab@szok 42 km-t.
  • Az ultrásokra gondoltam közben, ami nem vagyok, meg a sorozatterhelésre, hogy az is jó valamire. Aztán az is kiderült, hogy ők miért tudnak lassan futni, hát mert fáradtak.
  • Kipróbáltam, hogy milyen az utcánkban lefutni 30k-t. Sz@r.
  • Hatalmas előnye van annak, ha futás közben szórakoztatnak. Ugyanis nem figyelek a testi kínokra szinte egyáltalán. Szóval mindenkinek üzenem, hogy bátran hívjon fel futás közben (kivéve bank, díjbeszedő, főnök, férj)
  • Semmi extra. Kellemesen elfáradtam. Vagyis jut eszembe totál kész vagyok meghaltam, borzalom, iszonyat, soha többé.
  • Úgy kezdődött, hogy felírtam egy leukoplastra a zónákat, mert ennyi számot utoljára a matekérettségire jegyeztem meg. Hozzáállásom ehhez a futáshoz jól mutatja, hogy már az első zóna tetejét rosszul írtam fel.
  • Végig küzdöttem az esődzsekivel (a kapucni előre csúszik/hátra csúszik, a dzseki tapad/elcsavarodik stb.). Ez valószínűleg egy új sportág, a vízi pankráció. Mellesleg futottam is, de arra nem igazán tudtam már koncentrálni.
  • Pozitív beszámolót igyekszem küldeni. Csütörtök: Na ez borzalmas volt.
  • Bár nem így írtad az első edzést, de kitaláltam kb. hogy lenne inkább jó.
  • Ahhoz képest, hogy ez a futás elmaradt, “erről” írtam a legtöbbet. Legalább a füstje legyen nagy.
  • Teljesen jól voltam, csak primadonnáskodott a pszichém
  • Az utolsó kilométert azért megküldtem, muszáj volt, érted, elgurult a gyógyszer, utol kellett érnem.

A grafika Szekeres Nyúl munkája, amit ezúton is nagyon köszönünk!

5. Gizion-piknik

Posted on

(A kajás asztalt nem mutatjuk, jobb a békesség:-))

Turul Trail félmaraton – Göndöcs Eszter beszámoló

Posted on

Tavasszal, az egyik első nagyon meleg napon futottam le először a Turul Trailt. Nem néztem meg előtte az útvonalat, gondoltam lesz egy gyors, laza félmaratonom. Andi (Környei-Beszedics Andi, a szervező – szerk) figyelmeztetett, hogy a végén van egy izgi emelkedő, de úgy voltam vele, hogy legyűrjük, láttunk már ilyet. Hát, amire én azt hittem, hogy az izgi emelkedő, az csak a bemelegítés volt és a végén tényleg jött az arculcsapás emelkedő, ott haltam meg, álltam az emelkedő közepén és nem értettem, hogy lehet ezt a track végére betenni, én innen sehova nem bírok eljutni.

Úgy jöttem el akkor, hogy nekem ezen a trailen meg dolgom lesz, ezt a két emelkedőt sokkal jobban meg kell futni és javítani kell a terep félmaratoni időmön.

Hétfő reggelre időzítettük Gabival a visszavágót, azt szerettem volna, ha enyém a pálya, nem kell kerülgetni a turistákat, magamban futhatok a magam örömére, minden emberi interakció nélkül. Jelentem, ez tökéletesen sikerült, végig egyedül voltam, iszonyat élveztem  a magányos futást. Az élményfaktort növelte, hogy vasárnap vihar volt, így sáros, nedves volt az egész pálya. Emelkedőn nagyon jól tapadt, érdekes, hogy lejtőn sokat csúszkáltam, de én imádom, amikor ilyen jellegű a kihívás.

Vizet, iso-t egész sokat vittem, kaját most úgy döntöttem, hogy előtte szendvics, kávé, péksüti. Volt nálam gél és energiaszelet, de azt szerettem volna, hogy a kiadós reggeli elég legyen és ne kelljen űrkaját ennem mellé. Végül azért a gélt közben megettem, jól esett, az energiaszelet meg már a célban volt az ajándék.

Azzal indultam neki a távnak, hogy javítani szeretnék az időmön, amit úgy tudok elérni, ha az emelkedőket több helyen futom meg, a viszonylagos síkokon meg tolom amennyire bírom. A lejtőkön egyelőre nem tudok tovább gyorsulni, a folyamatos koncentráció a kövek, gyökerek miatt fejben nagyon lefáraszt és most még a sár is rátett. Szóval egész dinamikusan haladtam 16 km-ig, minden nagyon egyben volt, élveztem, futottam. Jött az első nagyobb emelkedő és azt vettem észre, hogy ez nem is nagy, haladok rajta, élvezem, pipa, mehetünk tovább. Az ezutáni lejtőn jött a lassulás, sok benőtt bokor, ami csupa víz volt, ömlött a nyakamba a hideg víz, a talaj gyökeres, köves, hordalékos, folyamatosan kellett figyelni, hogy hova lépek. De ezt is imádtam, csak gyorsabb szerettem volna lenni, mert erőm még volt, de a technikázás és a hidegvizes bokrok lassítottak.

Aztán jött a mumus utolsó emelkedő, ami nem is volt mumus, annyit döntöttem el, hogy pillanatra sem állok meg rajta, egyszerűen csak felmászok és kész. Így is lett, hamar túlestem rajta, izomzatilag azért lefárasztott, de nagy örömet adott, hogy le lehet ezt gyűrni félelem nélkül is.

Javítottam 11 percet a tavaszihoz képest, nagyon boldog voltam.

Strava szerint 20.70 km, 2:26 óra, 601 m szint. Ennyire boldog, összeszedett, jó futásom a Csákvár Ecotrail-en volt utoljára és most ez a futás került az első helyre. 😊