RoadtoSydney
#roadtosydney Szeptember 1. – Most akkor mi?
Na, hát hetek óta keresem ennek a blognak a funkcióját.
Ugye a rehabom nagyon elhúzódik, így a versenyen az indulásom nem lehetséges, de ha már elkezdtem ezt a sorozatot, akkor elmegyünk vele Sydney-ig, csak ugye kérdés, hogy mi legyen benne, ha nem felkészülés.
Marad a fókuszban Sydney, megyünk tovább az útvonalon, és úgy döntöttem, hogy megmarad a blog személyes jellege, így betekintést kaptok a munkámba és picit a család életébe is.
Hangolódás képp egy klassz videó, enjoy! In Australia, the people are strange, but the animals are stranger
Ami a személyes dolgokat illeti, néhány dologban vannak-lesznek változások.
Holnap kezdődik a suli, izgi nagyon! Aktív idősödés.
Mivel a szerdák nagyon zsúfoltak lesznek emiatt, a szerdai Gizion-csoportot megszüntettem, átköltöztek vasárnapra, ezúton is köszönöm mindenkinek az együttműködését benne.
Mikor utoljára a felsőoktatásban tanultam, nem volt még Neptun rendszer, egyszerűen a leckekönyvbe beírtuk a tárgyakat, ez tartott legalább 2 percig. A modernizáció jegyében most kb 1 órát szöszöltem a mindenféle regisztrációval, majd egy következő órát a tárgyak felvételével. Nájsz.
Az egyik gyerekem kiköltözött Dániába, és ma van az első egyetemi napja, a másik még elment egy last minute nyaralásra, neki az egyetem majd szeptember közepén kezdődik. Üres a lakás, jaj
Dani itt a sydney-i teraszunkon számol, akkor még nem sejtettük
hogy közgázt fog tanulni:-)
Az Ultrafutó Bizottság-beli munkámat nagyon felpörgettem, mind a facebook oldal, mind a honlap bővelkedik a hírekben és egyéb tartalmakban.
Lement a 6 órás OB a Suhanj! rendezésében, ahol csináltam mindenfélét, voltam a versenybíró segédje a call roomban, supportáltam a Gizionjaimat, és a végén még törtköröket is mértem.
Előtte még a Runaway WTF Spartacus versenyén önkénteskedtem még Bernivel (Richter), ez egy klassz nap volt, és köszi a fotót a másik Berninek (Stanitz) is:-)
Ez a hét nemcsak a suli indulása miatt lesz érdekes, hanem először szervezem a BSI VIP területét, és lesz ismét élő közvetítés. És hát mivel egyszerre nem lehetek két helyen, így szegény Pista kollégámat visszarángattuk nyugdíj mellől, hogy a helyszínen is legyen majd gazdája a VIP-nek. Köszi Pista!
Na és akkor vissza Sydney-be.
A hétvégén lement a Sydney Marathon, ami most már a Major sorozat tagja lett. Én még 2010-ben futottam, amikor kint laktunk.
Na és a múltkor az első szakaszon már végigmentünk Rose Bay-ig ~20 km, jöjjön a következő etap:
Rose Bay – Milsons Point 17 km
Ez itt egy kb 6 kilis szakasz Darling Pointig:
Itt átmegyünk az északi oldalra Kirribillibe.
Ez az igazi turistás rész, benne a Royal Botanic Gardens-szel, a Mrs. Macquarie Chair-rel, az Operaházzal, a Sydney Harbour Bridge-dzsel.
Végül pedig a rövidke Kirribilli – Milsons Point szakasz adja ki ezt a közel 17 kilit.
#roadtosydney Augusztus 1. – Újratervezés
Megvolt az orvoslátogatás, megszületett a verdikt: a műtét nyomán a porc felszínén kialakult egy heg/megvastagodás, ami folyamatosan irritálja a szöveteket és gyulladásban tartja őket.
Kaptam szurit, és 4 hét teljes letiltást a gyaloglásról-futásról.
Erősítésből alsótestre kizárólag gyógytorna mehet, illetve a szobabringa, 4 hét múlva kontroll. Ha nem múlik ez a megvastagodás, akkor ki kell “pucolni” (=újabb műtét). Hát, így.
Na, akkor most az van, hogy a versenyen nyilvánvalóan nem tudok rajthoz állni, de lesz 7-8 napom végigmenni az útvonalon.
Úgyhogy akkor most ez a terv. Folytatom az útvonal tanulmányozását, és majd az akkori állapotomnak megfelelően fogom felosztani a 80 km-es távot kisebb, napi adagokra.
Nincs mit csüggedni, az ausztrál partvidék gyönyörű, és nézzük a jó oldalát, így több időn keresztül élvezhetem a kilátást 🙂
#roadtosydney Július 28. – 3 hónap
Benne vagyunk a 3 hónapban, és hát, nem állok jól. Sajnos a térdemmel vissza kell menni a dokihoz, nem javul sőt, a legrosszabbtól tartok. De csuriban az ujjam, majd csütörtökön délelőtt kiderül.
A hormongyógyszernek hála a fogyásom is végre beindult, legalábbb azzal kevésbé terhelem a térdem.
A futást egyelőre egyáltalán nem merem csinálni (70 percig jutottam egyébként), a gyaloglás kb megy, 10-12 kiliig OK, de utána már kifejezetten fáj és félreterhelek. Az alacsony súlyzós erősítések mennek, de mondjuk nem abból fogok 80 km-t teljesíteni. Mindenesetre legalább azt csinálom, dzsal a csontritkulás ellen és segít baromi sokat a fogyásban is. Ja, meg a szobabringa…
Na de a worst scenario a rajthozállok-jutokamígjutok az megvan továbbra is, úgyhogy lelkesen tanulmányozom az útvonalat.
Ez a helyzet nyilván egy teljesen más mindsetet igényel, mint a minél gyorsabb célba érés, de alkalmazkodom a helyzethez. Az utazáshoz minden megvan 🙂
A verseny első szakasza: 19,7 km, 340 m szinttel.
Ez nekem kedvez, mert felfelé jól tudok menni, nem fáj a térdem, és a gyógytorna miatt erősek a combjaim.
Szemfülesebbek a kép bal alsó régiójában kiszúrhatják Marrickville-t, ott laktunk közel 2 évig, sweet home ❤
- 1
- 2
- …
- 6
- Következő →
baratrunning.com 