felkészülés
#roadtosydney Május 24. – Nem reménytelen
Na, hát, kezdjük onnan, hogy 4 éve megműtötték a bal térdem, meniscus szakadással, amiből egészen jól kijöttem, de idén sikerült a másik térdemet is tropára vágnom, így most a 4 évvel ezelőtti műtét tükörkiadását végezhette el a doki. Ezt nem lehetett már tovább húzni, mert a hétköznapi járás is bicegős, kifejezetten fájdalmas lett, sport gyakorlatilag szóba sem jöhetett, így ismét Szikora dokira várt, hogy lábra állítson.
Április 29-i konzultáció után május 13-án már a műtőasztalon találtam magam, ahol egynapos sebészeti ellátás keretében lefarigcsálták a meniscusból a lifegő darabot és saját lábon hagyhattam el az intézményt.
Másnap kötéscsere, rá egy héttel pedig varratszedés, és némi kiokosítás után utamra lettem bocsátva.
Emlékeim szerint a 4 évvel ezelőtti műtétből sokkal lassabban gyógyultam fel, mindenesetre most a műtét után 10 nappal már tekertem 20 percet szobabringán, és a gyógytorna is elindult a maga 30 percével. Rémesen unalmas mindkettő, de kikerülhetetlen.
Kereken 5 hónapom van a 80 kilihez.
Reálisan maga a táv összejöhet, de biztosan nem futva, inkább gyalogolva, bele-bele kocogásokkal. A szintidő 14 óra 45 perc. Nem reménytelen.
baratrunning.com 