Latest Event Updates
Beszámoló-szüret :-)
Jó szórakozást:-)
- Kicsit fáj a derekam, bedurrant az egyik ujjam, és felnyársaltam a lábam egy bokorcsonkba, amúgy jól vagyok
- Mondjuk ez a hárshegyi kör nagyon elbaszott. Több benne az emelkedő, mint a lejtő… Egy körben!”
- Az állóképességem meglehetősen illékony, ha levegő éri, volt-nincs
- 10 km után azt gondoltam, hogy hazamegyek, úgyis tudjuk, hogy tudok 20 km-t futni, ezt most minek erőltessem?
- Eljött a hét legnehezebb napja, a beszámoló írása.
- A hét a Spartathlon jegyében telt: egyrészt a nemalvást gyakoroltam, másrészt a hullafáradtan elindulást és futást.
- A gyors szakaszon egyszer egy kicsit lassítani is kellett, mert 3 kacsa totyogott át előttem a futópályán.
- Csak akkor vettem észre, mennyire kinyírtam magam, amikor végeztem és utána lerogytam a lépcsőre és utána 5 percig csak figyeltem bambán magam elé, mert próbáltam kitalálni, hogy ez a forró izzadtság a fejemen az infarktus jele vagy sem. Amúgy jó volt.
- Fájó, kiszáradt torokkal kb olyan volt futni, mintha lenyeltem volna egy süncsaládot (sok kis sünigyerekkel). Meg amúgy sem mertem már rendesen futni, nehogy valami bajom legyen, nagyon szomjas voltam (de direkt élén színű pólót vettem fel, hogy ha árokba borulok, könnyebben megtaláljanak)
- Jó edzés volt, de szerencsére a jövő heti, verseny előtti programba már nem fér bele egy ilyen, ugye?
- Közelítsük meg pozitívan és fogalmazzunk egy trendi fordulattal: a 6 perces az új 5 perces!
- Azt álmodtam, hogy 6 km könnyű futást kaptam, benne 3 km kifejezetten alacsony pulzussal. Menjek ki így, vagy olvassam el az e-mailemet?
- Jól ment, nem volt gondom. Illetve csak egy tehervonat ami pont a gyors részbe esett. Hiába törekedtem, meg kellett várjam, amíg elmegy.
- Lefutottam. Vagyis inkább lefutottam vazze! Pont olyan szívás mint gondoltam.:-) Amúgy minden okésan ment, ha a szadomazo énemet kérdezed akkor tök jó volt:-)
- Úgy éreztem magam, mint egy bálna, akit kiemeltek a vízből és a farokuszonyán kellett volna futnia.
- Későn jutottam a futáshoz. Vásárolni kellett menni. Szerintem a “cipővásárlás feleséggel” művelet pótolja azt a pár száz méter hiányt
- Nem hittem volna korábban, hogy azt fogom mondani 10×100 domb futásra, hogy örülök neki, de a múlt heti 20×100 domb után tényleg örültem, hogy csak ennyi
- Csak mondom, hogy matekból egyébként irtó béna vagyok, viszont ennyi számot az egyetem óta nem láttam egy táblázatban, mint amennyi a heti edzéstervben van.
- Végig csináltam. Utána már jó volt. A zuhany alatt.
- Úgy terveztem, hogy viszek magammal 3 gélt de a Gu honlapján találtam egy gél számolót, amit a 3:30-4:00-as maratonra 5 gélt javasolt, így vittem 4-et.
- Esküszöm, hogy véletlen volt, az egyik fiamat kísértem volna végig, de bekeveredtem a felnőtt mezőny rajtjába, onnan meg már nem volt megállás.
- 4 gyors kilit mentem, abból csak az első három volt szándékos, a negyediket nem vettem észre
- Azért az nagyon goniság az időjárástól, hogy tavasszal is úgy jött a meleg, hogy egyik napról a másikra 10 fok különbség volt. Most ugyanez van: vasárnap rövidnadrágban és ujjatlanban futottam, hétfőn meg hosszúnadrág, hosszúujjú..:((( Ezt csak azért írom, mert gondolom nálad nincs ablak, és soha nem mész ki a házból
- Találkoztam vaddisznókkal, ott egy picit belassítottam, hogy ne nézzenek hülyének 🙂
- Mondjuk kíváncsi vagyok mikorra tanulod meg a megállókat és a hozzájuk tartozó kilométereket, mert most nem kellene magyarázkodnom miért tértem el az edzéstervtől.
- Anyukám nordic walking botját is lenyúltam, gondoltam kipróbálom milyen botlani.
- Volt szél, de futás közben nem volt zavaró, csak 1-2 nyitottabb résznél pakolt arrébb
- Pont az útvonalamon kocogott roppant céltudatosan valami nagy állat. Kutya lehetett, de nagyon nagy, vagy shetlandi póni, de ez valószínűtlen. Nem mentem közelebb, hogy kiderüljön. Visszafordultam inkább arra, ahonnan jöttem. Ezután viszonylag eseménytelenül haladtam, majd szembenézett velem egy barátságos vaddisznó. Négy méterre volt tőlem, valamin nagyon csámcsogott. Megfordultam, de aztán pár száz méterrel később úgy gondoltam, biztosan elment már, és akkor visszafutottam az eredeti terv szerint, hangosan halihózva. Hallottam, hogy csörtet a bokorban, de szerencsére nem akart újra találkozni. Aztán láttam még egy nyuszit is, cuki volt, barna színű, ami szokatlan a mezei nyulaknál. Ennek megfelelően jól szórakoztam, és a pulzusomat is egész jól sikerült tartani. Ja, nem buliztam előző este, és tudatmódosító szereket sem fogyasztottam!
- A táv 42 km, jó lenne, hogy ha eltudnék indulni, mint edzés. De tudom, hogy akkor pihenős hét van, de valahogyan intézd el…
- Amikor megláttam a tervet, azért egy laza “húbaz+, Gabi még akar ölni” kicsúszott hajnalban a számom, de túléltem mégis
- Pont a repülők közben két telefonbeszélgetést is le kellett bonyolítanom, ez kicsit bosszantott
- Nem volt kedvem, aztán meg akkor már 60 percnél jártam és azért se álltam meg, pedig legszívesebben vettem volna egy kávét. De ha vettem volna, akkor vettem volna egy sütit is, úgyhogy inkább futottam tovább
- Kicsit sok a rizsa, ígérem visszafogom magam a szövegeléssel. ugorj részeket nyugodtan
- Csak 10-kor tudtam elindulni, ez alapján kb 10.10 kor már a kifogásokat kerestem, miért kellene nekem visszafordulni
- Végre leültem, kevertem egy rozéfröccsöt és beszámolok. Elég nagy fröccsöt sikerült csinálni.
- Volt egy miniszünet az első 3km-ben, mert át kellett kísérnem egy nagy hőscincért az úton. Megállítottam a bringásokat is
- Nem tudom, minek hívják az edzőtábor utáni szopóhetet, legyen mondjuk nagyonnagyszopó
- Úgy gondoltam, hogy a lassúbb tempóhoz az a kis többlet km befér még a regeneráló hétre is, remélem szerinted is.
- Kész, végem, belehaltam. Béke poraimra. Ez a mai futásom tömör, ám a valóságot híven tükröző beszámolója.
- A pulzusom önálló életre kelt, s úgy táncolt ahogy éppen a kedve tartotta…én meg csöndben követtem. Így romantikáztunk a derengő nap fényében.
- Rájöttem, hogy igazából elfelejtettem gyorsan futni, és újra kell tanulni majd ezt a mozgást. Sajnos haza is értem, mire erre rájöttem, úgyhogy nem tudtam jobban gyakorolgatni.
- Bocs a késői beszámolóért, a mai nap eléggé elcsúszott. Cserébe elárulom mit főztem, hátha kompenzálja 🙂 A leves mogyoróvajas sütőtökleves volt, a főétel rozmaringos-tárkonyos csirke krumpli-répa-póréhagyma-zellerszár körettel, desszertet meg nem csináltam, viszont sütöttem a jövő heti reggelikre hajdina, rizs és mandulalisztből aszalt gyümölcsökkel ilyen izéket. Ha bármelyiknek érdekel a receptje, akkor elküldöm.
- A végén volt egy Már-vége-a-távnak-de-még-nem-otthon-vagy-fuss-tovább mentális tréning
- Félálomban futottam, nem is igazán tudom, hogy mi történt az 5 km alatt. Még jó, hogy nem dőltem le az út szélére a fűbe egy kicsit szunyálni.
- Máskor szólj, ha ki szeretnél nyírni és inkább választok: kés, kötél vagy pisztoly, de kérlek ne a futás legyen mert azt szeretem.
- Röviden összefoglalva: nem szar, de a jó azért nem ilyen.
- Olyan vagyok, mint valami agility-s kutya, boldog vagyok ha kapok feladatokat.
- Következő életemben közjegyző leszek és a makramézás lesz a hobbim. Kb. ennyi mondanivalóm van a hétről
- DIREKT nem álltam meg inni a tempósban. Gondoltam, legfeljebb a te lelkeden száradok.
- Ha valaki megkérdezné, mit szeretek a futásban, ez az edzés nem szerepelne az első negyvenezer példa között.
- Véletlenül magamra nyomtam a fél hydrogélt ami rám száradt a melegben, ezért elkezdtem lenyalogatni a kezemről. Tök finom a sós cola.
Panoráma Trail – Répássy-Szabó Enikő, beszámoló
Jó érzés volt úgy nekiindulni a távnak, hogy már előző nap találkoztunk a népes Gizioncsapattal, együtt vacsoráztunk, aztán közösen kerestünk új szállást az éjszaka közepén – ugyanis akkor derült ki, hogy az eredeti foglalásunkat kb. háromszor annyi embernek adták ki, mint a férőhelyek száma. Rosszul is elsülhetett volna, de végül minden szerencsésen alakult, éjfélre már ágyban voltunk, és azt hiszem, hogy – bár magamra nézve tartottam ettől – végül senkinek nem fogyatkozott meg a bosszúság miatt a mentális 100 forintja.
Egy éves Gizionlét után, most tapasztaltam meg igazán, mekkora ereje van a csapatnak egy versenyen. Lendületet ad induláskor, és átsegít a nehezebb szakaszokon, mert az ember azt érzi, a többieknek is tartozik azzal, hogy a legjobbat hozza ki a lehetőségekből. Szóval nagyon klassz volt, hogy ennyi Gizion indult el meghódítani a Zemplént! Eddig többnyire egyedül ácsorogtam a rajtban, most nagyon jól esett együtt melegíteni, Orsival kocogni.
Az indulás után igyekeztem felvenni a Gabi által meghatározott utazósebességet, de az első 16 km-n elég sok volt a single track. Meg a kidőlt fatörzs, patak, fahalom – kész Spartan race. Amúgy buli, de én nagyon ügyetlen vagyok, így kicsit bosszankodtam, hogy a fiúk mindig gyorsabban ugranak/másznak át az akadályon, én meg beszorulok mögéjük, a futásban meg visszafognak, mert nem tudok előzni. Aztán megbékéltem a sorsommal, vártam, hogy kicsit szélesebb legyen az út.
Az első 20 km-n volt csak „nyulam”, egy lány, de ott elvesztettem. Szeretek valaki után haladni, aki diktálja a tempót, ezzel a módszerrel általában gyorsabb vagyok, mint magamtól. De ezután már csak fiúk voltak körülöttem, és ott sem volt olyan, aki mögé be tudtam volna sorolni. Az emelkedőn lehagytam őket, a lejtőn elszáguldottak. Így pulzus szerint próbáltam haladni. A frissítés most nagyon jól sikerült, 3 percet sem töltöttem összesen a pontokon. Teli ivózsákkal indultam, de később már nem vettem le a hátamról, hanem a soft kulacsokat töltöttem újra. Gábor, a férjem, segített a töltögetésben a pontokon, így nagyon flottul ment minden. Annyira nem figyeltem a bevitt folyadékmennyiségre, mint a Szentendre Trailen, de a kevésbé meleg időnek köszönhetően így sem volt gond. Kicsit émelyegtem közben néha, de mindig elmúlt.
Az emelkedőket igyekeztem megfutni, de volt pár hely, ahol demoralizált, hogy mindenki gyalogol, így én is sétára váltottam. Ezért több helyen gyalogoltam, mint ahol ez igazán indokolt volt. Egyenletesen fáradtam, mélypontom nem volt, de az utolsó frissítő után már erőteljesen éreztem a combomat. A táv első fele szokás szerint lassan vánszorgott érzésre, a második meg hipp-hopp elrepült. Gyönyörű volt az idő, a táj, a levelek, nézelődtem, jól éreztem magam.
Indulás előtt megnéztem az előző évi eredményeket, és láttam, hogy tavaly az első öt nő 5 órán belül célba ért. Ezt szerettem volna elérni, és egész sokáig úgy gondoltam, menni fog. Az utolsó frissítőpontnál utolértem Szentirmai Enikőt, itt már sejtettem, hogy a mezőny elején lehetek. Az volt a tervem, hogy haladok elég tempósan, de nem teljes erővel, hogy maradjon kraft a füzéri várdombra. Ezen a szakaszon mehettem volna gyorsabban, mert a füzéri várdomb olyan piszok meredek, hogy esélyem sem volt rajta futni. A gyalogláshoz meg kevesebb kraft is elég lett volna. Valahogy ez nem esett le a szintrajz alapján, sem a tavalyi váltós emlékeimből. Amikor a dombon felfelé araszolva láttam, hogy már 5 óra 1 percnél tartok, kicsit elkedvetlenedtem, de a végét azért tisztességből még megnyomtam.
Nagyon meglepődtem, hogy a 5 óra 3 perccel a második helyen értem be. Igaz, hogy versenyt választani is tudni kell! Mehettem volna helyenként gyorsabban, a pulzusátlagom a zóna alsó határán volt (149), de nem vagyok elégedetlen. Ez most így volt jó, és ha jövőre visszamegyek, tudom, hogy hol/mit lehet korrigálni.
Ezúton is köszönöm Gabinak a felkészítést! Úgy érzem, egyre jobb állapotban teljesítem a 40-50 km körüli távokat, és a regenerációm is sokkal gyorsabb, mint korábban. A Gizionoknak pedig köszönöm az erőt adó közösséget és a szurkolást!
Mátra Trail – képekben
Nagy Kristóf Soma – L táv
Törköly Piroska – M táv
Karlovitz-Thurnherr Zsófi – S táv
Erényi Tamás – S táv
Athosz jelöl, az eltévedős Gizionokra is gondolva:-)
Képek: Terepfutas.hu és Athosz
