#roadtosydney Május 29. – Feketeleves
Végre eljött a vizsgálatok utolsó napja.
A BMC-ben találtam időpontot egyazon napon belül csontsűrűség mérésre (17.000 Ft) és mammográfiára. A mammográfia mellé természetesen mellulltrahang is dukál, így lesz a szépneve: komplex emlődiagnosztika (47.500 Ft)
A reggelre szánt erősítés elmaradt, inkább aludtam plusz egy órát, gondoltam majd bepótolom délután.
Csontsűrűség mérésen egy kétségbeejtően fiatal srác foglalkozott velem. Annyira ritkán vagyok beteg és kell mennem dokihoz a kötelező szűréseken kívül, hogy nekem az orvosok mindig nénik és bácsik voltak eddig. Gyorsan ki is nyomtatták a leletet, kb minden rendben, megelőző jelleggel szedjek D és K2 vitamint.
Az újabb kör már a mammográfia, a hatalmas gép, amit ide-oda lehet állítani, épp milyen szögből, és mélységében kívánják a felvételt. Rutinosan álltam “bele”, hiszen járok minden évben a családi előzmények és az IVF hajlamosító természete miatt.
Kis várakozás után irány az ultrahang, majd az a csend, amit nem szeretsz. Hümmögés, majd megint csend. Majd visszakéri a mammográfia felvételeket a doktornő, hasonlítgat, hümmög. Eddigre eléggé levert a víz.
A lényeg, hogy a mammográfián semmi nem látszik, tapintásra semmit nem érezni, az UH mégis mutatja. Egy éve nem volt még ott semmi, most van, 2 centi. Kellene egy gyors 1-2 héten belüli biopszia. Kedvem lenne szólni, hogy valami tévedés lehet, én csak egy kis ösztrogén pótlás miatt jöttem, ilyen vastagtűs biopsziáról kurvára nem volt szó.

A terv az volt, hogy onnan hazagyalogolok letudva a napi penzumot, amit el is kezdtem, de egy megálló után felszálltam a villamosra. Csak hatalmas ürességet éreztem, fulladoztam, és valahogy hazabotorkáltam.
Elkezdtem telefonálni: Kapás utcában július végi időpontot lehetett kapni, a SOTE-ra pedig még kb 1000-nyi papírt kellene beszerezni, ami után egyáltalán szóba állnak velem.
Így marad ez is magánúton, sok-sok ár összehasonlítása után vissza a BMC-be és jövő pénteken meglesz ez is. (99.000 Ft)
Azért az, hogy ezt nem lehet gyorsan intézni az állami egészségügyben sok kérdést vet fel. Most a biopsziáig jó vagyok, de ha tovább kell mennem ezen a vonalon, ott már csak az állami jöhet szóba. Én egyáltalán nem vagyok képben ennek a működésével, elképzelésem sincs, hogy lehet egyáltalán eljutni a megfelelő helyekre. Ha van ötlet, tapasztalat, szívesen fogadom!
Elkövettem egy hatalmas hibát, a fb-on beléptem a mellrákos csoportba, ahonnan egy óra után fejvesztve elmenekültem, mert éreztem, hogy percről-percre egyre inkább betegség tudatom lesz.
Délutánra elfogyott miden erőm, kibőgtem magam, majd lefeküdtem aludni.
A munka, az E-edzéstervek kiküldése éjszakára maradt, a #roadtosydney pedig a délelőtti nyúlfarknyi 600 m-en kívül semmit nem tudott felmutatni.
Viszont az alvás nagyon jót tett, más színben látom a világot, sikerült lepakolni a sötét gondolatokat. Nincs az isten, ami engem megállít abban, hogy ezt a 80 kilit megcsináljam, és azon túl is kurva sok tervem van.