Latest Event Updates
Garmin WTF Cold, 5 km – Tárbály Edit, beszámoló
Edit első bejelentkezése a verseny után: “Szia, megcsináltam. Szuperül ment. Csak az elején és kicsit a végén futottam. 9:16-os átlag lett. Nagyon erősnek éreztem magam.”
A Gizionok egy szuper heterogén társaság; a gyaloglóktól a terepultrásokig mindenféle spori előfordul nálunk. A beszámolók természete, hogy a nagy távok nagy teljesítményeit szeretjük megörökíteni. Ritkán fordul elő, hogy egy gyaloglással teljeített verseny eredménye az, ami beszámolót kap, pedig nagyon hiánypótló, és reméljük, hogy sokatokat inspirál az elindulásban! Húzzon mindenki futócipőt, és irány gyalogolni, futni!
És Edit bővebb beszámolója:
Hideggel és széllel, bár ragyogó napsütéssel indult a nap. Kicsit gondban is voltam, hogy hogyan öltözzek. Mert ugye ez nem futás, és ugyan ebbe is bele lehet izzadni, de nem annyira, mint a futásnál. Aztán pont egy réteggel többet sikerült magamra vennem, mint kellett volna. Féltávnál a sapka, kesztyű is lekerült róla.
Úgy gondoltam (tudom, hogy nem beszéltünk róla), hogy az elején futok egy kicsit. Nem teljesen sík ugyan, de nem is nagy a lejtő. Azt sem akartam, hogy a kb. 10 perccel utánunk induló terepesek beérjenek azon a szakaszon, ahol még ők is az aszfalton futnak, mert most kivételesen mi aszfaltosok indultunk hamarabb. Kb. 500 m volt a táv, amit futottam. És az a csúcs, amire közben szép lassan ráeszméltem, hogy a gyaloglásom nagyon sokszor alig volt lassabb, mint a kényelmes futásom.
Fogalmam sincs, hogy honnan jött az erő (nyilván a beletett edzés munkából, de mégis hihetetlen), de csak mentem, mentem szerintem eszméletlen jó tempóban. És nem fáradtam, tudtam mosolyogni, szurkolni a már visszafelé tartó gyorsaknak. Hagytam le olyan futót, aki hol futott, hol sétált. Nekem nagyjából állandó volt a sebességem. Tudtam tartani. Azt nem állítom, hogy könnyű volt a kilátói meredek, de egy másodpercre sem fordult meg a fejemben, hogy megálljak szusszanni. Amennyire tudtam, nyomtam felfelé is, de nyilván itt visszalassultam.
Lefelé megint ment a gyorsabb tempó. Hihetetlen, hogy mennyire élveztem. Az fordult meg a fejemben, hogy akár a 10K-ra is benevezhettem volna, ha kicsit nagyobb a szintidő és ezért be merem vállalni. Szerintem bent lettem voltam azon is szintidőn belül, mert úgy éreztem, hogy ezt a tempót még hosszabb ideig is tudnám tartani.
A végén szerintem kb. 200 m lehetett a futás (mert azért egy futóversenyen mégsem akartam gyalogolva beérni…tudom, ez az én hülyeségem, de célfotóért mindent 
). Azt hiszem, hogy ezt a futást kicsit túltoltam sebességben (én ugyan nem éreztem), mert Balázs a célban nagyon rutinos futó/edzőként rápillantott a kezemen lévő órára és megkérdezte, hogy a pulzusom tényleg 192? (legközelebb eldugom az órámat :P)
Persze a lányom az unokákkal és apósommal lemaradt a befutómról, mert én azt mondtam, hogy kb. 1 óra lesz, erre 43 perc lett. A szomszédos játszótéren hallották, hogy bemondták a nevemet. A fiúk örültek, hogy nagyi futott nekik egy kürtöskalácsot 😀
Szóval nagyon-nagyon jól éreztem magam és kimondottan élveztem az egészet. Nagyon köszönöm ezt az élményt, mert azok nélkül az edzések nélkül, amiket küldesz nekem, ez nem ment volna így és ilyen jókedvűen.
A következő verseny a WTF Börzsöny* lesz, ahol 8K terepre adtam le nevezést. Addig lesz idő tovább erősödni.
*Tudtad? A Gizionok rendszeresen önkénteskednek futóversenyeken, így a Runaway eseményein is. A WTF BRZSNY-ön március 29-én is lesz Gizionos frissítőpont, ahol mi kérdezünk téged: Víz vagy iso?
Zúzmara Félmaraton – Oláh Márk, beszámoló
Verseny előtti este azért volt bennem kis izgalom, nem is tudtam olyan könnyen elaludni, meg is ébredtem este. Reggel kipihentem ébredtem, könnyű reggeli és összekészülődés.
Igazából minden jól ment a verseny előtt. Elég jó lendülettel bekezdtem, erősnek éreztem magam, tudtam, hogy nem fogom elfutni az elejét. A Megyeri hídig, meg a rajta való átfutás simán ment, visszafelé már egy picit visszavettem a tempóból, kicsit a pulzusom is lejjebb ment. Lépcsőzés se segített a tempón mondjuk. 😀 Utána lent a síkon ismént jól ment, tudtam tartani egész jól az 5.15-20 körüli tempót. 13-14 km körül éreztem, hogy fáradok már, itt össze kellett kapnom magam, hogy tartsam a tempót, cserébe a pulzus azért elindult felfelé, de éreztem, hogy van erőm, tudom tolni. 18-19 km körül a sok kis emelkedő már nem esett jól és azt éreztem, hogy itt óriási begyorsítások nem lesznek a végére. Azért amit tudtam összeszedtem, 20. egy 5.03, 21. egy 4.58 csak összejött a befutó környéki emelkedő és ezer 90 fokos és visszafordító kanyar ellenére. 😀
Nem voltam még sok versenyen, de ennyi kanyar és visszafordító azért erős volt. 🙂 Nem validált számításaim alapján volt 40 db 90 fokos kanyar és 10 db visszafordító, nem beszélve a lépcsőkről. A hidegre számítottam, azzal úgymond nem volt gond, 3 éve pont a Hungexpos Zúzmarán futottam az első félmaratonomat. 🙂 Szerencsére száraz idő volt és szélcsend.
A verseny 10. km körül éreztem, hogy a combhajlítóm picit fárad, de utána nem volt vészes. A vége felé már minden is fájt kicsit. 😀 14. km körül a jobb térdemet kicsit elkezdtem érezni, de aztán az elmúlt. Ilyen is volt már, meg a betonos tempós futás miatt nem csoda. A jobb csípőm ugye volt, hogy gyengélkedett, most jelét sem mutatta. Tüdőből viszont azt éreztem, hogy jól megyek, pulzus nem szállt el.
Összességében nagyon elégedett vagyok a futásommal, maximálisan azt érzem, hogy jó úton haladok, erősödök és szálkásodok is, ami cél ugye. 🙂
A verseny előtt gondolkodtam, hogy mi lehet majd a tempóm, rámehet esetleg egy 5.20-asra, de aztán még ennél is jobb lett kicsivel, 5.16.
Az új fémaratoni PB 1:51:33, kíváncsian várom, hogy mi fog összejönni majd az áprilisi Vivicittára! 🙂
Futás sötétben – Polonkai Évi írása
Kedves Sötétben Futó Sporttársak!
Nem szexi témát szeretnék szexisíteni, picit hosszú, nagyon közszolgálati, tartsatok velem!
Ma épp futni tartottam kocsival, amikor Debrecen egy frekventáltabb körútján átsuhant előttem egy feketébe öltözött, lámpa nélküli futó. A napokban legalább egy tucat hasonló futót láttam ugyanígy: sötétben, láthatatlanul.
Szeretném felhívni a figyelmetek, hogy bár a mi szemünk futás közben megszokja a sötétet, a városban segítenek az utcai lámpák is, az ismert útvonalakon pedig akár bekötött szemmel is végigfutunk, de ugyanez nem igaz azokra, akik autót/buszt/tehergépjárművet/harckocsit vezetnek az utakon.
A láthatósági felszerelések palettája végtelen: egy apró ledes biciklis lámpa is több a semminél, a fényvisszaverő csíkok/mellények elérhető áron vannak, de még az elölhátulvilágító-usbtöltős-állíthatófényerejű hightech testlámpák sem megfizethetetlenek. Vigyetek magatokkal fejlámpát/fényvisszaverőt/ledcsíkot/fáklyát/diszkógömböt a sötétedés utáni városi futásokra, mert rengeteg a türelmetlen, frusztrált, sietős, figyelmetlen sofőr, a védőangyalaink meg néha nem elég gyorsak.
Ha csak egyetlen ember is úgy dönt ennek a posztnak a hatására, hogy az új évtől városban is kivilágítva fut, akkor az én évem már jól fog indulni.
Vigyázzatok magatokra!
ps: a képen az idei, magamnak adott karácsonyi ajándékomban illusztrálom a biztonságot, amióta ebben futok, látványosan kevesebben gyorsítanak rám a zebrák előtt 😀
baratrunning.com 