Latest Event Updates
Ultrabalaton, csapatban – Pilli Katalin, beszámoló
Péntek melós nap, de utána siettem le a csapathoz a szállásra. Mentünk tésztapartyra, ismerősök, némi felfedező túra a versenyközpontban és irány az ágy, mert hajnalban kelni kell. Jó lett volna aludni is, de valamiért nem tudtam elaludni. Kb 3 órát azért bólintottam, majd keltünk a 6:00 rajtidőpont miatt.
Nem siettem, én csak fél 1 körül voltam porondon. A szerdai anafilaxiás sokk rendesen megtépázta a szervezetem és az ellenanyagként kapott szteroid totál kicsinált, égett az arcom, folyton melegem volt és fáztam egyszerre, úgy izzadtam, hogy napi 3 pólót kellett cserélnem, a pulzusom kb. 10 értékkel magasabb csak szimplán nyugalmi státuszban is. Nem akartam kicsinálni magam a futásokkal, így a tempót elengedtem, a pulzusra akartam figyelni.
Azzal nem számoltam, hogy ennyire meleg lesz, ez még emelte a tétet (napközben 100-110 volt a pulzus). Így indultam délben a tűző napon a 10 kmes szakaszomnak. Pulzus és ész elszállt. Árnyék sehol. Képtelen volt még lassítva is visszavinni a pulzust, így a tempót tartottam, mert úgy volt kényelmes. A második szakaszomra este 8kor került sor. Az idő már kellemesebb volt, izzadás kicsinált, de végre tudtam hozni a tartomànyt. Az utolsó 4 km-en beértem egy srácot, kerülgettük egymást, majd együtt besprinteltünk a váltópontra. Ez jó volt, kicsit ki tudott billenteni a nehézségekből.
Az utolsó szakasz hajnal negyed 2-kor kezdődött. Egész jól indultam, majd egy csaj szólt, hogy ő nagyon fél egyedül a sötétben, futnék-e vele. Persze lassabb volt, de bevállaltam, elvileg csak féltávig mentünk együtt. Utána viszont nem tudtam már tempó váltani, fáradt és álmos voltam.
Mindegyik szakasznál vettem be sótabit (a déli után is egyet) közben megittam fél liter vizet/szakasz. Napközben kb 5 liter víz ment le. A körülmények ellenére nagyon élveztem az UBt, imádtam a barátaimmal lenni és együtt végigcsinálni.
A szakaszaim:
11:59 Balatongyörök-Keszthely 5’45 (pulzus extra magas a melegtől)
19:55 Szántód-Siófok 5’46
(utolsó 4kmen versenyezve egy futóval, végül együtt futottunk be)
1:20 Balatonalmádi-Csopak 6’01
A nap végig kegyetlenül sütött, hirtelen meleg lett és pára. Minden egyes km-ért meg kellett küzdeni. Az esti órák jobbak voltak, de már fáradtunk.
Mindezek ellenére idén is teljesítettük és jövőre is ott leszünk a rajtban 
Nekem hatalmas élményt adott, az egyik legjobb versenyemnek éltem meg (nem, nem a teljesítményem miatt)
Számomra a csapatom tagja hősök, nagyon büszke vagyok rájuk és megtiszteltetésnek érzem, hogy közéjük tartozhatok.
WTF BRZSNY, 33km – Üsztöke Andi, beszámoló
Eltelt pár hét, de nem ülepednie kellett, csak masszív időhiány ééés már az UTH-ra való koncentrálás elvitte a fókuszt a beszámoló írásáról.
Életem első Börzsönye. Minden tekintetben. Annyit hallott már futóktól (plusz a Kör-t is “kiolvastam” már párszor…) a Börzsönyről, hogy annyi megvolt, hogy nem csak huplik lesznek benne!
Az úgy kezdődött, hogy kb 2 hónapja megpillantottam a versenykiírást. A 3 terep távból a középsővel szimpatizáltam leginkább. Indokként annyit, hogy néha jó lenne valami rövidebb távval birkózni, hátha közelebb kerülök az 1-5-höz! Gabitól kérdeztem, hogy mit szól hozzá (már a huszonpár kilis távhoz), a válasza:
“Hosszabb táv nincs?”
Az önbizalom növelés ott el is szállt. Akkor csak futok egy finomat. Végül is nem kell egyből befalni egy olyan hegyet, ahol még nem is jártam!
Nagyon szép idő volt aznap. Semmi izgalom, csak izgatottság! Az erdőbe érve patakátkeléssel kezdtünk. Mindenki próbált száraz lábbal átérni… Előttem egy futó balra kitérve, “Inkább vizes leszek, mint törött lábú!” , megelőzte a feltorlódott tömeget. Természetesen azonnal követtem. Nekem maga a természet szépsége mellett ez ad hozzá pluszt! Visszamenni gyerekbe! Koszosnak, sárosnak, vizesnek lenni! Nagyon felszabadító!!! Aki még nem próbálta, mindenképp tegye meg!!!
Gabival hamar találkoztam egy ponton, kb 6-7 km-nél, a Fultán keresztnél. Megölelgetett, megkérdezte hogy van e mindenem, majd tovább zavart.
Egész jól bírtam a mászásokat, csak egy volt veri fullasztó. A Nagy-Mánára kemény volt felkapaszkodni…Viszont mindenhonnan IS gyönyörű volt a kilátás!!!!
A Nagy Hideg hegyről lefelé brutál futhatatlan volt az ereszkedés, de erre számítottam. Mikor elkezdtem terepversenyekre járni, még azt gondoltam, hogy amit veszítek a felfeléknél, behozom majd a lejtőkön….Muháhá!!! Ritka, hogy jól futható lejtő legyen egy-egy versenyen. Persze van, de ma már rutinosan inkább nehezebbre számítok.
Legjobb célkaja evör! Kürtőskalács!!! Bár fogszabival kicsit küzdős, de úgyis azt mondják a brit tudósok, hogy lassan kell enni!
Vivicittá Félmaraton – Láng Orsi, beszámoló
Első…
Covidfutó vagyok, anyuka, akit a Coopertől is kivert a víz a fősulin. Aztán Hanka megtanított futni csoportos edzésprogramban, az első 2 km-t 18 perc alatt futottam. Januárban pedig elkezdtem Gabival edzeni. Mivel “csakúgy” futottam már egyszer fm távot, ezért megkért, hogy nézzek ki egy versenyt, lássuk, hogy megy ez a gyakorlatban. A Vivicitta lett a kiszemelt áldozat.
Teltek múltak a hetek, egyre jobb tempóim voltak, élveztem a feladatokat, ott lebegett a szemem előtt a lehetősége, hogy közel leszek a 2 órához. Aztán egy pihenőnap kihagyása és a bemelegítés és nyújtás elkummantása időhiány miatt meghozta keserves gyümölcsét, egy izomsérülés formájában a jobb combhajlítóban (vagy combfeszítőben mittudomén).
Abban a pár hétben Gabi tartotta bennem a lelket, fájt még a séta és az úszás is, nemhogy a futás. Keserves napok voltak (főleg a családomnak hogy elviseljék a depit, a hisztit, engem lemozgatás nélkül). Aztán elkezdtem lassúakat, rövideket, regenerálókat futni és találtam egy szuper gyógytornászt, valamint megspékeltük ezt még némi mágnesterápiával is. A Flector por jó barátom lett, alkalmi, de jó.
Aztán eljött a Vivicitta előtti hét. Rettegtem, hogy le tudom-e futni, rettegtem hogy mekkora blama lesz ha mégsem, milyen ciki már a csapat előtt a 2 gyerekem előtt, Gabi előtt.
Vasárnap reggel az esélytelenek teljes nyugalmával sétáltam át a Margitszigetre, ahol Gabival első alkalommal találkoztunk személyesen. Ölelés, puszi, jöttek a Gizionok (Szilvi és Viki) és mindenki tök jófej volt.
Rajt 9-kor, 8:30-kor beálltam a pisisorba, 8:58kor sikerült megtalálni a rajtzónát, ami addigra elindult, uh végül a leghátsóba sikerült besorolnom. Valahol 3km-nél a 2:45-ös iramfutót végre sikerült megelőznöm, de nekem a 2:30-ast is meg kellett volna. Mivel nagyon meleg lett, minden frissítőponton ittam vizet, nem érdekelt a 10mp amit ezzel vesztettem. Az útvonalat már az unalomig ismertem, semmi izgalom nem volt, Szilvivel a Bálna előtt taliztunk össze valahol, juhéé elértük a Bálnát, megelőztem Lupust (ő volt a 2:30-as iramfutó), na ott volt egy kis macskakő, szuper. Előttem egy másik anyuka Orsi, ezt így megtárgyaltuk a hídon, mert a férjem “Gyerünk Orsika” üvöltése és az ORSIKA transzparens, valamint 2 gyerek Hajrá anya kiáltásokkal kicsit megzavarta őt 🙂
Na, gondoltam itt jön a lélekölés a Szabadság-híd után, mert bár budára átértünk, de még mindig NEM északi irányba megyünk, cserébe árnyék nuku, az aszfalton a 23 fok kb 30-nak érződik. Útközben dobosok, rezesbanda, ééés végre a fordító. Közben jól vagyok, nem megyek túl jó tempót, de nem kell belesétálni, lábam ok, szóval élvezem. 14 km környékén kaptunk egy alattomos Attila utat, ami az Alagútig napos de legalább emelkedik is, sebaj utána ott a frissítés, ott már banánt is vettem a víz mellé, meg előtte betoltam egy zselét, mert éreztem hogy fogyok el.
Ok innen már gyerekjáték lesz, bár vártam a holtpontot, ami meg is jött 17 km környékén, megspékelve egy lábgörccsel ( a jó lábam volt), szóval a 18-as frissítésnél mindent ettem-ittam ami a kezem ügyébe került, és még a slag alá is befutottam, eszembe sem jutott h telefon is van nálam 🙂 Az utolsó próbatétel az Árpád-hídra feljutás volt, sztem az ott már mindenkinek fájt. Amikor végre elértem a szigeti lehajtót, az maga volt a mámor, közben mondjuk köpködtem a nyárfa vattáját, de már az sem tudta kedvemet szegni. Végül 2 óra 21 perc x másodperc-nél beértem a kapun a célba. Megcsináltam!! A 2 óra közeli idő nem lett meg, de bőven 3 órán belül sikerült és mindössze egy vízhólyagom lett, azt sem értem hogyan és miért pont ott.
Azt nem mondom, hogy minden héten akarok egy ilyen versenyt a nyakamba, de biztosan lesz még folytatás. Most csak egy egyszerű cél van, a lábam teljesen rendbejöjjön, a futás pedig továbbra is öröm legyen (és persze egyszer majd 45 évesen Párizsban egy maraton)
baratrunning.com 