Latest Event Updates
U.R.H. 6 órás – Schmidt Dóra, beszámoló
Előzmények:
Augusztus 9-e óta dolgozunk együtt Gabival, miután (a saját döntésemből fakadóan) edző nélkül maradtam. Korábban futottam már 2x ultrát, mindkettőt terepen, szóval hat órán át aszfalton körözni 1163 méteren ismeretlen volt számomra. Tavaly az Öcsém futott ezen a versenyen és én frissítettem, most változott a felállás 🙂
Felkészülés:
Legtöbbször este jutottam ki edzeni, pados futásom talán 2-3 alkalommal volt az utóbbi 3 hónapban. Törekedtem arra, hogy gyakoroljam a versenyhelyzetet: sokszor mentem ugyanazokat a köröket (1,2km vagy 1,5 km), gyakran késő estébe nyúlóan. Kipakoltam a frissítést a kertbe, figyeltem, mi az, ami könnyen csúszik és mik azok, amik nem esnek jól. Edzések tekintetében az utolsó másfél hétig jól haladtam, talán csak 2-t hagytam ki egy fertőzés miatt. Gyakran aludtam késő délutánonként, folyton álmos voltam. Aztán a verseny előtti héten a hosszút már nem tudtam megfutni, annyira fáradtnak éreztem magam, egyszerűen jobbnak láttam pihenni, aludni. Az órám is azt mondta, hogy megerőltetett az edzési állapotom, a HRV-m a béka segge alatt volt (az utolsó 2 hétben narancs, aztán piros sávban), végül a versenyre zöldre váltott. Az utolsó héten nagyon odafigyeltem már a kajálásra, nem ettem/ ittam olyat, amiről tudtam, hogy tiltólistás számomra a hisztamintartalmuk miatt, stuffoltam az immunrendszerem vitaminokkal és távolságot tartottam, nehogy elkapjak valami kórságot.
Előkészület:
A hét elejétől kezdve néztem az időjárás előrejelzést, hogy vajon mit tartogat a szombat számomra. Végig esőt jósoltak, úgyhogy rendesen túltervezve pakoltam, inkább mindenből +1 került a csomagba, minthogy meglepetés érjen. Motivációval nem volt gondom, még akkor sem, mikor mondjuk egyik vasárnap este 11ig futottam az aznapi 35 km-es penzumot. Ugyanakkor az utolsó 2 hétben (valószínűleg a fáradtság miatt) nem annyira működtek a mantráim, elkenődtem, hogy kevés vagyok ehhez, nem fog menni, minek erőltetem egyáltalán, nálam sokkal fiatalabbak, erősebbek fognak rajthoz állni, nevetséges ez az egész. Volt 1-2 ilyen sírdogálós nap, amikor egy kupac fosnak éreztem magam, de másnapra minden kisimult. Igyekeztem hinni abban, hogy a szerencse lánya vagyok, minden körülmény számomra kedvező lesz, a többit nekem kell hozzáraknom. Összeraktam motiváló playlistet (100 dal, pontban 00:06:00- mi ez, ha nem jel?), letöltöttem 3-4 podcastet is az órámra, ha holtponton lennék, legyen, ami továbbvisz. Célom a jó érzésekkel teli teljesítés volt, szerettem volna 50 felett futni, álom volt az 54. Gabival a verseny előtti héten átbeszéltük a tervet, hogy milyen pulzuson meddig, milyen időközönként frissítsek, milyen jelekre figyeljek oda, azokat hogy oldjam meg.
A verseny:
Tök jól aludtam, nem izgultam, mondjuk reggel már nemigen lehetett hozzám szólni és a szálláson maradt a henger meg a frissítési tervem. De volt papír meg toll, újravéstem, újra átgondoltam, kipakoltunk, rendszereztünk, plusz én még belekötöttem, amibe és akibe tudtam 😀
8:53-kor szálltam ki a kocsiból, még akkor kezdtem el keresni a fülesemet, a pulzuspántomat, nemigen kapkodtam, tulajdonképpen majdnem lekéstem a rajtot. Hatalmas nyugalom volt rajtam. Az első 1,5 óra simán telt, előzgettem, haladtam, tartottam a pulzust, tartottam mosdószünetet, frissítettem, csináltam a dolgom. Az átlaghőmérséklet időközben felment 24 fokra, ami a napos részeken elérte a 28-at is, a 2-3 óra között megugrott a melegre a pulzusom is, valamint a korcsoportomban lévő csaj rámvert egy kört, míg én klotyón voltam. A versenyszellemem elkezdte átvenni az uralmat az elmém felett, minden 5.percben csitítanom kellett, hogy nyugi, a verseny az utolsó órában kezdődik. Ha a csaj bírja addig. Mármint vagy ő vagy én. 😀
A 3.órára korcsoportos második voltam, a lányok között szumma 3. Ezen még gondolkozom, hogy jó-e, hogy a fülembe duruzsolták, mert ekkor kezdtem el igazán jól érezni magam és hinni abban, hogy a korosztályos első meglehet. Nem is kellett sokat várnom, az előttem haladónak elfogyott a kraftja, rá is küldtem gyorsan egy kört (a 28. körben). Aztán nem tudom, hogy túlfrissítette-e magát vagy melege volt, sérülése, akármi, mert a következő körbe nem tudott visszaállni, így átvettem a vezetést, fókuszálhattam tehát arra, aki mögöttem jött. Folyton azt sasoltam és kérdezgettem, mennyivel van mögöttem. Ehhez igazítottam a wc szünetet is kb., nem akartam időt veszíteni vele szemben (ugyanis a BSZM-en megtörtént, hogy addig kellett sorban állnom a toitoihoz, hogy elment a mezőny és mögöttem már csak a záróbringa volt- hiába volt még bőőőőven szintidő, nem volt utánam más. Borzasztóan nyomasztott). 3.óra környékén elkezdett fájni a derekam, amire bedobtam egy fájdalomcsillapítót, bekenték, mentem tovább. Aztán egy szünettel elveszítettem a női 3.helyet, a pulzusom nem hogy normalizálódott volna, de tökre beesett, a 135-öt is alig tudtam elérni, így kb. 4,5 óra futás után elengedtem és átmentem chillbe, megpróbáltam élvezni. A fülesem lemerült, hiába vittem másikat, az meg nem csatlakozott, gondoltam jólvan, ottrohaggymeg, nézelődtem, bíztattam másokat. A futómozgásom megmaradt, amikor futottam, akkor tudtam még 6 percen belül kocogni, de észrevettem, hogy a 4. óra után sokkal többször frissítettem, mint azelőtt. Ez lehetett a melegtől vagy attól, hogy megállogattam habisztizni 😀 Akkor már nem fájt semmim, a lábaim és a szívem vittek tovább, láttam, hogy meglesz az 50. mi más kellhet? Az utolsó kör előtt még volt 8 percem, elbúcsúztam a Tisza-parttól, Burkussal elkezdtük lekocogni és gyalogolni az utolsó 1163 métert, így sikerült sétálva beérnem az utolsó másodpercekben.
Frissítés:
Előre megírt, nagyjából betartott volt. Folyadék: víz, vizes gyömbér, vizes kóla, 4.óra után tea. Szilárd: CH: gyümölcspüré (Lidl babakaja), gyümölcsszelet (ezt utáltam!), gélek (3.óra után koffeines is), győri édes, pillecukor, vörös áfonya (ezt kívántam, megbántam). NaCl: sótabletta, lidl sós perec.
Másnap és regeneráció:
Nemigen voltam éhes, ami nagy szó, mert én mindig éhes vagyok. Próbáltam azért kicsit csipegetni 6-ig, amikoris halászlevet vacsiztunk, éjszakára bedobtam egy advilt. Az éhség másnap sem jött, de azért tudtam ebédelni. Aznap este kicsi henger, másnap több henger+ nyújtás, hétfőn már sok henger és nyújtás. Vasárnap már tudtam a kutya után kocogni, keddre megjött az étvágyam is valamennyire. A térdeim aznap fájtak, másnap sem esett jól lépcsőzni, de erőltettem a mozgást, a sétát, mert utána klasszisokkal jobb volt minden. A következő héten teljesen mellőztem a futást, hazudhatnám, hogy nem esett volna jól, de ez csak részben igaz (kb. péntekig egy húzódással küszködtem, masszázspisztolyoztam, hengereztem, kentem), egyszerűen kicseszett lusta voltam.
Értékelés:
Mindent egybevetve egy jó érzésekkel teli, komfortos futás volt, a terveket nagyjából betartva. A pálya jól futható, összesen 30m szintemelkedés volt az 54,6 km-ben, 3 óra után megfordítják a kör irányát. A frissítés fullos volt (“A raj/cél frissítőponton vizet, izotóniás italt, magnéziumos italt, kólát, paradicsomlét, kávét, teát, sós és édes kekszeket, süteményt, almát, banánt, olivabogyót, aszalt gyümölcsöt, zsíros kenyeret, sajtot, paradicsomot és sót kínálunk”). Gabi mondta is egyszer, hogy azt látja, hogy kényszeres vagyok, de szerencsére nem a súlyosabbik fajtából 😀 Ez előnyömre vált, a hasznomra fordult- erős voltam fejben, előrelátásban, ismerem a testem jelzéseit és figyelek is rá. Ha para volt, megoldottam. Volt hasmenés és hányinger is, előbbire Bolust, utóbbira kólát alkalmaztam. Fejben kicsit megtörtem 27-32 km között, akkor nehéznek éreztem és furcsa volt belegondolni, hogy te jó ég, még mennyi idő van hátra. Az a fél óra kb azzal telt, hogy elhessegettem a negatív gondolatokat, tudtam, hogy ez átmeneti, tudatában voltam annak, hogy mi történik és az élére álltam, nem törtem meg. Elképzeltem, milyen lesz célba érni. Azt hittem hatalmas eufória és zokogás fog belőlem a felszínre törni, eszembe jutottak az elmúlt hetek edzései, megannyi lemondás, amiket azért tettem, mert egy számomra fontos célt tettem fókuszba- ehelyett csak vigyorogni tudtam és boldogsággal volt tele a szívem.
Nagyon hálás vagyok Gabinak, amiért segített a cél elérésében, mellettem volt, támogatott az edzésterveivel és mentálisan a szavaival egyaránt! Ez a kettőnk sikere! Köszönöm Gabi!
A számaim:
10k: 0:56
20k: 2:03
HM: 2:09
30k: 3:05
M: 4:30
50k: 5:25
Átlag mozgási tempó: 5:52
Menetidő: 5:20:46
Futási idő: 5:10:32
Sétálási idő: 15:49
Tétlenül töltött idő: 33:46 (amúgy ez nem volt tétlen, mert ettem, ittam, wc-ztem :D)
Hivatalos:
Körök száma: 47., 05:59:52 – 54,661 m
Az 55 egyéni nevezett közül 48-an rajtoltunk el, 22.helyen értem célba, nők között az 5.helyen, korcsoportomban az 1. helyen végeztem.
Sidenote
Statisztika: férfi győztes 59 kört tolt le (2.helyezett szintén 59, 3. helyezett: 53 kör), a nők között: 55 kört az első (2.helyezett: 52., 3-4. helyezett: 48 kör)
Érdekesség: Tavaly sokkal erősebb volt a mezőny, gondolom most sokan a BUFF-on versenyeztek. Ffi: 71, 62, 60, Nők: 61, 60, 57 (a Tesóm botrányos, felkészülésnek ne is nevezzük edzéseivel 50 kört nyomott le. Mi lett volna, ha normálisan edz? :D)
Írottkő Trail – Zsubrits Gábor, beszámoló
Nem számítottam arra, hogy ilyen jól fog sikerülni, úgy gondoltam egy lazább terepfutás az UB Trail előtt, a pulzustartomány is ezt sejtette velem.
Az útvonal nagyobb részét a korábbi túrázások miatt jól ismertem, és ez most nagyon sokat segített, nem is azért hogy ne tévedjek el, hanem inkább fejben, mert a fontosabb részeken tudtam, hogy mikor mire számítsak, nem lepett meg egy emelkedő sem. A szintek is egyszerűen épültek fel, a táv feléig emelkedett a Írottkőig, onnan lejtett, én kifejezetten szeretem ezeket a fajta útvonalakat, mert ha túl vagyok a nehezén, akkor onnan már csak le kell futni a célba. A rajtban most egészen hátulra álltam be, de az első kilométeren hamar az elején találtam magam. A megadott tartományba is hamar kerültem.
Már az elején megkezdődött az emelkedés, ami nem volt vészes könnyedén tudtam én is futni folyamatosan. Itt sikerült összekerülni egy hölggyel, akivel innentől egészen féltávig kerülgettük egymást. Érdekes volt számomra látni, hogy egy más “stratégiával” is ugyanazt hozzuk. Én pár meredekebb részen már tempós gyaloglásra váltottam, míg ő inkább a lassú kocogást választotta, ezért el is tűnt a szemem elől, de aztán később utolértem és én tudtam lehagyni. Ezt egészen az Írottkőig folytattuk, ott végül a verseny végéig mögöttem volt. Ez előtt volt az egyetlen igazán meredek, és a sziklák miatt nekem nehezen vagy egyáltalán nem futható rész, de ilyen gyorsan ezen sem másztam még fel korábban, itt is segített a helyismeret, hogy tudtam, ha felérek onnantól már pár lépés a csúcs a kilátóval.
Ekkor fordult vissza az útvonal és lehetett megkezdeni a lejtőfutást. Itt indultam meg igazán, és az eddigi mászás ellenére még mindig jó erőben éreztem magam, sikerült többeket is megelőzni és beértem két futót, akikkel innentől szinte a végéig versenyben voltunk. A lejtőkön előre mentem megpróbáltam meglógni előlük. Közben próbáltam azt is észben tartani, hogy következő héten lesz az UB Trail és ne essek túlzásokba, esetleg annak a rovására. Mivel nem tudtam igazán leszakítani az egyiküket, elém engedtem és próbáltam finoman én tolni hátulról, hátha nincs annyi tartaléka és előbb kifárad esetleg mint én. Végül ő váltott tempót, ami után én most elengedtem a dolgot, mert tudtam hogy ezt nem bírnám tartani a maradék 3-4 kilométeren folyamatosan. Persze közben utolértem mást is, aki pont jól jött, mert számomra megfelelő tempót futott és legalább behuzatom magam vele a célba. Gondoltam én, de aztán az utolsó kanyarokban hallottam a bemondót, és kezdtek feltűnni a sátrak és a cél. Itt úgy döntöttem elcsípek még egy helyet és sprintelésbe kezdtem, talán ő kicsit későn kapcsolt és már nem tudott utolérni, kerek 2 másodperccel értem be előtte 😀
Az időm 1:56:42 lett, amivel a mezőny első harmadában végeztem. Annak ellenére, hogy egy edzésnek szánt versenyre számítottam, az egyik legjobban sikerült versenyem lett. Most igazán versenyeztem, nem csak azokat tudtam kikerülni, akik esetleg elfáradtak a végére. Új élmény volt, és sokat tanulhattam belőle. A frissítést is jól sikerült megoldani, 4 állomás is volt, mindennel telerakva, amit maximálisan ki is használtam.
Kassa Maraton – Gyurcsán Gábor, beszámoló
A verseny előtti pihenős hét nagyon jól esett, igazából a szombati 20 perces kis futás ki is maradt, ugyanis átmentünk Kassára rajtszámot átvenni, majd egy kis plázázás, kávézgatás, stb., hazaértünk (Abaújváron volt a szállás), 4 körül egy órácskára el is pilledtem, a fenének volt kedve nekiindulni 😀 Szóval kellőképp rápunnyadtam a vasárnapra. Időben keltünk, fél óra volt az út szállástól a versenyig, parkolóhelyet is gyorsan találtunk, ott volt, hogy van még kb 40-50 percem a rajtig. Szóval egy kis lézengés, és kb 15-20 perc bemelegítés, ahogy a 80k-n is volt. Aztán mivel elég hideg volt a reggel, én hosszú aláöltöző + pólóban indultam neki + rövidgatya, de láttam a többieken is, meg a napon is, hogy itt melegebb lesz, maradt csak a póló, gyorsan levettem a hosszú ujjút. Övtáskában 5 zselé, vagy 20db sótabletta, telefon, muzsika 😀
