terep
Julian Alps Trail – Sebestyén Kinga, beszámoló
A Sky trail nevű 60 km-es távon indultam, aminek az útvonalát módosították a rossz időjárási körülmények miatt: az első hegyre, a Stolra nem mentünk fel teljesen, csak 1300 méterig és itt a gerinc alatt mentünk. Két napja zuhogott az eső, a verseny napján is esett rendesen, 13 óráig megállás nélkül.
Zirovnicában volt a rajt, 300 méterrel később 15 percet kellett sorban állnom egy vízmű mellett felvivő lépcsőnél, már itt eláztam és döbbenten néztem, hogy a mezőny végére sodródtam. Az esőnadrágot két óra futás után vettem fel, amikor mentünk felfelé és kezdett hűlni az idő. Sokkal előbb kellett volna, de utálom, nem kényelmes.
Egyre jobban fáztam, vettem fel sorban a plusz felsőt, sapkát, buff-ot, kesztyűt. De néha alig tudtam kikapcsolni a hátizsákom, annyira elfagyott a kezem. Sokszor percekig vacakoltam ezzel. Tudtam, folyamatosan haladnom kell, hogy ne hűljek ki, de nem volt egyszerű előzni az egynyomos ösvényeken. Nem frissítettem rendesen, a géleket alig tudtam kinyitni, a jéghideg vizet nem kívántam. A 2. ellenőrzőponttól szerencsére volt meleg tea, az jól esett.
A 3. ponton, a Golica menedékháznál (27 km) 1600 méteren, 2-3 fokos hideg fogadott, metsző széllel, de legalább az eső elállt. Az esőnadrág és a kabát alatt csurom víz voltam. Kicsit többet időztem a ponton, mint szerettem volna, mert beálltam a mosdó előtti sorba. A hideg miatt újra kényszerítettem a futómozgást, a keskeny, saras ösvényen néha előzgetve. Akkor jött a hír, hogy a versenyt mögöttem, Golicánál megállították, busszal hozták le az embereket egy lejjebb levő helyről. Én mehettem még tovább.
Itt a gerincen, az Osztrák-Szlovén határvonalon már hó volt, jeges havat fújt szembe a szél, az ujjaimat nem éreztem. Felmentünk 1700 méterre. Jöttek szembe a hegyimentők párosával, mondták hogy nagyon vigyázzunk lefele, elvitte az utat a víz, nagyon veszélyes. Hát nem volt egyszerű lejutni. Jöttünk le a fák között ahogy tudtunk, csúsztunk a sárban. Egy srác kicsúszott, lesodort a lábamról, egy fánál álltunk meg. Szerintem én sikítottam. Lábszár középig merültünk a nutella szerű sárba. Botoztam, így azért jól lejöttem, de a végére elfáradtak a lábaim és görcsölt a bal karom.
Lefele jövet közben, többször csodás látványt nyújtott a szemben lévő havas hegycsúcsok. Amíg esett nem nagyon fotóztam, de itt megpróbáltam előkaparni a telefonomat.
Leértem a 4. pontra, Dovje-be (39 km). Itt a völgyben meleg volt végre, elmondhatatlanul jól esett. Levettem az esőnadrágot és nekiiramodtam, hogy megszáradjak. Itt kicsit elfüstöltem az energiáimat, innen 8 kilométernyi sík, egyenes, unalmas bringaúton kellett futni.
Aztán jött még egy dombocska, ami nem esett már túl jól. Betonon, szerpentinen kanyarogtunk fölfelé, sose akart véget érni, mint az utána lefelé vezető ösvény se, pedig nagyon cuki patak kerülgetős, rengeteg kishidas ösvényke volt.
A célba érkezés szokás szerint eufórikus, 10:43 lett az idő. Nagyon elfáradtam, mindenem vizes, saras, de elmondhatatlanul jó érzés volt célba érni.
Sky Maraton Chopok-Antal Csaba, beszámoló
Ez egy nehéz verseny volt 
A szintrajz alapján mondjuk gondoltam is, és tényleg akkora szívás volt.
Az elején rögtön egy nagyobb mászással indultunk, itt még nem lehetett használni a botot, csak a felvonó állomástól kb. 2,5 kilitől. Itt azonban enyhébb lejtő következett, nem kellett a bot. Egy single track vezetett lefelé, magasabb fűben, erdőben, törpefenyős részeken, kellemetlen terepen, egyszer le is tenyereltem. Aztán a lejtőzés egy kb. 2 km durván köves száraz mederben folytatódott. Itt egyszerűen mindenkit megelőztem, aki látótávolságba került, nagyon jól ment ez a technikás lejtőzés. Ezt követően a rajtig egy rövid aszfaltos mászás után erdei emelkedős rész vezetett.
Próbáltam minél többet futni, de nem túltolni, páran visszavették a köves downhill során elveszett pozíciójukat. Konklúzió: még mindig kell erősödnöm a mászásokhoz. A starthelyet újból elhagyva egy hosszú emelkedéssel másztunk a Chopokra, itt egy darabig tudtam botozni, aztán amikor kiértünk az erdőből a törpefenyős single track részre, inkább eltettem, mert csak akadályozott a haladásban.
A nagyobb magasságokban kellemetlen áztató eső és szél váltotta a napos-felhős időt, a kezem eléggé le is fagyott, ez a rossz idő a gerincen futva kitartott, majdnem a Gyömbérig futva, aztán szerencsére jött egy hosszú lejtőzés először köves jellegzetes tátrai terepen (ahol estem is egyet, a jobb csípőmet jól odaverve egy sziklához, de csak zúzódás, meg lehorzsolódott). Kicsit később az előttem futó srác is zakózott egy nagyot, be is görcsölt a vádlija, de mire odaértem hozzá, már megoldotta, mondta, hogy menjek nyugodtan tovább. Ez a rész Jasna széléig vezetett, a sziklák felületét olykor sár is fedte, nem csak vizes volt, ezzel nagyon csúszóssá téve a felületet.
Egyébként a Speedgoat 5 rendkívül jól működött a vizes sziklás, sáros füves-törpefenyős terepen, egyre jobban tetszik a korábban instabilnak gondolt cipő. Jasna után egy futható, köves út indult immáron másodjára is fel a Chopokra, az első fele egy, az előző és aznapi esők miatt vízbő hegyi patak mellett, pár kilin keresztül, egy felvonó állomásig. Innen egy lankásabb részen át a csúcs alatti állomáshoz vezető szerpentin kezdetéig jutottunk és megkezdtük a Chopok felső állomáshoz, mint célhoz vezető durva mászást, kb. 3 kilin 570m szinttel. A cél előtt kb. 400 méterrel csippantotta le az óra a célként kitűzött 5:30-at, pedig az utolsó emelkedő elkezdésekor Sima ügynek tűnt hozni a tervet
Ezt a távot a még hátralévő 90m szinttel további hat és fél percig tartott megtenni (gyász), így a tervből kicsit kicsúszva abszolút 9. korcsoport 2. helyezett lettem.
A frissítés végig működött, 8 gél, 1l iso, fél liter kóla, pár nápolyi és 12 sótabi, 6 BCAA tabletta a fogyasztás, még másfél liter víz.
Ide jövőre is jönni kell, nehéz, de klassz verseny.
Technikai adatok:
41,4k 2626m d+ 5:36:46 célidő
151-156bpm átlag 159bpm / 8:08/km GAP 5:59/km
Írott-kő kör -Zsubrits Gábor, beszámoló
Az elmaradt Vértes Trail helyett kellett egy másik hasonló hosszúságú kihívást keresnem, és mivel az Írott-kő körrel már régóta szemeztem, itt volt az ideje végig járni.
Az útvonal minden részén jártam már oda-vissza különböző kirándulások, vagy teljesítménytúrák során, csak így egymásba fűzve még nem volt részem benne. Ilyen téren tehát nem volt gond, sőt túl rutinosan mentem, így az Írott-kőre nem a kijelölt úton, hanem az általam már korábban többször járt útvonalon sikerült feljutni, így némi plusszal, 28,75 helyett kicsit több, mint 30 kilométer lett az össztáv.
Érdekes benne, hogy bármelyik pontnál el lehet kezdeni és bármelyik irányba körbe lehet járni. Én Kőszegen rajtoltam és a cáki pincesor irányába indultam, itt még a komolyabb emelkedők elmaradnak, igazi bemelegítő szakasz egészen Velemig, onnan következik a mászás fel az Írott-kőre. Többször jártam már innen is fel a kilátóhoz, de mintha hosszabbra és meredekebbre emlékeztem volna. Ha már ott jártam, akkor a kilátóba is felmentem. Itt már féltávnál jártam, és innen már csak vissza kellett ereszkednem a városba, ezt emlékezetből futottam, és végig a kijelölt útvonalon. Visszafelé az első megállóm a Hörmann-forrásnál volt, majd Ó-ház kilátót és a Hétforrást érintve, ahol töltöttem még egy utolsót a kulacsomba, értem vissza Kőszegre a célba.
Az időjárás is végig nekem kedvezett, mert nem volt igazán meleg, tökéletes futóidő volt végig. Mindenre nagyon figyeltem, a tempómat próbáltam jól beosztani, a frissítést már-már nagyon rutinosan végigcsinálni, 15-20 percenként ittam, a szilárdabb dolgokról sem feledkeztem meg, és óránként volt sónyalintás is (ez tényleg jó dolog, Visegrád Trail óta nálam van a kis tasakban a táskában). Útközben volt több forrás is, amiket ki is használtam, nem maradtam sosem folyadék nélkül. Főleg, mivel elfelejtettem mindenféle csodagéleket, iso porokat rendelni magamnak és emiatt nem tudtam vinni, ezért még jobban figyeltem a frissítésre, de semmi gond nem volt. Az egész kör jól ment, sehol egy holtpont, az elejétől a végéig élveztem.
Az útvonal nagyon jó és számomra megunhatatlan a Kőszegi-hegység. Most éreztem magam ekkora távon a legjobban, a fókusz nagyon ott volt, még talán a dombok megmászását is élveztem, pedig ez nem szokott nagy örömöt okozni nekem. A vége hosszan lejtett, ez már annyira nem esett jól, a térdeimnek sem volt jó, az utolsó kilométereken már síkon is volt bele-bele gyaloglás. Az időm 4 óra 6 perc lett, én jobban örültem volna egy 4 órán belüli időnek, de volt benne ez a kis kitérő, meg elsőre nem minden QR kódot sikerült megtalálni, a forrásoknál is eltelt az idő. Mindenesetre mélyült a barátságom ezekkel a távokkal, és a fő célom pedig ez volt, de erre a körre még párszor vissza kell mennem.
baratrunning.com 