terep
Bodri Trail, M táv-Répássy-Szabó Enikő, beszámoló
Az utóbbi időben rám járt a rúd. Egy november közepi térdsérülés után két hónapig csak nagyon óvatosan és keveset futottam, terv nélkül. Amikor januárban végre orvosi engedélyt kaptam az edzések folytatására, ledöntött az omikron. A Covid utáni visszatérés lelkesedésében pedig azonnal jól meghúztam a vádlimat, napokig sántikáltam.
Ilyen előzmények után már annak is örültem, hogy egyáltalán rajthoz állhatok Szekszárdon. Tervem nem volt, azon kívül, hogy próbálom majd középtájra belőni és tartani a Gabitól kapott 145-158-as pulzussávot. Bulifutásra készültem Gáborral, Esztivel, Krisztával. Meg amúgy is, azt gondoltam, hogy az M-távra mindig jönnek a fürge lábú fiatalok, babér ott nem terem nekem.
Esztiékkel rajtoltam, mondván, hogy nincs single track úgysem, majd előzgetek, amíg a pulzus engedi. Így is történt, viszonylag hamar eljutottam a mezőny elejéig, ahol láttam a távolban vmi rózsaszínt, az első lányt. Meglepődve konstatáltam, hogy én vagyok a második. A pulzusom 155 körül volt (érdekes, hogy edzésen ezt már nem nagyon tudom elérni, itt meg teljesen komfortosnak éreztem), és végig így is maradt. A pulzusgörbe szerint alig ingadozott közben.
Két lány jött a nyomomban a szokásos koreográfia szerint: az egyik a lejtőn mindig elszaladt, utána visszaelőztem. A másik a sarkamban volt az utolsó frissítőpontig. Futás közben nagyon hálás voltam a Nyakas-hegynek meg a Budai Perbál körüli dombjainak – ideális edzőterep volt erre a versenyre. Két nagyobb emelkedő volt közben, ahol gyalogoltam. Amúgy tökéletesen futható volt a pálya, az aszfaltos részeken simán 4:30 körül-alatt tudtam repeszteni. Örültem, hogy mindig volt előttem pár fiú, így az útvonalra csak minimálisan kellett figyelnem.
És az is nagyon jó döntés volt, hogy az övembe betuszkoltam két fél literes soft flaskot. Így nem volt zsák, ami véresre törje a hátam, és mintha jobban is tudtam volna haladni. A második ponton töltöttem izót, így pont elég volt a folyadék. Mondjuk, az „idegen” izótól kicsit émelyegni kezdtem (nem tudom, milyen márkát használtak), de aztán elmúlt. (Ez az, ami eddig visszatartott ettől egyébként. Mi van, ha az asztalra kitett izót nem bírja az ember gyomra? Kíváncsi vagyok, ezt hogyan oldják meg mások.) Itt a második ponton hátranéztem, és láttam, hogy megáll a harmadik lány. Arra gondoltam, hogy most kell úgy elszaladnom, hogy eszébe se jusson utánam jönni. Időnként hátrapillantottam, de többet már nem láttam, így az utolsó 7-8 kilit már tényleg zavartalanul futhattam, hamar vége lett.
Nagyon örültem a második helynek, nem várt ajándék volt. A tempóval is elégedett vagyok, a mozgásban töltött időre 5:27-et számolt az órám. Utána ottmaradtunk az afterpartin Gáborral, Esztiékkel, Krisztáékkal, finom borokat ittunk, vacak zenére táncoltunk, kellett már ez nagyon.
M táv női eredmények:
1. Hegyi-Sági Adrienn 2:11:49
2. Répássy-Szabó Enikő 2:19:53
3. Szolár Kata 2:21:38
…
16. Göndöcs Eszter 2:54:41
#gizionpower a Mókus körön
Február 27-én kirajzottak a Gizionok a Garmin Mókus instant körökre a Yours Truly keretében.
44-en csapattuk a Budai hegységben, ezzel megnyertük a csapatok közti létszámversenyt.
Gratulálunk a többi csapatnak is, jó volt veletek találkozni! ❤
A Hanka Team-nek külön köszönet az ötlet támogatásáért és az együttműködésért, a RUNaway-nek pedig a szervezésért!
A képek egy részéért köszönet Zsófinak és Máténak.
Ha a képek alá görgetsz, egy ErősGábor költeményt találsz. Csak saját felelősségre!
Mi szóltunk! 🙂
Vasárnapi Mókus beszámoló – írta Erős Gábor verse 🙂
Gizióniából útra kelt a bátor,
Ki nem találnátok, neve az, hogy Gábor.
Elindult ő reggel Budának hegyére,
Szép Juhásznénak az dombor kebelére.
Elindult ő aznap mert az erdő hívta,
Mókusvadászaton hogy a brékót szívja.
Óra csergésére visszaaludt reggel,
Vasárnap reggel van, nem kel fel az ember.
Délelőttre hágott a napnak sugára,
Parkolóhely sincsen, mennék a picsába.
Fusson az erdőben akit medve kerget,
Sok színes ruhájú igen fura szerzet.
Jó de ha már ott volt minek hozzon szégyent,
Mindig csak meséli, tudott futni régen.
Nekivágott hát ő a zord rengetegnek,
Zergelába alatt az avar is csergett.
Vidáman szökellett, lazán futkorászott,
Arcán nyomokban még mosolygás is látszott.
Látszott bizony látszott, míg felfele nem lett,
Akkor aztán basszus kilógott a nyelve.
Nem tudok én futni, nincs is kedvem máma,
Hármashatár hegyén összetört az álma.
De azért kitartott, fújt, köpködött, mászott,
Hegyorom tetején izzadságban ázott.
Rohanvást a völgybe aztán felszabadult,
Egyszer szelfizett is ha már így alakult.
Tudta, hogy a végén úgyis lesz majd böjtje,
Addig kiélvezi, kulacs fel van töltve.
Az utolsó két hegy nem lett a kedvence,
Kishárshegy nagyhárshegy mint forró kemence,
Égette a lelkét, combja segge már fájt,
mennyivel jobb volna egy bangkoki nájtlájf.
Kaán Károly kilátó csak egy nagy építmény,
Mindjárt itt a vége, merre megy az ösvény???
Jajj, mikor meglátta az úttörővasút,
(Igen, ez tárgyeset, sajátos nyelvi út.)
Könnyű lett a lelke, ezen is túl vagyok,
Edzőnéni arca elismerést ragyog.
Mondták is a társak, ejj de jól nézel ki,
És de jót futottál, hát ő meg hitt nekik.
Véget ért a mókus nagy kalandja mára,
Már csak szaunázás maradt néki hátra.
Extreme Tarcal-Tokaj Kör – Palásti Péter, beszámoló
Pénteken szépen előkészültem a versenyre, semmi kapkodást nem szerettem volna.
Tudtam, hogy elég nagy jam várható a rajtban, rengeteg nevező (több mint 150, csak a 21 km-re), ezért jó korán keltem szombaton. Háromnegyed órával a rajt előtt leparkoltam, nyugodtan vártam az indulást, egyedül az cseszett fel, hogy a fél literes kulacsot elég nehezen gyömöszöltem be az övbe, de végül csak összejött.
fotó: Extreme Trail
A rajt utáni első 3,5 kili masszív emelkedés, közel 400 szinttel. Szépen libasorba rendeződtünk, vitt volna jobban, gyorsabban a lábam, de képtelenség volt előzni. Ezzel aztán megbékéltem, mert közvetlenül mögöttem Németh Luca és nevezetes apukája jött. Csabi rendszeresen instruálta, abból én is profitáltam, ha mást nem annyit, hogy nem futottam el az elejét. A hegytetőtől aztán már a sokat taposott piroson jöttünk lefelé, itt bátrabban mentem, sokat számított, hogy minden lépést ismertem.
A pirosról letérve a Lencsés patak völgye felé tartó utat is megfutottuk a múlt héten, így azt is meg tudtam tolni, bár soha nem lesz kedvencem a beton vízelvezetőkön lefelé döngetés. Valószínűleg ehhez túl magas vagyok, csak arra nem bírok rájönni a Csombók Csabi hogy csinálja! 🙂
Leérkezve a tokaji vasútállomásra, egyből elindultunk újra felfelé, masszív mászás volt a Tehéntánc-tetőig, itt két srácot utolértem, és közvetlenül a piros jelzés előtt (ez visz le a temetőhöz, és a város központjába) megelőztem őket, nagyon bíztam benne, hogy a jól ismert, de nagyon technikás lejtőn úgyis gyorsabb vagyok, viszont előzni nem nagyon lenne lehetőség. Jó döntés volt, és miután leértünk a városba tudtam növelni is az előnyt hozzájuk képest. Egyébként fogalmam se volt, hogy a versenyben vagy az időben hol állok, csak azt néztem, hogy nálam öregebbnek látszó palik azért ne előzzenek 🙂 Volt egy-kettő aki annak tűnt, de gyorsan tisztáztuk a korosztály helyzetünket. Csipit kivéve, de róla később.
fotó: Extreme Trail
A városból kiérve olyan dízeles módra váltottam (egyenletes fordulatot vettem), és kifejezetten arra figyeltem, hogy minden emelkedőt megfussak, mert úgy tűnt, hogy ezzel nagyon leszakítottam a mögöttem lihegőket. Majdnem így is lett, Németh Csabi viszont úgy ment el mellettem, hogy csak kb. egy percig láttam még magam előtt. Persze ő UFO. A Degenfeld birtok feletti kis kápolnát meglátva, viszont két szép és gyors kili után értem le Tarcalra. Ekkor tűnt fel mögöttem Csipi, és az Áldó Krisztus felé vezető mászós részen lehagyott. Azt hittem Ő is korosztályombéli, de nem tudtam vele menni. Szerintem kb. akkorra melegedhetett be, mint amikorra mi ki, mert nagyon elemében ment felfelé.
A Krisztus szobortól már csak nagyon kevés volt a célig, egy gyors lefelé szakasz, ahol a pulzusmérő a hasamra ereszkedett, neki is elege lett.
Szerintem összességében közel maxon mentem, bár az, hogy most így vasárnap este nem érzek szemernyi izomlázat se, már elbizonytalanít ebben. Ha viszont tényszerűen nézzük, korosztályban csak Németh Csabi vert meg, javítottam a 2019-es időmön közel két percet, és a táv is hosszabb volt pár száz méterrel. Cseppet sem vagyok elégedetlen, fülig ért a szám és különösen akkor, mikor megtudtam, hogy a Csabik milyen remekül mentek!!! Inspiráló kis csapatba kerültem, ezt már mondtam, tudom 🙂
Utána még persze bandáztunk, jól megtapsoltuk egymást, teljes volt az öröm, mindenki a pódiumon állt!
Ez volt a verseny: https://www.strava.com/activities/6489925888
Eredmények
Gizionok a versenyen:
5. Ifj Csombók Csaba 1:57:22, kat. 3.
10. Antal Csaba 2:05:43, kat. 1.
19. Palásti Péter 2:14:31, kat. 2.
48. Szabó Sándor 2:36:32, kat. 16.
fotó: Extreme Trail
baratrunning.com 