terep

Crosskovácsi’20 Columbia Montrail – Gerlai Orsi beszámoló

Posted on Updated on

Crosskovácsi’20 Columbia Montrail 18k
Ez egy nagyon jól szervezett, családi verseny, nagyon szép környezetben, a nagykovácsi kastélyparkban, az erdő szélén. Helyszíni nevezésre is van lehetőség, ez volt az én szerencsém, mert pár nappal előtte döntöttem el, hogy megyek. Nyár eleje óta Gabi unszolására eggyel többet futok hetente. Elengedtem a hosszú távokat, mert sem időm, sem igazán kedvem és agyam  sincs hosszúakat futni, inkább rövid távok pörgős futására készültünk. Ehhez képest elég kevés verseny adódott arra, hogy fenntartsa a motivációmat, és kipróbáljam, mit tudok. A Libegő Trailt, amire gyakorlatilag január óta készülök, idén másodszor fújták le a COVID miatt. Pont jól jött ez a Crosskovácsi, hogy kihúzzon a motivációs válságból.
A versenyt megelőző hét járt egy bizonyos fokú pszichés lerongyolódással, mert–önként vállalt– náthakaranténban voltam otthon egyedül a fiaimmal 24/7. Szerencsére azért ki tudtunk mozdulni bringázgatni (ők ugrattak a bringáikkal, én próbáltam nem folyamatosan stroke-ot kapni), de a héten az egyéb edzések egy csütörtöki cardio-erősítést kivéve nem jöttek össze. (Minden rutinos beszámoló obligát része, hogy milyen kripli üzemmódban telt a verseny előtti hét, miért pont én hagynám ki ;-))
Szombaton már tudtam 7 km-t lazán kocogni, meg este jógázni. Ez megerősítette bennem, hogy maradéktalan a felkészülésem :). Vasárnap reggel családi kísérettel utaztam Nagykovácsiba. Döme ismerte a pályát az előző napi mtb maratonról, így azt is pontosan meg tudta mondani, hogy hol fog állni és a kezembe adni a következő kulacsomat, hogy ne kelljen a melegben mellénnyel futni. Nem beszélve a két törpe  “hajrá Anya”  lelkes sivalkodásáról. (Róluk így még versenyfotó is készült, annyira cukin adták ezt elő. Az apjukkal berekedésig biztatták az egész mezőnyt azon a ponton, ahova kétszer is visszatér a 18k pályája). Lehet-e nekem ennél nagyobb szerencsém???
Az órámon rajta volt a track, de ennek a versenynek annyira hülyebiztos jelölése van, hogy egyáltalán nem volt rá szükség. Az elágazásoknál kordonnal lezárták a többi lehetőséget, hogy csak a helyes irány legyen járható. Itt derült ki a számomra, hogy az órám is riaszt, ha irányváltás van :). Nyilacskák, szalagok igazítottak útba, és a tegnapi mtb verseny miatt még a nagyobb kövek/gyökerek is Soppec sprayvel voltak jelölve, nehogy a bringások defektet kapjanak, ez nekünk is jól jött. Nem sok szint van, Csipi szavaival élve “őszinte pálya, végig futni kell”.  És hát a mezőny. Bemelegítgettem, jógázgattam épp egy félreeső helyen, távol a tömegtől, amikor egyszerre érkezett az erdőből a saját bemelegítő köréről Józsa Gábor és Németh Csaba. Az ő lánya is eljött, és mint később kiderült, U18 kora ellenére egy kivétellel elverte az egész női mezőnyt.  Egyik jobbról, másik balról került ki, én meg csak bámultam. Volt még egy-két válogatott atléta, akiknek nem tudtam a nevét, nyilván a dobogón ők álltak később.  Nekem klassz érzés volt, hogy egy versenyen futunk.  Rajtuk kívül nem voltak túl sokan, kb. 30 nő a “hosszú”-nak mondott, 18 km távon.
Talán egy hátulütője volt  a versenynek, hogy a naponta növekvő COVID esetszámok ellenére nem tették kötelezővé a szabad téri versenyközpontban a maszkviselést. Így nagyon kevés ember viselte, a tömörülés ennek ellenére látszólag senkinek nem okozott problémát. Nekem emiatt elég szorongósra sikerült a regisztráció és a rajt is, a rajtzónában én voltam az egyetlen, aki maszkban állt be– a leghátsó sorba… (lehet, hogy abban a tömegben én voltam az egyetlen, aki valóban látott — és kezelt– már lélegeztetett beteget.) Nem hiszem, hogy ezt annyira nehéz lenne megtenni a futóközösség érdekében, hiszen ruhát is hordunk, és az utcasasarokra sem pisilünk, mert az is egy társadalmi norma. De itt abba is hagyom, vitát nem szeretnék nyitni.
Magáról a futásról lesz talán a legkevesebb mondanivalóm. Az ACSK elv érvényesült: Ami A Csövön Kifér. Hosszú, elnyújtott emelkedők, helyenként elég nagy por és jól futható lejtők voltak, majdnem mind jól járható erdei út, összességében nem túl sok érezhető szintkülönbséggel. Csak néhány kövesebb lejtő viccelt meg a végén. Pár perccel a rajt előtt megettem az első adag gélt, ez korábban is bevált. 35 percenként ettem egy újabbat. Soknak tűnhet, de az én alkatommal, anyagcserémmel és a nagy intenzitású rövid versenyeken ez vált be. (hamarabb vége van a versenynek, mielőtt ettől kikészülne a hasam :))) A saját kulacs vizemen kívül 7k-nál vizet ittam a frissítőponton (műanyag pohárból, amit dobjak el nyugodtan, erre nem voltam hajlandó, mert nem volt hova), 14 k-nál az előre egyeztetett kulacseldobós-másik kulacs elkapós családi frissítés uuuááááá. Ez egy km-rel hamarabb már jól jött volna, na  mindegy, a 14. km ezért volt hajtós.
A helyszínek, pálya elemei összefolynak, de most legalább észrevettem a Csergezán Pál-kilátót (volt olyan Budai Trail, amin simán elfutottam mellette, anélkül, hogy észrevettem volna :))). A hátsó sorból indultam, pár száz méter után levettem a maszkomat, elég sokat előztem. Pár km után már nem nagyon változott a mezőnyben elfoglalt pozícióm. Az első 10 km második felében még három lányt sikerült egymás után, hosszas, kitartó, emelkedőn sarkukban lihegést követően lejtőn megelőzni (hú de utálnám az ilyet!!!). Közülük a második a célban megköszönte és gratulált. Én is pont ezt terveztem, hogy nagyon megköszönjem a “nyulazást””(– az utolsó két versenyemen gyakorlatilag végig egyedül futottam, ez nem feltétlenül a maximumot hozza ki az emberből), és gratuláljak neki, de ebben meg ő előzött engem. A legjobb élményeim közé tartoznak ezek az euforikus beszélgetések. A harmadik megelőzött lány az utolsó pár száz méteren  váratlanul a semmiből becsapódva visszaelőzött, nekem ott már nem volt puskaporom többre (eleinte nem is reméltem, hogy őt valaha befogom…)
Hetedikként értem célba a nők között. (felnőtt nő kat. 6. hely). 18km, Garmin szerint 436m d+, Strava szerint kicsit több. 1:38, 5:28p/km tempó. Ez utóbbinak örültem  a legjobban, de amúgy mindennek is. Jól jött ez a spontán verseny, hogy kihozza belőlem a maximum erőfeszítést. Hogy érezzem, hogy ha nehéz is, de azért most éppen megy ez, ahhoz képest, hogy tesiből mindig csak kegyelem-jóindulat jegyeket kaptam, hogy nem rontsák le a kitűnőmet :))).
Köszi Gabi, bevált a noszogatás. De most egy ideig nem megyek versenyre, rossz érzésem kezd lenni a maszk nélküli tömegben. Ráadásul Tomi olyan gyönyörűt írt a Vadlánról, hogy még a végén szeretném megpróbálni– szigorúan örömfutós tempóban, hiszem ott csak úgy rúgok labdába…

This entry was posted in beszámoló, Uncategorized and tagged .

Szépalma UTZ beszámoló – Guber Zsu

Posted on

Eredeti terv szerint áprilisban hazamentem volna általános iskolai osztálytalálkozóra, és ha már otthon vagyok, ne vesztegessük el az időt 😉 kinéztem egy versenyt is, a Trail Zone Gaját. Mivel ez 3 héttel a célversenyem a London maraton előtt lett volna, így a 20 km-es távot ajánlotta Gabi.  Aztán persze közbeszólt a járvány, és a versenyt elhalasztotték május legvégére. Mivel tudtam, hogy akkor nem leszek Magyarországon, megkérdeztem, hogy az augusztusi Szépalma UTZ-re áttehetem-e a nevezést. A szervezők előtt le a kalappal, nagyon gyorsan válaszoltak, nagyon rugalmasak voltak, így hatalmas örömmel és izgalommal vártam a futást.

Nem kispályáztam, életem első terepversenyén rögtön 30 km-re neveztem, 1027 m szinttel
Reggel család nélkul érkeztem, parkolás után szépen elindultam átvenni a rajtcsomagot, amikor legnagyobb meglepetésemre Belus Tomi jött velem szembe. Először azt hittem rosszul látok szemüveg nélkül, nem voltam felkészülve más Gizionra, mert nem láttam a szurkolós listában 😀

Mivel borús időt jósoltak esővel, így a napszemüveget a csomagomban hagytam, ami később hibának bizonyult. Nagyon jó szervezés volt, simán ment a rajtszám átvétele, a csomag leadása is. Bemelegítettem, és vártam a rajtot. igyekeztem nem gyorsan kezdeni, mert nem volt tapasztalatom, a célom a beérkezés volt. Alig két km után az előttünk futó lány kiabálására lettünk figyelmesek, próbált figyelmeztetni, hogy vigyázzunk darazsak, amikor is egy már meg is csípett. Csípés után iszonyatosan fájt a lábam, és bár reggel más allergia miatt vettem be antihisztamint, bennem volt a félsz, hogy mi lesz, mert a méhcsípésre allergiás vagyok. A kompressziós zokni tartotta a lábam, és bár végig fájt térdig, azt mantráztam, hogy nem fáj, és szépen lehet menni 🙂

Hátizsákban vittem magammal a teljes távon szükséges frissítést, mert minél kevesebb időt akartam erre fordítani a pontokon, így csak isot töltöttem újra. Az útvonal jelölése tökéletes volt, nem lehetett eltévedni, minden tök jól ment amíg visszafelé újra el nem értük a tornyot. Onnan lefele menet sikerült benézni az utat .

Végig örömfutás volt, még ha szenvedős részekkel is volt megtűzdelve, ahol kapaszkodni kellett felfele, és ugyanott lefele sem tudtam futni a meredek köves rész miatt

Teljesen beleszerettem a terepfutásba, és azt hiszem nem ez volt az utolsó verseny sem. Mostantól igyekszem havonta min. kétszer kimenni terepre a hosszú futásokra. Beérkezés után érem, gyors fényképezkedés Tomival, aztán nyújtás, frissítés – totál meglepett, hogy volt vegán meleg tészta opciójuk is, így én is tudtam enni 😀

Nagyon pozitív élménnyel zárult így a verseny, elhatároztam, hogy jövőre újra indulok; nagyon tetszett a szervezés, a táj 🙂

Szívből ajánlom mindenkinek a Trail Zone versenyeket 🙂

This entry was posted in beszámoló and tagged .

Egy hétvége krónikája

Posted on

Mikor Magyarországon vagyok, igyekszem úgy alakítani a programomat, hogy minél több gizionnal tudjak találkozni, hiszen a személyes ismeretséget semmi nem tudja pótolni. Ezért szoktunk szervezni pikniket, kislétszámú találkozókat és persze az edzőtáborokat is.
Minden ilyen találkozó más és más, sokat tanulunk egymástól és a legfontosabb, hogy utána mindig hatékonyabb a köztünk lévő kommunikáció, az együttműködés, ami a versenyeken percekben jelentkezik.

A legeslegnagyobb kedvencem, amikor előzetes egyeztetés nélkül sikerül elmennem egy versenyre, és a helyszínen szurkolni. A meglepetés ereje mindig hatványozott:-) 2019-ben volt már egy Nagy Meglepetés Projekt, amikor az UTH minden rajtjánál, a célban, illetve néhány frissítő pontnál is sikerült felbukkannunk, ezzel motiválva a gizionokat az összes távon. Ilyen hasonló meglepetést még a Börzsöny Trailen sikerült végbevinni.

Idén is terveztünk meglepetést, mégpedig egy egész hétvégét, 3 versennyel. Július 26-27., K&H mozdulj! Futófesztivál, Suhanj! 6, és ismét a Börzsöny Trail lett az “áldozat”.

Az akció szombat délután kezdődött a K&H mozdulj! Futófesztiválon, ahol 3 gizion állt rajthoz a 10 km-es távon.
Turcsányi Ildi és Cser Krisztián hatalmas egyéni csúcsokat futottak, Sáringer Zoli pedig hosszú kihagyás után ismét belekóstolt a versenyzés ízébe.
Cser Krisztián 52:47
Turcsányi Ildikó 52:51
Sáringer Zoltán 01:01:59

Éjjel Szigetmonostorra vettük az irányt, ahol éjfélkor rajtolt a Suhanj! 6 órás versenye. A gizionok motivációi igen vegyesek voltak: első ultra, csak egy hosszú edzés, pörgős 10-esek váltásban, és így tovább. A meglepetés jól sikerült, és a verseny is eredményes volt, mindenkinek sikerült elérni a kitűzött célt.

Egyéniek

Parragh Dániel 57,46 km
Varga Réka 56,77 km
Mohai Péter 50,2 km
Váczi Eszter 50,77 km
Mlinárcsik Kriszta 49,87 km
Németh Szilvi 40 km

Váltók
Páros: Gizionok a gáton, 3. helyezés, 61,59 km (Guber Zsu, Kulcsár Judit, és a táv nagy részén babakocsiból besegített Sára:-))
Trió: #cipőposzt 59,123 km (Neubrandt Józsi, Csathó Timi, Cserta Balázs)

Sajnos az eredményhirdetést már nem tudtuk megvárni, mert indulnunk kellett a Börzsöny Trail rajtjába.
Eddigre a meglepetés ereje tompult, mert körbejárt a hír, hogy ott vagyok mindenhol. Mindenhol is. 🙂 De azért nagyon vártak, mert be volt ígérve a hagyományos gizionos pörgetőszer, a klasszik sportszelet. (Én lehet, hogy le vagyok maradva, de hová tűnt a csomagolásról a diszkoszvető???). Az egyéni intsrukciók kiosztása és a 3 táv rajtja után sikerült kimennünk a patak-átkeléshez, ahol már tavaly is szurkoltunk.  Jöttek sorba a gizionok, igyekeztünk mi is fotózni. A célba sikerült időben visszaérni, mindenkit láttunk befutni, sőt Enikőnek és Nikinek én akaszthattam nyakába az érmet (köszi Berzsó!)

Eredmények:
L táv lányok
6. Hankó-Szilvási Niki 4:20:20
9. Répássy-Szabó Enikő 4:27:53
L táv fiúk
5. Belus Tamás 3:15:50
20. Antal Csabi 3:50:55
35. Koren Miki 4:10:34
M táv lányok
8. Gerlai Orsi 2:38:20
43. Táborosi Anikó 3:19:49

Gratulálok mindenkinek, szuper hétvége volt, még sok ilyet nekünk!
#gizionpower

 

 

This entry was posted in beszámoló, fotóriport, Uncategorized and tagged , , , , , .