terep

Bükki Kilátások Hard – Belus Tomi beszámoló

Posted on

Bükki Hard – avagy lassan megtanulhatnám már ezt a pályát…

“Ácsorog, eltéved, telefonálgat. Ez az Tomi, nyomjad!” (Neubrandt József)

Úgy tűnik ez a védjegyem a Hardon. Tavaly Noszvajba mentem le Felsőtárkány helyett, idén kétszer is megmásztam az Istállós-kőt. De volt egy nagy különbség. A tavalyi bakim a verseny legvégén történt, gyakorlatilag az utolsó helyen, ahol el lehetett kavarni. Az idei viszont a 66 km-es verseny elején, úgyhogy volt bőven idő megrágni és lenyelni a sz@rt, és újra elkezdeni rendesen csinálni azt, amiért jöttem. Futni.

Nagyon szeretem ezt a versenyt. A pályát, a Bükköt, Imarót és az egész szívvel lélekkel dolgozó csapatot. Látszik, hogy akik szervezik, egy térképpel, egy iránytűvel meg egy pár tornacipővel kezdték a futást. És ez jó. (nem mintha nem szeretném a grandiózusabb versenyeket a maguk profi külsőségeivel, nekem jöhet az is, sőt) 7.30-kor volt a rajt, a csípős hideg elől a legtöbben bemenekültünk a Látogatóközpontba. Jöttek a sárcok-lányok, tisztára mintha én hívtam volna meg őket, szinte mindenkit ismertem, úgyhogy sikerült jól eldumálnom az időt ahelyett, hogy bemelegítettem volna rendesen meg elmegyek mosdóba. Aztán lesétáltunk a rajtba együtt, mint egy nagy család. Misi még elköszönt, mondván ma már úgysem találkozunk (mintha ki is nevettem volna emiatt 😀 ), Imre mondott pár szót, aztán a szokásos katonás rajtjelére elindultunk. A rajtban körbenézve látszott, hogy a Milata Patriknál nincs ma jobb futó a pályán, de az is, hogy utána lehetünk vagy tízen, akik közül a jobb napot kifogók lesznek majd elől. Én próbáltam menni a Patrikkal egy darabig, hát ez nem ment sokáig. 2-3 km után szépen otthagyott minket Madarász Ferivel és a Kormos Kriszitánnal (Feri előttem, Krisztián picit lemaradva) Erős volt a tempó, nyomtuk mint a bolondok, lassan el is tűntek mögöttünk az üldözők. A rajtban még vacilláltam, hogy elég lesz-e a póló+karszár szett, és itt már áldottam magam, hogy nem vettem fel valami vastagabbat a zsák alá, teljesen komfortosan éreztem magam, pedig csak egy réteg,  a Compressport Rocket  SS mezem volt rajtam. Itt még jó volt a pálya, néhol mély picit, de jég itt még egyáltalán nem volt. Az első gélt már 3 km-nél megettem, muszáj volt, mert a frissítésem mintha nem erre a tempóra lett volna kigondolva. Az első 12km tulajdonképpen egy hosszú jól futható emelkedő, fel egészen az Őr-kő házig. Itt egyikünk sem frissített, nyomtuk tovább izomból, és a nagy igyekezetben sikerült is a Szilvásvárad felé vezető hurkon a rossz irányba továbbmennünk.

Krisztián később elmondta, hogy furcsállta is, hogy még mindig felfelé kellett mennünk, de mivel ott voltak a szalagok (persze, hogy ott voltak, hiszen itt kellett majd visszajönnie a mezőnynek Istállós felől) és a tracken is rajta voltunk (persze hogy rajta voltunk, hiszen ez is az útvonal része lesz) ezért zavartan bár, de mentünk tovább. Nehéz jeges részek jöttek, csúszkáltunk rendesen. Aztán mire rájöttünk, hogy nem jó helyen vagyunk már késő volt visszafordulni, közelebb volt az Istállós-kőről leereszkedni a szilvásváradi ellenőrző pontra, mint visszamenni egészen az Őr-kő házig. Elkeseredtem. Nem hittem el, hogy már megint ez van. Ugyanaz a tehetetlen érzés, pedig tényleg jól mentünk harcban a dobogós helyekért. Ez van, ha a futó még annyira sem képes, hogy átfussa az itinert a legalább a rajt előtt. Ameddig nem lett GPS-es kütyüm, órákat bírtam nézegetni és tanulni a térképen az útvonalat meg a jelzéseket. Ma csak felrakom a track-et és kész. Persze a szintrajzot megtanulom, felkészülök a frissítőpontokból, de pl a jelzéseket és a jelzésváltásokat már nem figyelem. Ez hiba, amin dolgozni fogok…

A teljes bejegyzés Fruzsi oldalán >>>

Táborosi Anikó – Téli Mátra, L

Posted on

Ébresztő: 4:20-kor. Lelkesen készülődés, jöttek értem 5-re. Időben leértünk Mátrafüredre, sőt még korán is…
7-kor indultam neki egy ismerőssel, akit az első 5 méteren elhagytam:-) Végig egyedül mentem, és ez most nagyon jó volt, saját tempó, gondolatok, itt-ott küzdés. Kb. 30 kiliig nem is volt gond, valahogy erősnek éreztem magam. Volt hó, de jég nem.
A letaposott hó futható volt, a porhó nem annyira, illetve az persze inkább a szűk, kis ösvényeken volt, ami nem volt kijárva. Ott a lábam bicsaklott jobbra-balra, haladni is nehéz volt.
A frissítés érdekesen alakult, mert viszonylag sokat ittam, annak ellenére, hogy hideg volt, izzadtam a tempós haladástól. Viszont étvágyam nem nagyon volt, összesen 3 gél fogyott a 40 kilin, 2 frissítőponton töltötem forró teát, az jól esett, mert a kulacsaim is befagytak, ott legalább kiolvadtak, és a szám is:-)
A tempós haladás a Kékes alatti ellenőrzőpontig tartott. Ott értem utol a 25 kilis turista mezőnyt… Nem lehetett tőlük haladni, eleve jött a Gabi halála, csak fel és fel… Ez itt nehéz volt, kétszer is nekimentem hátulról gyalogosoknak, mert hirtelen megálltak előttem az út közepén, sokan bottal kalimpáltak, szóval ez a rész nagyon idegőrlő volt, plusz a meredek fel, no, az is.. Azt hittem, sosem érek fel.
És jött a lefelé, ahol egyrészt gondoltam, hogy innen simán leérek… Aha!!! 😀 Attól függ, mivel akarunk lemenni. Hát itt nagy hó volt, alatta jég, minden csúszott. Volt olyan rész, ahol konkrétan hátast dobtam, majd úgy lecsúsztam:-D Újfajta futótechnika, de übergyors 😀 Szóval megküzdettem lefelé, haladtam, nagyon gyorsan, de a kesztyűm átázott a sok hóban tenyereléstől, kapaszkodástól. Az ujjaim kezdtek lefagyni. Mindenem tiszta hó volt. Alig vártam, hogy leérjek Füredre. Leértem, majd a 4 fok lépcsőn is seggen csúszva ment le mindenki, úgy le volt fagyva:-) A város már rendben volt, végig nyargaltam, hogy itt vagyok, és világosban, és ez de tök jó volt!!!!
A célban virslievés, és viszonylag gyorsan indulás haza.
Otthon már mindenem éreztem. A lábaim, combom, vádlim, fenekem. A derekam, sőt a vállamban is izomláz van:) 2 napja csak nyújtok:) Ma reggel is korán keltem, jógázás, majd kis core izom torna, de végre most érzem, h alakulnak  már vissza a testrészeim:)

Földi Zsuzsi – Téli Börzsöny

Posted on

Legelőször is bevallom, amikor megláttam a tracket azon kezdtem gondolkodni, hogy ezt hogyan kéne visszacsinálni, ezt lehet hogy én nem is akarom, ez sok, meg nehéz, meg fájni fog… 😀 Aztán mivel egyrészt nem volt pofám visszamondani, másrészt meg alapozunk, vagy mi, jöjjön, aminek jönnie kell, beépül, és úgyis túlélem, max szintidőn kívül bevánszorgok majd valahogy.

Hétfőn a szervezők plusz egy kötelező felszerelést adtak meg: csúszásgátló/szög/bárakármi, ami segít nem kitörni a nyakunkat, bokánkat. Terveztem már egy ideje egy rendes macska beszerzését, így egyértelmű volt, hogy most ennek itt az ideje, meg is rendeltem.

A verseny: majdnem 30 km, 1300m +, a pálya: hó, jég, sár, kő, mifaszom, ezek váltakozva és keveredve. A hólánc nagyon kellett, a kamásli extra gizionpowert tolt ❤ (néztem eleget, amikor másztam felfelé 😀 )

Szintidő 6 óra, számoltam, osztottam, szoroztam: ha száraz, akkor lehetne akár 4:15 körül is, így 4:30 körül nagyon-nagyon boldog leszek, egyébként meg 5 órán belül négykézláb is be kéne húzni, Tomi és Gabi előtt nem állok meg, ha az egészet végig túrázom 😀

Ne várjatok tőlem jelzéseket, meg ilyen tető, olyan rét, nem ismerem a Börzsönyt (sem, max Királyrét, Nagy-Hideghegy…), mentem amerre szalag volt, illetve az órám amerre irányított (ja, és megint a rajt előtt 2 perccel jöttem rá, hogy csak akartam az órára tenni a tracket, de elfelejtettem 😀 Megoldottam, felkerült rá, jól jött).


Ahol tudtam futottam, az emelkedők nagy részét gyalogoltam, olyan tempósan, ahogy csak tudtam, és ez végre egy olyan verseny volt, hogy nem álltam meg alibi-kajálásra, orrfújásra, hogy pihenhessek :D. Ez szerintem fejlődés, határozottan. Többször is nagyon szép kilátás volt útközben, egyszer megálltam fotózni is.


Lejtőkön a jéghez/sárhoz képest toltam ahogy tudtam, előztem is. Első frissítőponton Erős Gábor csippantott, itt bevallom, kicsit hosszan büféztem, mint kellett volna, de a gumicukrok beszippantottak, meg a milka csoki…
Aztán megint futottam-gyalogoltam, egyik lejtőnél seggre estem a sárban, röhögtem, felfele volt, hogy legszívesebben négykézláb mentem volna (valami sziklás, tényleg mászós rész volt, de baromira fázós a kezem, és féltem, hogy átázik a kesztyűm, és megint lefagynak az ujjaim 😀 ), aztán megint lefele, az egész jól ment, volt egy frissítőpont is, itt nem szarakodtam sokat, csak gyors kulacstöltés volt, majd jött az utolsó emelkedő, ennek a 3 km-e szar volt, próbáltam belekocogni, de a combjaim kiröhögtek. Szárazon még lehet, hogy ment volna, de hóban nem sikerült. Aztán végre megint lejtő, ez egész jól ment, előztem, a lábaim simán bírták.
Beértem, 4:39, végül is 5 órán belül lett.

Köszi Tomi a lehetőséget, nagyon élveztem az egészet, és köszi Gabi, hogy mehettem 🙂