Gerlai Orsi – Visegrád Trail beszámoló

Posted on Updated on

Életem egyik legjobb versenye. Ha nem a legjobb.

A verseny előtti napok mozgalmasak voltak, de azért már mindent futós szemüveggel néztem közben. A gyerekektől elkaptam egy kéz-láb-száj vírust, ettől pici fájós hólyagok nőttek a talpamra, reméltem, hogy a futás közben nem lesz velük gond. Meg az erőnléttel sem. Pénteken (T-2 nap) családostul (gyerekestül-sátrastul-cókmókostul stb.) levonultunk  a dömösi kempingbe egy rég tervezett hosszú hétvégére a barátainkkal. A szombatot ráérősen terveztem, strandoltunk, a gyerekeket elvittük a Salomon Kids Trailre Szentendrére, hát állati cukik voltak. Nekem már ott elkezdődött a verseny-eufória. Este 10-kor befeküdtem velük a sátorba, másnap f8-kor keltünk. Reggeli, öltözés, izókeverés, gélszámolás, késéspara, induljunkmár, gyereksapkáért visszaFUTÁS. Visegrádon kiugrottam a kocsiból és felkocogtam a Salamon-toronyhoz bemelegítőnek. Kornél haverom spontán ott várt, kicsit jógáztam, ahogy szoktam.

Aztán végre rajt 11-kor (!). Egyből combos emelkedővel kezdődött, szerencsére árnyékban. Szokás szerint érzésre lemaradtam, nem zavart, mentem. A tetején levő réten futottam már, örömmel üdvözöltem. Aztán kanyargós single track, koncentráltam veszettül. Közvetlenül előttem valaki már itt eléhezve megbotlott és fejjel levett egy fatörzset+sziklát, szerencsére nem lett baja, egy sporttárs adott neki egy gélt, ugyanez a sporttárs 2 perc múlva engem kapott el a karomnál fogva, amikor oldalra kicsúsztam.

45 percnél már ettem egy gélt, és így is folytattam, már észrevettem, h nagyon gyorsan ürülnek a raktáraim. 10km-nél volt az első frissítőpont a Pap-rétnél, itt izót meg agyonsózott kekszet ettem, ez már máskor is bevált, és most is sokat lendített rajtam. Kornél, aki eddig lehagyott, itt bevárt és együtt indultunk, jól tudtam futni. Következett a két hegy, a Vörös-kő, majd a Nyerges-hegy. Hát a Vörös-kő egy minden végtagot igénybe vevő sziklás-fás emelkedő, 5-10 lépésenként megáll az ember gondolkodni, de csak max 5 légvételnyi szünetet engedélyeztem magamnak. Körülöttem csupa fiú volt, hát jobban nekik sem ment. A tetején még nem volt ott a csúcs, magamba tömtem egy ehetetlen protein-energia szeletet, ezért a Vörös-kőhöz pofátlanul jó hangulatban értem, photobomboltam a többiek képeit, szelfiztem gyorsan a Kornéllal, akit ott találtam kicsit megzuttyanva. De aztán szaladtam tovább, előztem is, bár bonyolult volt a single track lefele, de jól ment.

A következő hegy lankásabban indult, az emelkedő első felén kocogtam, gumicukroztam (adtam másnak is), ennek hála a necces meredek részen, bár már kezdtem fáradni, csak felküzdöttem magam. A hegytetőn kicsit leeresztettem, fotóztam egyet, amíg beért a gél, meg Pikler Zsolti a 14 életévének minden önbizalmával az orrom alá dörgölte, hogy elfutottam az elejét 😆, (ott ért utol). Új erőre kapva futottunk a Skanzen pont felé, kicsit messzebb volt, meg az aszfalton tűzött a nap, gyerezsolti, húztam magammal. A ponton (22,5km) végre lelocsoltak, sóztam meg kólát ittam izóval, majd indultam tovább, csatlakozott hozzám az a sràc, akivel már a VTM-en meg a Budai Trailen adtuk egymásnak a vége felé a tempót.

Kegyetlen hosszú, napnak kitett poros néptelen kertvárosi utcákat képzelj el innen, már nem esett jól, hát ott mondogattam a kibaszott futógépet néha, lehet ez a Bence itt kicsit furán nézett, hogy minimum napszúrásom van… de inkább toronyhiba. A belvárosba érve alig látszott a szalagozás meg felfestés, sehol senki, se rendező, se futó. kicsit tartottam az elkavarástól, még jó, h meglett az ellenőrzőpont a pataknál. Legjobb élményem, amikor páros lábbal belefutottam két sáros pocsolyàba és fröccsent. Itt 5:50-6:10 körül tudtam menni csak sajna. A legvégén a Fő téren az üdvrivalgó, tapsoló turisták és szurkoló versenyzők viszont óriás erőt adtak, egymagam robogtam át a Fő téren és le a Dunapartra, fülig érő vigyorral pacsiztam Csanyával meg még ki tudja kivel, kiabáltam a csámborgó turistáknak, hogy JÖVÖÖÖK!!

Hát sajnos ennek hamar vége lett. Cél, eufória, család tapsol. Megvolt 4 órán belül, ez a Kornél célja volt, csak neki nem jött össze.  Nem is voltam rosszul, vizes törcsi a nyakamba, áááá köszi.

28.9km
3:56
1062m D+
158/177 avg/max

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s