Belus Fruzsi – Szentendre Trail beszámoló
A felkészülés
Tavaly az októberi Budapest maratoni futásom után a kaland ismét terepen folytatódott (ahol azért már azt hiszem egy kicsit otthonosabban mozgok), és megkezdtem a felkészülést a 2017. évi Mátrabérc Trailre, ami az első féléves célversenyem lett volna. A tréning részeként tavaly év végén részt vettem a Budai Trail L távú versenyén, ez év márciusában pedig a Vértes Terepmaratonon “vitézkedtem”. Aztán miután a Mátrabérc Trail-t elhalasztották és az új időpont nem volt beilleszthető a családi menetrendbe, a súlypont áttolódott a június eleji Szentedre Trail-re (55 km, 1800 m+), amire egyébként is nevezésem volt. Két héttel a verseny előtt még elmentem a Kaptárkövek Trail rövid távjára, ami a meleg ellenére igazán klasszul sikerült, és szuper élményekkel lettem gazdagabb. Sajnos a felkészülést nehezítette hogy az elmúlt két hónapban a gyerekek megint sokat betegeskedtek, mindemellett 8 órában dolgozni próbáltam, plusz rengeteg egyéb megoldandó probléma szakadt a nyakamba. Stressz-stressz hátán, megspékelve a kialvatlansággal, borítékolható volt a lelki megborulásom: ez a folyamat május elejére hágott tetőfokára, amiből aztán nagy nehezen, óriási tudatossággal kikecmeregtem, és mire eljött a verseny, már újból a maximális 100 mentális forinttal álltam a rajtban.
Barát Gabriella, az edzőm segített az edzésmunka tervezésében: megint rengeteget kellett sakkoznunk, hogy minél többet beletegyünk a szűk időkeretbe, állandóak voltak az újratervezések, de nagyon igyekeztem mindent jól kivitelezni. A téli hónapokban, és tavasszal is becsületesen, lelkiismeretesen megcsináltam az előírt feladatokat. A hosszú-futások mindig megvoltak, mindemellett nagyon sok szintet is gyűjtöttem. Ezen túlmenően pedig lépéseket tettem végre annak érdekében, hogy utánajárjak, hogy a sok edzés és a normális táplálkozás ellenére hogy lehet az, hogy mégsem bírok lefogyni a második gyerkőc születése után, aminek immáron lassan 2 éve (pajzsmirigy-alulműködésem van, mint kiderült). Összességében heti 6-8 óra nettó edzésem volt (futás), emellett nettó 1 órát minden héten nyújtottam, plusz ami kevés időm esetleg maradt, azt erősítésre fordítottam. Ha ezt összehoztam, már boldog voltam, a családi életünkbe egész egyszerűen nem fér több bele.
A verseny hetében az egész család lebetegedett: a két kicsi gyerekem mellett a férjem is, így frankón körbeköhögött az egész banda, én meg be voltam parázva, hogy az én szervezetem is bemondja az unalmast. Csak hogy szemléltessem, hogy mennyire képtelenség a pihenés nálunk: a verseny előtti péntek éjszaka 6-szor kellett felkelnem hol az egyik, hol a másik gyerekhez. Szombatra mosott szar voltam, és alig vártam, hogy megérkezzen a felmentő sereg (anyukámék).
A verseny
Nálunk az Ultra Trail Hungary és a Szentendre Trail olyan, mint a karácsony: összehozza az egész családot. Mivel a testvérem, Belus Tamás az előbbin, én az utóbbin indultam, apa hozzájuk, anya pedig hozzánk jött segíteni. Illetve tulajdonképpen Tomiék családostul átették székhelyüket Szentendrére, anya pedig nálunk aludt (így a párom tudott engem fuvarozni). A tervek szerint a célban pedig mind a 10-en együtt örömködünk majd vasárnap délután…na de ne szaladjunk előre.
A cuccomat már péntek este összekészítettem, így nagyon nem kellett görcsölni szombaton: egyedül a tracket felejtettem el feltölteni az órámra, de sebaj, gondoltam, majd így muszáj lesz jobban figyelnem, ami nem is baj. A szombat különösebb izgalom nélkül telt, de azért már néha bizsergett a gyomrom, de inkább az izgatottságtól: alig vártam ezt az egy napos kimenőt.
Nem írok az időjárásról, mindenki tudja milyen meleg volt. Mindenkinek egyformán volt meleg, az edzettlenebbeknek és a rutintalanoknak talán egy picit melegebb. Idén sajnos ez engem is talán egy fokkal jobban megviselt, mivel a futásaim nagy részét este / éjszaka csinálom, ilyenkor érek rá, délelőtt már szinte sosem edzek, napsütésben is alig. De nem rinyálok, ez van, nekem legalább “csak” 55 km-t kell futnom, nem pedig 112-t, mint a tesómnak, el sem tudtam képzelni hogy milyen lehetett a hosszútáv résztvevőinek ez a kánikula egy egész éjszakás és reggeli futás után. Tehát ha nagyon melegem volt, inkább erre gondoltam.
Tovább a teljes bejegyzéshez >>
Fotó: UTH
baratrunning.com 