#széntabletta – Verebes Regina

Posted on Updated on

UB2018 – a Valami Amerika 2. után szabadon – a „Ba” mivel az övé az 1/3 Balaton! 

Kicsit korábbról kezdem a sztorit. Január achilles sérülés 1 hét pihi, majd utána közvetlenül tüszős mandula gyuszi (12éve volt utoljára) még egy 1 hét pihi. Iparkodok Gabinak bizonygatni, hogy nem vagyok én ám lógós meg ilyenek. Aztán jön a február, mélypont. A januári 2 hét nem futás eredménye 1 hét „nem tudok wc-re menni” lett, ami egy durva gyulladáshoz vezetett. Még egy hét agónia, hogy fáj, ha futok, fáj ha wc-re megyek! Ez így nem mehet tovább! Klinikára belejelentkezés, vizsgálat, műtét február 26. Mi lesz így az UB-val???? Gabit hívom, sírva, hogy mi a helyzet. Bíztat, hogy legyen meg a műtét most, de az amiatti 2 hét kihagyás már nem fér bele sajnos, az UB-t és a bécsi maratont is el kell engedni. Picsába! Műtét előtti megbeszélés a dokival, mondom mi a szitu, futok meg ilyenek, verseny van, mennék, mi legyen. Doki azt mondja, a két hét táppénz csak azért kell, hogy a napi többszöri tisztálkodás elvégezhető legyen, pár nap után fusson nyugodtan! Oh, igeeeeen! Gabinak telefon, már nem sírva, hogy mi a szitu. Okés akkor így mehet a dolog. Hát innen indultam!

3 fős csapat, 2 kísérő, 2 autó, 1 bicaj. Csajok iszonyú jó fejek, lazák, toltuk az edzéseket, konzultáltunk ki hol tart stb… Szakaszok beosztva 2-2,5 órás etapokra. Zsu szól, hogy nekik Gabi azt tanácsolta legyenek rövidebben a szakaszok. Beszéltem Gabival, megbeszéltük, hogy igen, jó lenne, ha 10-12 km menne egybe. Szólok a csajoknak, hogy mi a helyzet „pöppet” módosítani kellene a szakaszokon. Sajnos a háromból egy ragaszkodott az eredeti tervhez, azaz Ő mindenképp 4 indulást akar és 19-22 km szakaszokat. Csodálatos!  Jó, akkor is megoldom. Addig – addig bűvöltem a táblát, amíg megoldottam valahogy. A végeredmény az lett, hogy ketten 8 – 10 – 12 km váltottuk egymást 2*, majd jött a hosszabb szakaszt futó csapattag és ezt ciklust ismételtük 4*. Így nekünk rövidebb – 1 órás – pihenőidőnk volt az első és második szakasz között, majd utána jött egy hosszabb szusszanás. Ez a kecske és káposzta eset.

Engem a férjem kísér mindig, ez volt a 3. UB-m, mindig Ő tolja nekem a supportot. Nyugodt természet, fél szavakból értjük egymást, nem fél vezetni 1,5 napon keresztül, jól kezeli a problémákat és nem mellesleg 12 éve elvisel!  Mondtam is neki az elején, hogy ez egy jó kis házasságpróba lesz, lehet, hogy a végére elválunk.  Erre csak annyit mondott: „Hülyeségeket beszélsz!”

Pétek reggel elköszöntünk Pannustól, elfuvaroztuk a suliba, aztán bepakoltunk. Sikerült egy Octavia csomagtartóját megbuggyantanom!  Itt hagyok egy kis időt!
Csajokkal találkoztunk Tihanyban, ebédeltünk dumáltunk eltelt a nap! Versenyközpontba találkozó Gabival és a többi Gizionnal! Zsuék is megérkeztek, akinek szalvétába csomiztam egy kis Radikal-t, mint Pablo Escobar!  Este még egy utolsó átbeszélése a váltásoknak, mikor kell a bicaj a hosszúknál, ki melyik kocsit mozgatja stb….

Éjjel alig aludtam!  3-kor keltünk, zuhany egy kis reggeli és irány Aliga! Rajtban találkoztam Gabival, egy kis nyüszögés, hogy nem volt meg az 5 óra pihi, nem lehet esetleg, hogy ma mégis kihagyom ezt a hosszút, de Gabi csak bölcsen azt mondta: „Ilyenkor nem számít”! A csoportos rajtnál mellénk keveredett a „Szívtiprók” 3 fős bandája, akik konkrétan lökték a szívtipró dumát! Jah és még a kamerás fickós is kiszúrt magának minket, szal még egy 2 perces interjú félét is adtunk! Bejött neki a nevünk! 😀

Aligától az első szakasz volt az enyém! Ismerős tavaly is ezt futottam! Tartottam a lihegésmentes tempót, jöttek a km-ek, volt egy kis izgi pipi miatt „ez a bokor foglalt” szitu az egyik futótárssal!  Dübörgött a ’80-as évek Glam Rock-ja a fülembe, imádás van és flow! Féltávnál találkoztam Antival, egy kis szőlőcukor és víz, robogás tovább. Úgy telt el az első szakasz, hogy „jé már itt is vagyunk”! Nyújtás után kocsi, és mentünk a következő váltópontra, Balatonalmádi Oázisra. Ott még egy kis nyújtás és henger, pár falat kaja, egy kis kávé és fogmosás. (3 év fogszabályzás nem múlik el nyomtalanul)
Váltóponton toporogtam kicsit. Láttam Gabiék csapatát, Helgát elrobogni! Az én váltásom is megérkezett, tök jó állapotban. Elindultam ismét, lábam oké volt, mintha nem is mentem volna vele már egy órát. Ez akkora megnyugvást adott, hogy azt el sem tudom mondani. Anti jelezte előre, hogy itt gyöszös lesz a megállás, mert a bicikli út és az autós elválik egymástól, csak ott áll meg ahol ismét egymás mellé ér, mondtam, hogy nem lesz gond! Na persze! Kerülgetni kezdett a róka, szóval alig vártam, hogy találkozzunk. Kaptam egy kis colát és szebb lett a világ, nem lett tökéletes, de viselhető. Ekkor mondta Anti, hogy Gabi ott fut lilában. Gondoltam úgy sem fogom beérni, de aztán mégis így a váltópontra együtt futottunk be és csaptuk a chipet az érzékelőre! (kép mellékelve) Ezzel vége volt az első 2 szakasznak, most jött egy nagyobb szussz. Ami alatt ettem, ittam, nyújtottam, átöltöztem, vettem fel Hanka szerkót, találtam lila szettet.  Még előtte a hosszút futó csajszit Aszófőn megsupportáltuk, kapott vizes törcsit, meg bicajos kíséretet és nekivágott a domboknak. Kocsikat átmozgattuk és vízszintesen vártam a váltásom Dörgicsén, ahol elég erősen elkezdett dörgicsélni! 

Ismét a váltóponton toporogtam, vizslattam lesz e eső meg ilyenek. Antival megbeszéltük a találkozópontokat. Megjött a váltás, hát nem mondom, hogy fitt, üde és kívánatos volt, de úgy voltam vele, hogy ez most itt nem az én gondom, megöleltem gratuláltam és elindultam. Csapatás volt lefelé. Mondom ebből gondok lesznek, ha lefelé ennyire tolom, a combjaim bosszút fognak állni, így visszavettem. Ekkor figyeltem fel egy klassz futónacira! Gabi volt benne!  Mondtam is neki, ha legközelebb összefutunk innunk kell valamit!  Aztán elváltunk, de még utánam kiabált, hogy „Regi, jól nézel ki!” Köszi Főni ez na’on jól esett! A megbeszélt találkozón nem vártak, csak később. Itt kezdtem el érezni, hogy hasmenés kerülget. Szal gyorsan becsaptam egy pár széntablettát és irány Zánka. Megúsztam bokorkeresés nélkül, de tudtam, hogy ez nem végleges. Egyben és jó állapotban megérkeztem Zánkára átadtam a chipet és a szokásos nyújtás és kocsiba pattanás után irány Kővágóörs.

(Az első UB-m (2016) Zánkától Badacsonytördemicig tartott, amikor is Köveskálnál elvettem egy iso-t ami annyira megviselt, mint Chevy Van-t a magnézium! )

Szokásos toporgás a ponton. Tekingetés, bámészkodás hát kit látok Gabit, flip-flopban!  Természetesen odaperdültünk pár szó, említettem, hogy a pocak nem okés, de megyünk tovább, mert hát mégis csak ezért vagyunk itt. El is indultam. Én nem tudom, mi volt ezen a szakaszon 2016-ban, hogy milyen állapotban mehettem erre akkor, mert most semmi, de semmi nem volt ismerős! Pocak nem volt rendben, morgott, forgott nem volt jó sehogy. Elvettem, egy colat a frissítőponton aztán nekiindultam Salföldnek. Rámtört a „egyedül vagyok, mint a kisujjam” érzés, kezdtem szétesni. Tudtam, hogy Salföldtől lesz a másik csapatagnak bicajos kísérete, így felhívtam, és megkértem, hogy jöjjön elém egy kicsit, nem kell semmi csak a jelenléte! Így is tett, és minden visszakerült a helyére, újra toltam a km-ket. Hasam egyre rosszabb volt. Átadtam a váltást, és alig vártam, hogy megnyugodjon a hasam, ne rázkódjon. Nyújtás után elmentünk a Varga pincébe, ott volt az a csapattagunk aki a hosszúkat választotta! Jó állapotban volt, mondta, hogy jöhet a következő hosszú. Szandiékkal is találkoztunk, aki készített egy lesi fotót a ’csudálatos’ tartásomról és tokámról! Köszi!  Itt ettem utoljára meleg ételt, egy adag sült krumplit!

Átmentünk Balatongyörökre, a következő etapomhoz. Minden okés volt, leszámítva a hasam. Hengereztem egy alaposat. Gabit itt is láttam, de úgy értékeltem, hogy most nem zavarom, a kocsiban ült és nézte a kilátást, valószínűleg pihenni próbált! Megérkezett a váltásom, a hosszút futó csapattag, itt már azért nem volt annyira acélos a mozgása és szerény véleményem szerint a fókuszt is elhagyta valahol. Ettől a ponttól kezdve 2,5-3 km-ként bokorugrás volt! Próbáltam elterelni a gondolataimat, de nem segített. Plusz a szúnyogok is összecsíptek. Sík ideg voltam, idegesített, hogy menne minden, de nem tudok menni, mert olyan „hívogató” a bozót! Jó! Ez nem gyűrhet maga alá, mantra, fókusz vissza, a kitérőket meg-megoldom. Így is lett, elfogadtam, hogy ezen így menet közben nem változtathatok, megyek ahogy tudok, és ha kell kitérek. Ennek köszönhetően a szakasz elején 8 percre feltornázott átlagomat visszavittem 6:30-ra és ezzel csaptam be Keszthelyre. Ez volt az 5. szakaszom, itt kezdtem el gondolkodni először, hogy még 3 indulásom van. Fizikálisan jól voltam, fejben összeszedett, de a hasam… Azzal a gondolattal mentem át a következő szakaszra, hogy még 10 km és jön a hosszabb pihi, ott helyrejön a hasam.
Neki is vágtam a 6. szakaszomnak Balatonberénytől Balatonmáriafürdő 2-ig. Itt már sötét volt, imádok sötétbe futni lakott területen, erdőben SOHA. (Belus Tomi most jót nevet) Hát itt erősen vártam, hogy valami kietlen szakasz legyen, sok tereptárggyal, ami mögé lekuporodhatok. Nem volt. Frissítőponton szupercuki segítők elémugrottak, hogy mit adhatnak, mit segítsenek miután láttak kitámolyogni a toi toi ból! Ott akkor egy forró zuhanyra vágytam, egy pho levesre és egy kurv@ nagy dugóra oda! Valahogy elvergődtem a végéig, átadtam a chipet. Itt volt először az, hogy elkezdtem nyafogni Antinak! Nyitva volt valami presszó szerűség, ahol volt mosdó. Bent volt egy kísérő hölgy a gyerekeivel. Így ismeretlenül segített átöltözni. Közben tolta, hogy „OMG 3 fős” csapat dumát. Szegény gyerekek nem tudom mit gondolhattak, mikor látták, hogy anyu rángatja le majd fel egy idegen nőre a sporttoppot! El nem tudom mondani mennyire hálás vagyok azért, hogy segített. Valószínűleg azóta is ott lennék abban a mosdóban laokoon csoport megszégyenítő pózban! Teljes szettemet lecseréltem, lenyomtam egy „fesztivál fürdést” és próbáltam arra koncentrálni, hogy most van kb. 3 órám pihenni és hasat rendbe tenni!

Át is bumliztunk Antival Balatonszemesre. Persze éjjel nincs nyitva a Kistücsök!  Cipő lerúg, pár szem sós kekszet ettem, vettem magamhoz még só tablettát, ittam sokat és bedobtam a beauty sleep-et. Úgy terveztem 3 órát szunyókálok! Aha! A hosszút futó csapattárs a közös viber csopiba tolt egy „itt vagyok” üzenetet! MICSODA??? Azt meg, hogy. Na mind1 elkezdtem felvenni a cipőm, mire kiderült, hogy csak fél távnál van, és azért írta, hogy a kísérőinek szóljon! Ez a kis ijedelem olyan jól sikerült, hogy 3* látogattam meg a klotyómanót érkezéséig! Az a két szem keksz is elpárolgott és vitt magával még vagy százat! Csak tudnám miből??? No, ha már fenn vagyok bejáratom magam, kis mozgás, gugolás éjjel 3 órás fogmosás. Üde lehelettel vártam a pajtit, aki érkezett is. Ez volt a 3. hosszú szakasza, háááááttt… ekkor azért megijedtem, lehet osztani kell az utolsó részét! Nekiindultam, kb. 5 perc kellett, hogy beinduljon a lábgépezet. Ez mégis csak a 7. szakasz volt. A hasam továbbra sem volt jól. Futás-bokor-futás, így váltogattam a dolgokat. Aztán egyszer csak a fejlámpám fényénél látom az aszfalton Gizionpower. Ez az, itt vagyok, itt lehet extrát kérni! Olyan jó érzés, tartozni egy csapathoz, külön várnak stb… És igen ott, akkor volt egy miniGIZItali. Nekem az ott annyira nagy lökést adott. Lelkem feltöltve, hasam üres! Bevittem a szakaszt, úgy ahogy, kitérőkkel! A másik rövidet futó csajnak már az utolsó szakasza következett. Ő is és én is fejben és fizikálisan is rendben voltunk. Nem fájt semmi, éreztük ezt azt, de semmi olyan ami megborított volna minket. Ezen a szakaszán mi kísértük végig, hogy a harmadik lány és a sofőr tudjanak pihenni. Olyan szinten energikusan ment végig, mintha csak akkor indult volna. Az utolsó 2 km szakaszom jött, ezt teljesen elengedtem, videót készítettem az érzéseimről, hogy honnan hová jutottam stb… aztán a mardék 1,5 km még lefutottam és iszonyatosan boldogan érkeztem meg Siófok1-re.

Következett utolsó 16 km hosszú. Őszinte leszek minden pillanatban azt gondoltam, hogy meg fog csörreni a telefon, hogy menjünk, vigyünk még szakaszt. Aztán végül meg is szólalt, de csak azért, mert eltévedt szegény! Hívott, hogy nem ment át a Sió csatorna hídján, hanem több futóval elmentek jobbra, és már majdnem a Tesconal járnak! Így visszafordultak és újra irányba álltak. Ebben az egészben az volt a csúnya, hogy a kérdéses ponton rendőri irányítás volt, aki ezek szerint nem volt a helyzet magaslatán.

½ 9 től ott toporogtunk az utolsó chipolvasónál. Megérkezett a harmadik csapattag, bevitte az utolsó hosszút! Iszonyú jó érzés volt, összeborultunk és vagy egy percig pityeregtünk! Beálltunk a befutósorba és akkor tudatosult bennünk, hogy mit csináltunk meg! Lehet, hogy nem egy észvesztő idő ez a 27:25:24, de a miénk minden másodperce és az össze 221 km!

Átfutottunk a célkapun, ami annyira jó volt! Ezt sikerült a tesóméknak megfejelniük, megleptek, lejöttek a befutóra és egy nagy transzparenssel vártak a célban! Na itt előtört a Spongyabob sírás!

Imádtam az elejétől a végéig ezt az egészet! Most egy hatalmas űr van a gyomroban, mert még mindig éhes vagyok pedig már szerda van és folyamatosan eszem, a lelkemben, mert bár megcsináltuk, de hiányzik ez az egész mindenestől és egy évet kell várni, hogy mehessünk újra! 

A szakaszaim így voltak jók, ahogy voltak! Ezt mutatja az is, hogy nincs izomlázam, bal térdem kicsit fáj, de az sem vészes és kezelem!

Nem tudom elégszer megköszönni a felkészítést Gabinak és azt, hogy ott akkor nem hagyta, hogy elhalasszam a műtétet!

Nagyon nagy köszönet a férjemnek, aki állta a sarat, bár véleménye szerint „nem volt semmi extra”!  Nem egy ideges pasas!

Természetesen köszönet a csapattagoknak, hogy ebben az őrültségben társak voltunk, nem volt feszkó, vita, egymásnak feszülés! Mindhárman úgy gondoljuk, hogy a szakaszbeosztás így volt jó ahogy, még a hosszút futó is! 

Köszönöm a figyelmet!

Puszi, pacsi! Jövőre veletek ismét Aligán! 

Gergelyné Verebes Regina fényképe.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s