Angyalföld-Szentendre maraton – Erényi Tamás, beszámoló

Posted on

Minden évben kell futni egy maratont. Sokáig nem figyeltem erre külön, anélkül is összejött. Az idén különleges időket élünk, erre is figyelni kell, eljött a szeptember és még nem teljesült. De melyik verseny legyen? Különleges év – különleges választás: lefutom egyedül. Már csak egy jó útvonalra volt szükség, de ez gyorsan eldőlt. Az edzéseim 90%-át a Római parton szoktam futni, a legtávolabbi pont ahol fordultam eddig, az Szentendre határában volt, legyen most kicsit távolabb.
Térkép-nézegetés és számolgatás után adódott, hogy  kb. Leányfalun kell majd fordulni, az Akácos csónakháznál. Sose jártam ott, de kell ismeretlen szakasz is. Sikerült jó pályát találni, ez előzetesen abból is látszott, hogy a “verseny” előtti napokban, többször átnéztem a térképet, memorizáltam az ismeretlen részt, felosztottam szakaszokra a táj változatossága szerint. Számolgattam a lehetséges tempót, beszereztem a frissítőket, kitaláltam miben fogok futni, szóval hangolódtam, ahogy kell. 3:39:59-et terveztem, mint az utóbbi években mindig, pedig elég régóta nem futottam már 3:40-en belül. Ez kb. 5:12-es átlag, de legyen 5:11, kell egy kis tartalék.
Szombaton reggel hétre terveztem a rajtot, rendben ment a készülődés, pont mint egy rendes verseny előtt.  Otthonról kikocogtam a rajthoz a Balzsam utca elejére és a veszélyes zebra utáni első aszfaltrepedésnél indult a maraton. (A pályaszállás előnyei, ugye).
Jól idő volt, mondhatni ideális, se nem meleg se nem hideg, kicsit borús, de eső nélkül. Már régebben kitaláltam, hogy a hosszú futásokon 3 km-enként nyomok részidőt és abból számolgatok. A kilométerenkénti túl sűrű, úgyis elfelejtem lenyomni, abból csak az összevisszaság van, a kettő páros, a három pont jó. Így hát számolgattam folyamatosan, jól is ment. A számolás is, a futás is. Meglepetésemre a tempó gyorsabb volt a tervezettnél,  eleinte még aggódtam, hogy biztos lesz ennek böjtje, de ugye, ha megy, akkor menni kell. A frissítési tervet tudtam tartani, minden félórában hidrogél (ehhez nem kell víz), egész órában rendes gél ehhez persze kell. 0.5 liter volt nálam, terveztem, hogy közben kék kutat használok, tudok egy párat az útvonalon, de végül kihagytam.
Az útvonal valóban változatos volt, pont mire eluntam volna az egyik szakaszt, jött a következő típus. A forduló pár száz méterrel a becsült csónakház utánra jött ki. A 11-es út melletti kerékpárúton a második olyan lámpaoszlop, amit körülölel a kerékpárút, ha esetleg valaki kedvet kap az útvonalhoz 🙂  Érzésre hamar ott voltam, ráadásul gond nélkül, sőt az időterv is teljesült bőven, 1:49:06 volt a fele, ez 5:10 körüli átlag, szuper.
Visszafelé, úgy 30 km körül volt egy gyengébb periódus, -ezt onnan is tudtam, hogy már kevésbé ment a matek- kicsit ki is csúsztam a  tervből. Szerencsére összekaptam magam, tudtam gyorsítani és lassan visszaküzdöttem magam, legalább a közelébe. 40-nél már megvolt az 5:13-as átlag.  Utána jött az egyetlen emelkedő, fel a hídra, majd 40,5 km-nél begörcsölt a combom, pont azután, hogy az emelkedőt a kelleténél jobban megfutottam. Beletellett vagy 500 m-be amíg kijött, ezzel kb. 2 percet buktam, de a 3:40 nem lett volna meg, ahhoz 4:48-as átlag kellett volna a görcs előtti ponttól számolva. Mondjuk azért megpróbáltam volna, ha már minden tempós edzésen a végére hagytam a gyors részeket. Mindegy is, ez így volt jó, olyan úgy sincs, hogy minden rendben megy egy maratonon.
3:42:36, 1:53:30 volt a második fele.
Jó futás volt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s