Virtual London Marathon – Guber Zsu, beszámoló

Posted on 2020.10.26.

Nem szokásom túl sokat írni a futásaimról, lehet bármilyen rövid, vagy hosszú; megvolt, örültem az eredménynek vagy leszűrtem a tanulságot… Most kicsit más volt; London maraton nagyon sok éve vágyam volt, de amikor végre kisorsoltak, sérülés miatt halasztottam következő évre, akkor pedig már 30. hét után jártam a várandósságban, vagy újszülött kisbabám volt. Így amikor tavaly karácsonyra megkaptam azt a lehetőséget férjemtől, hogy idén lefuthatom a London maratont, madarat lehetett velem fogatni a boldogságtól.

Gabival elkezdtük erre építeni az edzéstervet (vagyis éppen akkor szünetelt az edzésem gerincprobléma miatt, amit nagyon intenzív Pilates edzésekkel – heti 4x – sikerült kordában tartani, és január közepén nekikezdtünk a munkának. Ekkor jött Covid és minden verseny törlése, a maratont áttették október 4-re. Örültem, mert több idő van felkészülni, és kihagyás, probléma nélkül sikerült az egész nyári edzésidőszak. 3 gyerek mellett nem egyszerű összehangolni a futást, főleg, hogy július közepéig a fiúknál tanító néni szerepet is betöltöttem, miközben egy éppen járni tanult tornádó után rohangáltam. Nem mondom, hogy nem volt néha lelkiismeret-furdalásom, amikor a vasárnapi közös családi program helyett elmentem futni, de nagyon támogató férjet tudhatok magaménak, és a gyerekek is megszokták már anya futását. Mindeközben igyekeztem kitapasztalni az étkezést (a legkisebb meg aktívan anyatejes, kb mint egy 7-8 hónapos kisbaba, és ezen kívül elég szigorú diétán vagyok miatta a húsmentes alap-étrendemen felül).

Nyáron sokszor mentem a déli melegben, sokat futottam babakocsival, mindez nem negatív nyomást adott, hanem pozitívat, hogy ennyivel jobban erősödik az ember. A nyár fantasztikusra sikeredett, egy nap az edzőtáborban nagyon hosszú időre feltöltött, aztán a Suhanj 6 órás, a Szépalma, Aldi Női futógála mind nagyon jó lehetőség volt az edzések egyhangúságának feldobására.

Közben visszajöttünk Londonba, megkezdődött az iskola, és kiderült, hogy a maraton csak az elitnek lesz, a többiek nevezhettek a virtuális maratonra. Nem volt kérdés, hogy benevezek, ha már erre a versenyre épült az évem. Jöttek a hétvégi hosszú futások, amit igyekeztem kora reggeli kezdéssel abszolválni, hogy napközbenre több idő maradjon.

A maraton hetében nagyon odafigyelve, előre megírt menüvel készültem, mivel a gélekkel nem vagyok túl jó viszonyban, így saját készítésű energiagolyókkal, saját izóval készültem, amit a hosszú futásokon teszteltem. Nem volt semmi probléma, így teljes izgalomban vártam a vasárnapot. Az időjárásról már előre tudtam, hogy nem a napsütés fog dominálni, és egy héttel előtte már az is világos volt, hogy nagy pocsolyákban fogok futkározni. Így az utolsó 2 napban a tervezett útvonal vagy háromszor változott, és még aznap reggel is meggondoltam magam 🙂

Időben mentem aludni, szombat délre már össze volt csomagolva a futás utáni váltóruha-csomag, valamint ugyanez a gyerekeknek is 🙂 és az ebéd utáni csendespihenő is megvolt (előre sejtve, hogy a verseny előtti éjszaka nem szokott simán menni 🙂 Nagyon sokat jelentett, hogy Sameer mindenben támogatott, számíthattam rá.

A futás érzésre nagyon jól ment, félmaratonig minden tökéletes volt. Az első másfél km után egy teherautó és egy autó is teljes zuhanyt adott, így legalább azon már nem kellett aggódnom, mikortól leszek totál vizes.
Félmaraton után kezdtem érezni, hogy a szél hatására a combjaim elég merevek lettek, a talpam a zoknicsere ellenére vízhólyagokkal telített, mert sok helyen lehetőség sem volt a vizet kikerülni, mert az egész járda bokáig érő vízben állt. A végén szerettem volna az utolsó kör előtt leadni a vizes mellényt és a benne levő üres cuccokat. Akkor ott elég érzékenyen érintett, hogy nem volt ott a segítőm, de úgy voltam, hogy kizárt, hogy letörjön az utolsó 12 km-re. A frissítésem megoldott volt, mert nem bízva a véletlenre, a teljes távra való nálam volt. Ilyenekre nem vesztegetünk a mentális 100 Ft-unkbol 🙂 ( azért nem zavart az időjárás sem, mert amin nem tudsz változtatni, minek bosszankodni) Sameerék messziről láttak – megbeszélés szerint 15 perccel későbbre ígértem magam a helyszínre. A végén még kellett 1,5 km a parkban, akkor Som jött velem, és ez nagyon jó élményt adott, és az, hogy a többiek is ott drukkolnak a végére.

Egész útvonal alatt nagyon sok virtuális maraton futóval/sétálóval találkoztam, és annyira jó volt, hogy a legtöbben köszöntek, visszaköszöntek, ami azért nem túl gyakori Londonban.

Előzetesen ennél jobb eredményt szerettem volna, de a körülmények miatt ennek is nagyon örülök. Ennyit sikerült kihozni belőle, totál örömfutás.

Azért este jelentkeztem újra a jövő évi London maratonra 🙂 Nagyon köszönöm Sameernak a támogatást, anyáéknak a gyerekfelügyeleteket, Gabinak a felkészítést és az összes Gizionnak a virtuális támogatást 🙂