Day: július 9, 2021

Ultra Tisza-tó 65km – Parragh Dániel beszámoló

Posted on

A félmaratontól az ultráig

16 hónapja dolgozunk együtt Gabival. Tavaly, amikor kezdtük egy tipikus félmaratonos ember voltam. Se több, se kevesebb.
Aztán Gizion lettem és jött egy vállalható Suhanj6, 1-2 maraton, majd az ötlet, hogy benevezek az UTT 65k-ra.
Gabi ennyit mondott: “a táv megvan, a tempót intézem“.
Én egyrészt szerettem volna végigfutni az egészet, másrészt 60k fölött akartam menni 6 óra alatt.


Kellemes hűvös szombat reggel volt. 6:15-kor volt a rajt, de kicsit korábban mentem, hogy tudjunk még pacsizni, fotózkodni Gáborral.

Peti kísért bicajjal. Tele van a CV-je mindenféle durva versenyekkel, ahol nálam jobb futókat frissített mindenféle eszement távokon.
Meg ismerjük is egymást már ezer éve, így biztos voltam benne, hogy itt nem lesz gond.
Az italokat lefagyasztottuk és Peti folyamatosan engedte ki őket. Végig hideget ittam úgy, hogy a frissítőasztalokra rá sem néztünk.


Az edzői utasítás így szólt: “utazó pulzus 150-153, az utolsó 10-15 kilin lehet tolni feljebb, ha van erő”

Nagy tömegben kicsit kocogós volt az első km, de meg volt beszélve, hogy lassan kezdek. Aztán beállt egy jó kis utazó tempó, 5:40-es ezrekkel.
Petivel a frissítés kb. 30 perc után úgy működött, mintha évek óta engem frissítene heti kétszer. Flottul ment.
Negyedóránként jött a Só+víz / müzli+víz / izó / gél+víz. Jól ki lett találva, hogy mindenből csak óránként jött a következő adag, így nem untam meg semmit.A gyomrom nagyon jól működött, pedig tartottam tőle, hogy gond lesz.
Nem volt túl meleg és felhő is volt bőven. Így az első bő 25 km-t sikerült az előírt pulzus alatt futni.
Aztán hallottam, hogy az egyik sporttárs a napot emlegeti. Nem vagyok babonás, de ő tehetett róla, hogy elkezdett az idő tisztulni és melegedni.
Innentől muszáj volt hűteni, amit Peti meg is tett. Szórófejes, pumpás spricnit használtunk. Mellkas, hát, fej, karok. Kb. 20-30 percenként hűtött.

Kiskörétől már nem lehetett tartani az előírt pulzust, vissza kellett venni a tempóból.
Kértem Petit, hogy telefonon hívja fel Gabit és beszélje meg, hogy kicsit magasabb pulzuson mehessek. De kiröhögött és nem hívta fel. (és milyen jól tette:-) – Gabi)
Szépen daráltuk tovább a kilométereket. Elég hihetetlen volt, hogy minden ilyen jól működik. Pulzus nem ment el az égbe, frissítés/hűtés folyamatos, gyomor patent.

Kisköre strandnál ráköszöntem Krisztára (külső szemlélők ráordításnak mondanák), aki épp elég elfoglalt volt. Fotóra nem volt idő, nem akartam megállni.
Innentől Sarudig 6 percen kívüli ezrek jöttek. Vártam, hogy elérjük végre az 50-et, hogy egy kicsit jobban lehessen menni. Nagyon jól működtek a lábaim.
Peti kapcsolt zenét, beszélgettünk és haladtunk szépen.
A hűtést itt már jóval gyakrabban csináltuk. Ez azt hozta magával, hogy a nadrágom és alsónadrágom felszívott 1-2 liter vizet ami nem akart száradni.

Sarud és Poroszló között jött az 50k. Innentől megint 6 percen belül tudtam futni egészen a végéig. Jó érzés volt, hogy 50 után még tudok gyorsulni.
Jött Poroszló, ami mindig a legjobb frissítő pont. Király hangulat, zene meg minden…
Maradt egy laza 10-es. Közelítettük a 30 fokot, de olyan közel volt a vége, hogy már nem nagyon számított.
Simán meg is lett a 60 km 6 órán belül. Poroszló és Tiszafüred között olyan jó a bicajút, mintha nem is Magyarországon lennénk.
Szuper volt itt futni, fel a hídra, le a hídról. Előztem is párat.
800 méterrel a vége előtt jött szembe Gábor. Ordibáltam neki is egy kicsit. El nem tudom (még) képzelni, hogy milyen érzés lehet ott visszafordulni és elindulni a másik irányba.
A strand előtt a fák alatt már üvöltöttem Petinek, hogy “ezt ledaráltam, ba….”.A vége: 6:19:18
A célban pedig ott várt az egész család. Extázisban voltam, mintha én nyertem volna a versenyt 🙂

Örök hála Gabinak a felkészítésért. Tényleg intézte a tempót. És kihozta belőlem az eddigi amatőr futó pályafutásom legjobb teljesítményét.Köszönet Petinek a frissítésért. Végig nagyon profi volt amellett, hogy jól is éreztük magunkat. Nélküle ez nem sikerülhetett volna.